A rövid táv racionalitása

Csak ezután következnek az olyan alterületek, mint az egészségügy (26%), igazságügy (19%), fiatal családok gondjai (18%), nyugdíjasok (15%), iskolaügy (13%) és a korrupció (13%). Tehát a gazdasági kérdések jelenleg (is) elsődleges helyet foglalnak el az emberek gondolkodásában. Az eredmény egyébként hasonlít a Focus szlovákiai magyarok között végzett közvélemény-kutatásához, ott 53%-nyian neveztek meg gazdasági-szociális kérdéseket fontos problémaként. Ez egyébként nemzetközi tendencia, az eddig inkább a posztmateriális (az anyagiakat meghaladó) kérdések – abortusz, fegyvertartás, halálbüntetés, vallás – alapján rendeződő amerikai politikai rendszer a gazdasági válság kitörése óta szintén ebbe az irányba tolódik, és nincs ez máshogy az EU-ban sem. Ez a tendencia számos torzító hatással jár a politikai rendszer működésére. Ezek közül a legfontosabb talán a választói viselkedés racionalitásának megváltozása. Még pontosabban: maga a racionalitás nem korlátozódik, csak tömegek veszítik el a lehetőséget, hogy hosszú távú megfontolások alapján válasszanak. Válság idején sokak zsebében marad kevesebb pénz, mint korábban, egyes iparágak teljesen leépülnek, és sok, korábban biztos megélhetéssel rendelkező családnak immár egzisztenciális kérdéseket kell megoldania. Az a fajta hosszú távú perspektíva, amely alapján az egyes pártok gazdaságpolitikáját reálisan ki lehetne értékelni – egyebek mellett a fenntartható növekedéssel, inflációval, államadóssággal kapcsolatos szempontokról van szó –, a háttérbe szorul, és helyét a megélhetéssel kapcsolatos félelem által táplált, rövid távra való fókuszálás veszi át. Ez a perspektívaváltás jelentős korlátokat szab a politikai pártok mozgásának. A rövid távú fókusz a populista erőknek kedvez, amelyek könnyen tudnak saját retorikát kidolgozni az állampolgárok félelmeire, bizonytalanságára építve. A szociális populizmusra szavazókat polgártársaik gyakran vádolják vaksággal, naivitással, hiszékenységgel – részben igazságtalanul. Sokan azért szavaznak gazdasági és szociális populizmussal kampányoló pártra, hogy jobb esélyt adjanak saját maguknak a rövid távú túlélésre. Ez egyébként számos alkalommal be is következik: csak épp eközben az állam olyan erőforrásokat él fel – alacsonyabb adók, nagyobb segélyek, állami munkahelyteremtés formájában –, amelyek a következő évek gazdasági helyzetét befolyásolják negatív irányba, ezzel fenntartva a rövid távú fókusz szükségességét. A folyamat tehát öngerjesztő: de teljesen értelmetlen az a félreértésen alapuló kritika, hogy a választó egyszerűen hülye. A választó nem hülye, csak nem minden esetben van lehetősége hosszú távra tervezni, és ez alapján választani. Nagyon nehéz leszámolni a gazdasági populizmussal addig, amíg az emberek zsebében nincs tartalék. Nem véletlen, hogy olyan sok a rejtőzködő Smer-szavazó: tudják, hogy nem Ficóra kellene szavazni, de a végén a kényszer mégis hozzá löki őket.