A komáromi dilemma

A komáromi MKP-nak nehéz döntést kellett hoznia, csakis rossz alternatívák közül válogathattak a helyi párttagok. Ha feláll az Andruskó Imre és Bastrnák Tibor által is szorgalmazott közös lista, a helyi MKP végleg elveszíti identitását, s tovább folytatódik a pártszervezet lassú, de biztos leépülése a Híd javára. Az önálló indulás és a városvezetésnek adott nyílt hadüzenet magában hordozza a megújulás lehetőségét, de komoly rövid távú veszteségekkel jár: könnyen lehet, hogy ezzel a lépéssel dőlt el, szlovák polgármestere lesz a városnak. Komárom furcsa hely, a lokális felvidéki magyar politikai elit problémáinak állatorvosi lova. Olyan település, amelynek a képviselői nem a politikai nézeteik, hanem a személyes antipátiák vagy a gazdasági érdekeik alapján szerveződnek apró klikkekbe. Olyan város, ahol az állandó belharcok egyre több magyar szavazó kedvét veszik el attól, hogy „ezekre” szavazzanak a tökéletesen jellegtelen, pont ezért egyre kívánatosabb jelöltnek tűnő Marek ellenében.

Tulajdonképpen az számít csodának, hogy a városvezetés élén ezek után még mindig magyar politikusáll: Bastrnák Tibor négy éve az MKP szabályait nyíltan és durván felrúgva jelöltette magát a város élére, döntő vereséget mért a magyar párt jelöltjére, de csak huszonhárom szavazattal szerzett többet, mint szlovák riválisa.
Mit lehet várni a komáromi helyhatósági választásoktól azok után, hogy az MKP elhatárolódott a Hídtól? Végre tisztázódhatnak az erőviszonyok és egyévi maszatolás után kiderülhet, ki kivel is van valójában. Az MKP elveszítette az összes erős és közismert helyi politikusát, gyakorlatilag a nulláról kell felépítenie magát. Ironikus módon minél jobb eredményt ér el a párt kiválasztottja, Stubendek László, annál valószínűbb az erős magyar jelölt, Bastrnák bukása, így Komárom eleste is az MKP lelkén szárad majd.

Bastrnák Tibornak sem lesznek nyugodt hónapjai. A hatalomban maradáshoz új szövetségeseket kell keresnie, integrálnia a „függetlenek” egy részét, és reménykednie abban, hogy még maradt hitele a lakosság körében. Nem is beszélve arról, milyen szimbolikus üzenete lenne annak, ha a Híd egyetlen helyi szinten is erős politikusa öt hónappal a parlamenti választások után megbukna.