A magyar Guardiola

Aztán az eredmény azt mutatta, igen, ez van, a szavazatukat leadó magyarok több mint 44 százaléka elégedett azzal, ami itt történt. Lehet erre mondani, hogy az újabb parlamenti kétharmad mindössze a voksolásra jogosultak 27 százalékának támogatását jelenti, és a távol maradók (vagy egy részük) éppen ezzel foglaltak állást, de ez gyenge próbálkozás. A hiányzók demokratákként megtehették, hogy nem szavazással tiltakoznak, de akkor demokratákként el kell fogadniuk azt is, amit a voksolók többsége eldöntött. Akár tetszik, akár nem. Egyébként meg távolról sem igaz, hogy ez a választás csak a Fideszről szólt és a nem szavazók Orbán rendszerére mondtak nemet. Legalább annyira szólt az ellenzékről. Ha voltak ún. protestszavazatok, akkor azok egy része a Mesterházy–Bajnai–Gyurcsány-bárki más kombónak is szóltak. A távolmaradók jelentős hányada azt üzente: impotensek és inkompetensek vagytok ti is, ott az ellenzékben, húzzatok a…. (tetszés szerint kitöltendő), én akkor se megyek rátok szavazni, ha utálom Orbánt.

Szóval a magyar nem fél. Nem biztos, hogy tetszik neki mindaz, amit lát, tapasztal, de el tudja fogadni. Azon pedig lehet vitatkozni, hogy jó-e az, ha a magyarok elfogadják Orbán Viktor országirányítási felfogását, de tulajdonképpen fölösleges – a népet leváltani ugyebár nem lehet. Főleg azért, mert az embereket elsősorban a látható eredmények érdeklik. Amíg ezek jönnek, tulajdonképpen a csúnya játék sem annyira zavaró. Kicsit olyan ez – e héten talán elmegy a párhuzam –, mint Pep Guardiola esete. A futballhoz kevésbé értőknek: a spanyol exfocista a Barcelona trénereként kifejlesztett egy eredménycentrikus, ám futballgyilkos taktikát, amivel mindent megnyertek, ami nyerhető. Utána ugyanezt próbálta megvalósítani a Bayern Münchennél, működött is, jöttek a rekordok, jöttek a dicsőítések, aztán kedd este otthon kaptak ki nagyon csúnyán, és az addig eredményekkel elfojtott Guardiola-frusztráció úgy robbant, mint egy atombomba.

Orbán Viktor egyszer azt jósolta, lesz még az országban „Orbán-takarodjozás”. Talán már négy év múltán várta, de megúszta, mint Guardiola Barcelonában, ahonnan hősként távozott. De nincs kétség, lesz ilyen: főleg ha valaki tud jobbat mutatni. De ilyen egyelőre széles e hazában senki, de tényleg senki nincs. Nem a magyar fél tehát, hanem az ellenzék ostoba – nagyon!

A szerző magyarországi publicista