A kínai nyomulás kockázatai

A választások utáni sokk, majd a kormányalakítás és a kormányprogram elhomályosította azt a jelentős fejleményt, hogy az utóbbi évek messze legnagyobb kínai beruházásai zajlanak az országban. De részben az is elvonhatta a figyelmet, hogy a beruházásokról főként Hszi Csin-ping kínai elnök csehországi látogatása kapcsán esett szó, amit Miloš Zeman cseh elnök tett emlékezetessé.  A Szlovákiát érintő legfontosabb fejlemény, hogy a hatodik legnagyobb kínai (és a legnagyobb sanghaji) magánvállalat, a China Energy Company Limited (CEFC) 50 százalékra növeli (eddig 10 százalékos) részesedését a J&T Finance Groupban, amely a J&T csoport legfontosabb (pénzügyi szolgáltatókat tömörítő) része. Ide tartozik a J&T banka és a Poštová banka, illetve az utóbbi második pilléres nyugdíjpénztára, továbbá más, kisebb hitelintézetek (például egy orosz és horvát bank) is.  Ez teljesen standard üzleti hír lenne, a napi gazdasági hírözön része, a világ nagyvállalatai gyakran vásárolják így be magukat kisebbekbe. A CEFC Csehországban is vett szinte mindent, a híres prágai Slávia futballklub 60 százalékától kezdve a főleg söreiről ismert Lobkowicz Groupon keresztül luxusszállodákig és médiákig, és közvetve a cseh légitársaságig. De nyilván érdeklődnek a másik nagy szlovák pénzügyi csoport, a PENTA által eladásra kínált részesedésekért is, itt azonban nincs szó a csoport alaptevékenységeiről (például bankok, egészségügy). A valódi nagy dobás azonban az energetika lehet, nem csak azért, mert ez szerepel a kínai társaság nevében, és ez teszi ki tevékenysége tekintélyes részét. Azért, mert a J&T csoport, illetve egyik társtulajdonosa, Patrik Tkáč a csehországi EPH csoporton keresztül (amelynek a harmadik tulajdonosa Daniel Křetínský) hatalmas energiapiaci aktívumokkal rendelkezik. Övé a közép-szlovákiai áramszolgáltató (SSE) és a szlovák gázművek (SPP) tranzit és disztribúciós üzletágát ellenőrző társaságok 49%-a, de többségi menedzsment jogokkal, és megegyeztek az elektromos művek (SE) olasz tulajdonosaival (Enel) az ő 66%-os részesedésük fokozatos átvételéről is.  Normális piacgazdaságban már önmagában probléma, hogy egy társaság (az EPH és rajta keresztül a J&T) ekkora szeletet birtokolhat egy ágazatban. De Szlovákia, úgy látszik, nem ez a kategória. Annak viszont már el kellene érnie az ingerküszöböt, ha egy nem teljesen tisztázott hátterű kínai cég akarna benyomulni erre a piacra. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy voltak idők, amikor kormányfőnk emellett eltörpülő ügyekben hívta össze a Biztonsági Tanácsot.  Mindenesetre gyanús, hogy a céget az internetes oldala szerint 2002ben alapító Jie Csien-ming (a CEFC vezérigazgatója) hogyan tudta szűk másfél évtized alatt az egyik legnagyobb kínai vállalattá varázsolni, ráadásul ennyire államilag szabályozott területeken, mint az energetika és a pénzügyi szféra. A nemzetközi sajtóban nagyon sok hír kering arról, hogy Jie nagyapja és apja is magas rangú katonatiszt volt, s hogy számos szervezet, amelyben dolgozott, a kínai hadsereghez, titkosszolgálatokhoz vagy a kommunista párthoz köthető. A cseh elnököt ez nem zavarta abban, hogy egyik tanácsadójává nevezze ki.  Minket sem zavarna, ha eddigi érdekeltségei mellett a CEFC, kis túlzással, a szlovák energiaszektor felében is (rész)tulajdonos lenne?