A hét eseménye Kopcsay és Seres szerint

MÁRIUS KOPCSAY, a SME publicistája:

Gondoljunk csak vissza a mondásra, hogy Slota nemzeti büszkesége és Ľupták mukásbecsülete is csak a Szlovák Biztosító ajtajáig ér. Az első demokratikus koalíció: Dzurinda, Migaš, Hamžík, Bugár… Hányszor oldották a válságokat, késő éjszakákig. És a nyilvánosságot ismét – talán csak tudat alatt – irritálta a tény, hogy a színfalak mögött, hátul a sötétben tárgyaltak valamiről. A koalíciós krízisek a második Dzurinda-kormányt, de a Fico–Slota–Mečiar-hármas fogatot sem kerülték el. Minden koalíciónak megvannak a gyenge pillanatai, s az előző felsorolás szolgáljon vigasztalásul a választónak, aki esetleg azon búsulna, hogy a történelem ismétlődik. Egy új, ki nem próbált felállásban. Fico ezredes és Danko százados végül megoldotta viszályait. Fico még viccelődött is, hogy ha Danko csinos nő lenne, több figyelmet szentelne neki. És Danko megértette, hogy – az elsietett előléptetésével ellentétben – nincs ok a sietségre, elérkezik az ő ideje. 

A zöld trikós kotlebások is várják, jöjjön el az idejük. Mízik és Mazurek képviselő 1000 eurós büntetést kapott a parlamenti megnyilatkozásai miatt. Az összeg alighanem csődbe viszi őket. És a rendőrség a kotlebás Žáčiknál razziázott Trencsénben. Ám a szélsőségek elleni harc sokban hasonlít a korrupció elleni harchoz. Következetesnek kell lennie, és nem csak a kis halakat szabad kifogni. Az egyes eseteket pedig a bíróságoknak kellene méltóképpen lezárniuk. A relatív büntetlenség, amit a szélsőségesek és bundázók élveznek nálunk, csökkentette érzékenységünket a jelenségek iránt, így azok normává váltak. Mikor fog már egy koalíció azon a kérdésen összekapni, hogy hogyan másszunk ki ebből a mocsárból?

SERES LÁSZLÓ, a HVG publicistája:

A hét külföldi eseménye a romániai antikorrupciós lázadás, ami akkor is példát mutat a térségnek bátorságból, polgári öntudatból és kitartásból, ha netán kiderülne, hogy a hivatalos propagandának igaza van, és Soros, a titkosszolgálat, az illuminátusok és a globalista szabadkőművesek állnak a háttérben. A tüntetők sikerrel torpedózták meg a korrupció elkövetőit mentegetni szándékozó Btk.-módosítást, lemondatták az igazságügyi minisztert, de továbbra is kitartanak, kormányváltást akarnak – és ezzel erőt önthetnek mindazokba, akikre hatott a ká-európai átok, az „á, úgyis reménytelen” kór. Magyarország ingerküszöbe félelmetesen megemelkedett az elmúlt években: csöndben tűrünk olyan ügyeket, amelyek töredéke pár éve még közfelháborodás tárgya lett volna. A legérdekesebb a korrupció szinte nyílt kormányzati felvállalása: Magyarországon szinte nincs olyan állami döntés, ami ne egy szűk, kormányközeli brancsnak kedvezne, de mi a tévé vagy a net előtt ülünk, és közönyösen Bukarestet nézzük. Most még. 

* * * 

A hét hazai (ál)eseménye ezzel szemben csak a közönyt és a frusztrációt erősíti, azt a lappangó gyanút, hogy a Fidesz még száz évig fog kormányozni, hiszen nincs, akit a helyére állíthatnánk: Gyurcsány Ferenc kiderítette, hogy Lengyel László MSZP-közeli politológus áskálódik ellene, hogy nélküle valósítsa meg a többi párt az ellenzéki együttműködést. 

Egy év van hátra a választásokig, és ezek egészen komolyan ilyenekkel pöcsölnek: együtt vagy külön? Gyurcsánnyal vagy nélküle, mi hoz/visz többet? 

Az ellenzéki pártok a mai napig nem állapodtak meg semmilyen minimális elvi konszenzusban, semmit nem tudunk arról, mit is akarnak elérni. Miközben a pozícióőrző helyezkedés, a fantáziátlanság és a beletörődés mérge lassan felfalja a szervezetünket. Kár értünk.