A szalonkomcsi és a herceg

 

Most mégis érdekes helyzet alakult ki: az elnökválasztás második fordulójába egy később szocdemmé avanzsált szalonkommunista és egy ízig-vérig arisztokrata került. No, ebből hogyan lesz polgári demokrata elnök? Ha az önálló Csehország eddigi két elnökét nézzük, mindketten a bársonyos forradalom termékei. Havel a kommunizmus elleni harcos erkölcsi tekintélyével hagyott nyomot a cseh politikában. A '89 előtt ugyan párttag és a pártállami prognosztikai intézet munkatársa Klaus viszont a legjobboldalibb politikát folytatta '89 után, nem kevés szerepe van a rendszerváltás utáni politikai tér megfogalmazásában. Havelről halálakor, egy éve, rengeteg méltató írás jelent meg, azok számát szaporítani fölösleges, Klausról viszont roppantul igazságtalan lenne azt állítani, hogy csak a chilei sajtótájékoztatón elemelt golyóstollal írná be magát a történelembe. A csehek nem lettek az eurózóna tagjai, de a cseh korona nem áll rosszul, egy sor gazdasági törvény megvétózásával, a banktanácsi tagok kinevezésével, az alkotmánybírák megválogatásával Klaus igenis elővette közgazdász énjét, és nem paprikajancsiként nevezték őt professzor úrnak. A harmadik cseh elnök viszont más lesz. Mindkét jelölt a '89-es fordulat után került a közéletbe, de az egyik a már mozgó vonatra ugrott föl – no jó, a cseh szociáldemokratákat váltópárttá tette, hogy aztán rájuk csapja az ajtót – a másik Havel árnyékában, amolyan major domusként vált ismertté. Zeman, annak ellenére, hogy a szociáldemokratákból jelentős pártot faragott, sokat is ártott a baloldalnak, a cseh korrupció, urambátyám-viszonyok, a politika és a gazdaság csókos összeölelkezésének aktív létrehozója, ezt nem mossa le magáról. Ugyanúgy, mint ahogyan a bárdolatlan, esetenként sokadik Becherovka után elkövetett kiszólásait, amelyek csak Zeman pallérozott nyelvhasználata okán nem állíthatók csatasorba Slota hasonszőrű megjegyzéseivel. Ezzel szemben mind Havel munkatársaként, mind később, aktív parlamenti és kormánypolitikusként Schwarzenberg herceg (merthogy az, közeli munkatársai sokszor csak úgy szólítják: kníže, ő meg mosolyog) igazi liberálisként viselkedett. Brüsszelben imádják az újságírók, mert olyan nyelven válaszol, amelyen kérdezik, közben hamiskásan mosolyogva tömi a pipáját. Igaz, 74 évesen az unalmas parlamenti viták idején vígan szundikál. De az agya vág, és ha valaki ma a feudalizmus bástyájaként fogalmazná őt meg, azt lehet, hogy párbajra hívná, de polgári politikusként a párbajt azonnal le is fújná. Karakter, mert külügyminiszterként gyakran sokkal jobban látja, hol vannak Csehország szövetségesei és hol a külpolitikai kockázatok, mint a hazafi Klaus, és ennek finoman hangot ad és helyre teszi a dolgokat. A csehek érdekes választás előtt állnak. Egy exkommunista és egy arisztokrata mérkőzik két hét múlva az aránylag kevés, mégis jelentős jogkörrel bíró elnöki posztért. Egy köztársaságban.