A közmédia meghódítása

A reakciók kiszámíthatóak: az ellenzék szerint a sajtószabadság durva megsértéséről és egy kézileg irányított propagandamédia kialakításáról beszél, a kormánypártok szerint pedig megteremtik egy pártatlan, minden véleménynek teret adó média alapjait. 

A helyzetet nem menti, de magyarázza, hogy nagyon kevés környékbeli országban marad érintetlenül a közmédia egy-egy rezsimváltás után. 

Az államilag finanszírozott közszolgálati csatornák három alapvető problémával kénytelenek kiegyezni. Egyrészt előttük áll az úgynevezett BBC-standard víziója: egy olyan televízióé, amelyik független és autonóm módon működik, nem egy kormány, hanem egy nemzet szolgálatában, egyszerre tájékoztat, szórakoztat, valamint oktat. 

A második jelenség, hogy a hatalmi logikát követve a politikai pártokról irracionális lenne feltételezni, hogy ne próbáljanak meg belenyúlni egy hasonló intézmény működésébe, ha megtehetik. Főleg akkor nem, ha kimutatható politikai veszteséget okoz a számukra a média ténykedése. A BBC-től eltérően nem hosszú évtizedeken keresztül módszeresen szabályozott, történelmi intézményeket kell lebontaniuk. Az RTVS is eleve csak 2011 óta létezik a jelenlegi formájában, és több átalakításon is átesett, többször váltott igazgatót és politikai irányvonalat. 

Harmadrészt a függetlenség és az elfogulatlanság fogalmát a médiában előszeretettel mossák össze. Lehet egy média bármilyen független, attól még egyáltalán nem biztos, hogy nem elfogult – és az RTVS állománya jelenleg látványosan nem szereti sem Ficót, sem a kormánykoalíciót (az már más kérdés, hogy erre megvan minden okuk), így az egész szerkesztőség szálka a koalíció szemében. Különösen az SNS szeretne befolyást szerezni az intézményben, de Martina Šimkovičová miniszter vonzódása az alternatív médiához se nyugtathatja meg a közmédiáért aggódókat. 

A koalícónak politikai ereje és szándéka van megvalósítani bármilyen változtatást, tehát a legfőbb kérdés a kulturális minisztérium terveinek bejelentése után, hogy az átalakítást a koalíción belüli alkuk és a tárcaközi egyeztetést követően valójában milyen gyorsan és mélyrehatóan hajtják végre. Ettől függ, hogy mennyire radikálisan változik meg az átalakított RTVS hangvétele és műsorszerkezete. 

Az ellenzék ugyan reménykedhet abban, hogy az európai fórumok majd felszólalnak a sajtószabadság megsértése kapcsán, de ha az unió részéről érkeznek is retorziók, az csak tovább növeli a brüsszeli demokratikus deficitet. Ugyanezek a platformok hagyták ugyanis különösebb reakció és bármiféle érdemi következmények nélkül a tavaly őszi lengyel kormányváltás után az előző, kegyvesztett rezsimhez szorosan kötődő, pártszócsőként működő lengyel állami televízió radikális szervezeti lebontását és újjáépítését – a demokrácia szellemében.