A magyaroknak Orbán Viktor és a posztkommunisták között kell választani

A Die Presse című konzervatív bécsi lap hétfőn Bognár Péter terjedelmes cikkét közölte "A magyaroknak Orbán Viktor és a posztkommunisták között kell választani" címmel.
A szerző szerint Magyarországon a pártok gyakorlatilag kétpártrendszerbe fejlődtek, amelyben a középtől jobbra és balra két nagy ideológiai tömb kristályosodott ki: a nemzeti-konzervatív Fidesz és az MSZP körül, a többi parlamenti párt pedig többé-kevésbé e két mértékadó politikai erő vonzásában van..
A pártokat ismertetve Bognár megállapítja: a jobbközép koalícióban az elmúlt három és fél évben a Fidesz volt a mindent uraló erő. "Orbán Viktor miniszterelnök, aki tetőtől talpig médiapolitikus, minden elődjénél jobban rányomta a bélyegét a magyar politikára. Politikai ismertetőjegye eddig a Janus-arcúság volt. Egyrészt Magyarországon ügyesen kijátszotta a nemzeti kártyát, s politikai leltárához éppen úgy hozzátartoztak a magyar korona körüli, pompásan megrendezett események, mint a hatásos eljárás a hárommillió határon túli magyarnak szánt kedvezménytörvény ügyében. Másrészt a nemzetközi színpadon engedékeny politikusként mutatkozott be, aki a nemzeti kérdésekben is kompromisszumkész tud lenni. A kormányfő ugyanakkor nem sokat habozott, hogy politikáját tekintélyelvű elemekkel szője át. Így korlátozta a parlament játékterét, amely azóta csak három hetente ülésezik. Kormányzásának legfontosabb vívmányai közé tartoznak a gazdaság fejlesztését szolgálni hivatott Széchenyi-terv mellett a bűnözés elleni harcban elért sikerek, valamint az EU-val folytatott csatlakozási tárgyalásokon tett nagy előrelépések" - írta Bognár, aki Orbán Viktort egy alcímben "mérsékelt autokratának" nevezte.
Az MSZP-ről a szerző azt írta: a párt az egykori kommunista pártból alakult ki, s nehéz örökségét ma is hordozza. "Horn Gyula választási veresége után Kovács László állt a párt élére, de ő színtelennek, s Orbán kihívásával szemben alkalmatlannak bizonyult. Féktelen harc alakult ki a listavezető jelöltségért, de az ebből győztesen kikerülő Medgyessy a jelek szerint szintén nem mérkőzhet meg Orbán Viktorral. Sajtóbeli fellépései merevek, üzenetei többnyire egyszerűek. A posztkommunistáknak mégis jó esélyei vannak a választásokon, mert nagy a tartalékuk hűséges törzsszavazókból". Az FKGP-ről a cikkíró megállapítja, hogy szédítő tempóban hanyatlik, mert az egykor oly befolyásos párt nem tudott magára találni a kormányzati felelősségben, nem tudta teljesíteni a sikeres ellenzéki években tett ígéreteit, a hatalomba jutva ugyanis a szakértelem hiányával és mértéktelen harácsolással tűnt ki, s a belharcok nyomán lesújtó kilátásokkal indul a választásokba. Az MDF a Die Presse szerzője szerint az elmúlt években fokozatosan a Fidesz csatlósává zsugorodott, s az Orbán pártjával kötött választási szövetség nélkül talán be sem kerülne a parlamentbe.
A MIÉP-ről Bognár megemlíti, hogy az MDF-ből szakadt ki, "s azóta a jobboldali tábor legkülső szélén telepedett meg".
Az SZDSZ kilátásai azért szomorúak, mert Magyarországon nem találnak megfelelő táptalajra az általuk képviselt liberális eszmék. "A magyarok többsége erős kezet akar. Tehát mégis újra Orbán?" - teszi fel végül a kérdést Bognár Péter a konzervatív bécsi lapban.