A pártélet változásai

A HZDS 23 évet bírt ki a bizonytalan szlovákiai politikai körülmények között – ez azért bravúros teljesítmény, mert ha jobban belegondolunk, a szlovákiai pártokat nem az állandóság jellemzi, sokszor ugyanolyan gyorsan eltűnnek, mint ahogy felbukkantak. Ez szinte az összes szlovákiai formációra igaz, tíz–tizenöt éve teljesen másként festett a parlament és teljesen mások voltak az erőviszonyok. A releváns politikai pártok közül az áltörténelmi örökséget hordozó, de gyakorlatilag haldokló SNS története a legfolyamatosabb. A nemzetiek az 1870-ben alakult „ősi” SNS örökségére jelentették be az igényüket, ezzel szemben számukra már az is komoly eredmény, hogy a párt a rendszerváltás óta folyamatosan működik. Még akkor is, ha 2001-től, Slota rövid kiválása után kettő volt belőle. A nacionalistáknak ezzel együtt csak múltja van, jövője aligha: Slota nem tér vissza, az újvonalas, Kotleba-féle radikálisok pedig tovább morzsolják a parlamentből kipottyant párt szavazótáborát. A leggazdagabb hagyományokkal rendelkező parlamenti párt jelenleg a KDH. A kereszténydemokraták huszonnégy éve ténykednek a politikában, köszönhetően stabil szavazóbázisuknak. A KDH történetének különlegessége, hogy a párt három elnökváltást is átélt és nagyobb megrázkódtatás nélkül kibírt – a vezér kicserélése a legtöbbször komoly ideológiai és/vagy egzisztenciális válságba taszítja a szlovákiai pártokat. Ján Čarnogurský első tíz évét Pavol Hrušovský majd Ján Figeľ követte, a kereszténydemokraták nemrég átvészelték a legtehetségesebb fiatalok – Lipšic, Procházka, Žitňanská – távozását is. Nehezebb kitalálni, melyik párt szerezné meg a képzeletbeli harmadik helyet a működő, releváns pártok között: Robert Fico és a Smer. Egyre kevesebben emlékeznek arra, hogy a miniszterelnök 1999-ben még egyfajta harmadik utas, jobb- és baloldaltól is távolságot tartó erőként alapította meg a pártját, majd lassan, saját elitjét kiépítve és részben másoktól elszippantva meghatározó, domináns erővé vált a politikában. Ironikus, hogy a Smer mára a riválisaihoz képest legalább annyira stabil a tagságában és hagyományait tekintve is, mint amennyire következetes az ideológiája terén. Érdekes belegondolni abba, hogy a jelenlegi szlovák parlamentben mindössze a 2000-es alapítású SDKÚ tartozik a hagyományos pártok közé (már amennyire a hagyományokat szlovákiai viszonylatban értelmezzük), az SaS és a Híd (2009), valamint az Egyszerű Emberek (2011) viszont képlékeny formációk, nem is látszik, hosszú távú működésükre mi lehet a biztosíték. És zárásul, ha már a közösségről beszélünk – kisebbségi téren csak a politikusok személyében, nem pedig a pártszerkezetet terén érvényes az állandóság. Az 1998-as alapítású MKP 2012- ben váltott nevet, azóta sem kellőképpen tisztázott, hogy miben kötődik és miben nem az elődpárt örökségéhez.