A szabadság ára

A kezdeményezés ismét két táborra osztja a lakosságot – akiknek van idejük hétköznap bevásárolni, vagy nem szorulnak rá a hétvégi munkáért járó pluszösszegre, azok támogatják, a többiek viszont értetlenül állnak előtte. Sok családi kasszában igenis számítanak a hétvégi bónuszok, illetve vannak olyan területek, ahol nem állhat meg az élet hétvégén.

Hogy ne menjünk messze, itt vannak például a napilapok. Mit gondolnak, mikor készül a hétfői lapszám? Megkérdezi valaki az újságírókat, tördelőket, nyomdászokat, van-e kedvük vasárnap dolgozni? Továbbá itt az egészségügy, a tömegközlekedés, a szállodaipar, a vendéglátás, a színházak és mozik, a sportközpontok, a tűzoltóság, illetve azok a gyárak, üzemek, ahol nem állhat le a termelés hétvégén sem. És ezzel közel sem soroltam fel az összes érintett szakmát.

Ha belegondolunk, ma már tulajdonképpen szinte csak az állami alkalmazottak, a hivatalnokok, iskolák, kutatóintézetek tehetik meg, hogy péntek délután – ahogy mondani szokás – bezárják a boltot. A kereskedelem talán az egyetlen terület, ahol ez elhatározás kérdése vagy tiltás ereménye lehet. Ezzel viszont sokak szerint az emberek életminősége csökkenne – legyen szó vásárlókról vagy eladókról. Ilyesmit csak azokban az országokban lehet törvényileg elrendelni, ahol olyan jól keresnek az alkalmazottak, hogy nem szorulnak rá a hétvégi bónuszokra, illetve annyi szabad idejük van, hogy hétköznap is ráérnek vásárolni.

Az íróasztal mögül persze más perspektívából látja a világot az ember – esetünkben a politikus, aki olyan szépet is vizionálhat a társadalom épülésére, szépülésére, mint a természetben sétálgató családok, az együtt ebédelő, társasjátékozó, moziban ülő vagy fürdőben lubickoló családok – hoppá, itt már feltétel, hogy nyitva legyenek azok a helyek, vagyis valakik dolgozzanak hétvégén.

Elnézést a szájbarágós megfogalmazásért, de úgy érzem, sokan már tényleg csak ezt értik meg. És még egy fontos szempontot említenék: egy demokráciában az emberek nem szeretik, ha megmondják nekik, mit mikor csinálhatnak – például mikor intézhetik vásárlásaikat, és mikor nem.

A parlament pénzügyi bizottságának elnöke, Marián Viskupič a haladók kedvéért gazdasági érveket is felhozott, közgazdászokra hivatkozva. Az egyik ilyen megfontolandó érv, hogy a boltok bezárása növelné a munkanélküliséget, mert hiszen kevesebb alkalmazottra lenne szükség. Azt már én teszem hozzá – gazdasági végzettég nélkül –, hogy a hétvégi bevételkiesést valahogyan kompenzálniuk kellene a kereskedelmi egységeknek. Vagy meghosszabbított hétköznapi nyitvatartással – hogy az alkalmazottak este tíz előtt semmiképp se juthassanak haza a családjukhoz –, vagy további áremelésekkel, hogy azok se sétálgathassanak fütyörészve a hétvégén, akik most még megtehetik.