A legjobb hely – Ficónak

Majd a kormányfő a tőle megszokott módon retorikai kérdést intézett saját magához: „Miért tennék különbséget a nyugati hatalmak és a Vörös Hadsereg elesett katonái között?” Fico feltette magának a kérdést, holott senki nem várja tőle, hogy a fasizmus elleni harcban eleső katonákat nemzetiségük alapján különböztesse meg. Valamennyi áldozat megérdemli, hogy tisztelegjünk az emléke előtt. De ez nem jelenti azt, hogy valamennyi megemlékezésen részt kellene vennie, függetlenül attól, hogy ki küldte a meghívót. Az elesett katonák emléke előtt anélkül is lehet tisztelegni, hogy egy uniós ország kormányfője elutazna Moszkvába, mert az orosz főváros most nem a legkevésbé megfelelő hely arra, hogy háborús áldozatokra emlékezzünk. A kormányfő azt mondja, hogy a 70. évfordulós megemlékezések politikai témává váltak, amit ő visszautasít, mert „nem szabad összekeverni a történelmi dolgokat azzal, ami most történik”. Nemcsak Fico, hanem azok az uniós kormányfők és államfők is ismerik a történelmet, akik nem mennek el Moszkvába. Ők is tudják, mennyit szenvedtek az emberek a Szovjetunióban a világháború alatt, és ezt a 60. évfordulós megemlékezéseken ki is mutatták. Akkor az összes nyugati vezető politikus elfogadta az orosz elnök moszkvai meghívását. Tehát szó sincs arról, hogy a most tüntetően távolmaradó államok ignorálnák a történelmi tényeket, a baj az, hogy a szlovák kormányfő ignorálja azt, „ami most történik”. Bár Fico kínosan tartózkodik az egyértelmű állásfoglalásoktól, „az egyoldalú, fekete-fehér látásmódtól”, ahogy ő fogalmazott, egy nagyon világos kijelentést azért ő is tett: „A Krím annektálása a nemzetközi jog nyilvánvaló megsértése volt”. Az orosz kormány megsértette a nemzetközi jogot, elfoglalta egy másik állam területét és destabilizálta Ukrajnát. Ez a kormány hívta meg Ficót a háború befejeződésének megünneplésére – éppen azét a háborúét, amely annektálással és a nemzetközi jog megsértésével kezdődött. Az uniós vezetők többsége érti, hogy a moszkvai megemlékezésen való részvételével azt az üzenetet közvetítené, hogy az orosz politika elleni tiltakozás csupán színjáték, és valójában elfogadják Vlagyimir Putyin lépéseit. A szlovák kormányfő ezt másképp látja: „Ne legyünk már gyerekek, ne ignoráljunk olyan dolgokat, amiket nem lehet ignorálni.” Az a politikus, aki arra szólít fel, hogy ne ignoráljuk a moszkvai megemlékezést, valójában azt üzeni, szép csendben fogadjuk el, hogy Putyin megsérti a nemzetközi jogot. Fico felszólítása („Válasszuk szét a múltat és a jelent”), oda vezethet, hogy visszatér a múlt a jelenünkbe. Nagy szerencséje az Európai Uniónak, hogy kevés olyan politikusa van, mint Fico. A szerző az Állítsuk Meg a Korrupciót Alapítvány munkatársa