A maradék nem veszhet kárba

Némely celebek tüntetőleg csakis rongytáskát használnak, tudván, hogy a példájuk ragadós. Mindig is ragadós volt. Ötven évvel ezelőtt is.

Személyes találkozásom a műanyag táskával nagyjából ennyi időre nyúlik vissza. Volt egy színésznő az utcánkban, aki az Amerikába szakadt rokonai által küldött cuccokat hordta, és azokkal a nejlonszatyrokkal járt bevásárolni, amikben ezeket a cuccokat küldték neki. Ott már senki sem hordja ezeket az idejétmúlt necc- meg rongytáskákat, szokta mondani a színésznő, jelezve, hogy mi szatyortéren is totál elmaradottak vagyunk. Az utcabeli fiatal nők néha kunyeráltak tőle, s aki kapott, azt a többiek irigyelték.

Számomra a nagy áttörést az Incheba vegyipari kiállítás jelentette. Kiderült, hogy ott gyerekeknek és fiataloknak ingyen osztogatnak nejlontáskákat. Most mondjam, hogy ez véletlen volt? Persze akkor még nem tudtam, mi a reklám és a marketing, viszont osztálytársaimmal megszálltuk az „inchebát”, és minden standon begyűjtöttük a szatyrokat. De nem csak mi, voltak ott más gyerekek is. Sok gyerek. Boldogan vittük haza a zsákmányunkat, s a szülőkre is átragadt az örömünk, s ha már ott volt az a sok színes szatyor, akkor elkezdtük őket használni. Emlékszem, anyukám sokáig ellenállt, mert mondta, hogy büdösek azok a táskák (igen, az még nem volt olyan „kifinomult” műanyag, mint a mai), s bár élete végéig hordta előbb a lila átlátszó, majd a piros összehajtható rongytáskát a ridiküljében, azért ő sem tudta teljesen függetleníteni magát a nejlonszatyrok uralmától. És arra is emlékszem, hogy az iskolában valaki megkérdezte a tanár elvtárstól (mert akkoriban így kellett szólítani), hogy miért büdös a nejlon, és ő elmagyarázta, hogy a vegyipar büdös, és a vegyipari gyártási folyamatban vannak melléktermékek, egyfajta maradék, és mivel mindent fel kell használni, ezekből csinálják például a táskákat. Vagyis ha a kőolaj büdös, akkor a belőle készült táskának is van egy kis szaga.

De a haladás szele, no meg a divat könnyedén lesöpörte a (kultúr)történelem színpadáról ezt a kis szagot.

S lám, hova jutottunk. Amint ez a társadalomfejlődés más területein is tapasztalható, szatyordivatban is átlendül az inga az ellentétes oldalra. A celebek egymással versenyeznek abban, hogy melyiküknek milyen rongyszatyra van, persze nem valami névtelen, „no name” vacak, hanem kizárólag márkás rongy.

Közben a vezető divatházak egyre gyakrabban mutatnak be műanyagból készült öltözékeket. Hiába, a maradék most sem veszhet kárba.