A halál szagával riaszt az új cápairtó

Hatalmas mélytengeri "halálzóna", az oxigénhiány miatt élettelen víztömeg alakult is idén nyáron is a Mexikói-öbölben. Egyes szakemberek ezzel a jelenséggel magyarázzák az idén különösen gyakori cápatámadásokat.

Az A-2 jelzésű szer, egy sárga folyadék hatása döbbenetes: a vízbe juttatva alig 120 milliliter elég belőle ahhoz, hogy a javában zsákmányukat marcangoló cápák egész raja szétrebbenjen, és pánikszerűen elmeneküljön. A szer a tesztelések során arra is alkalmasnak bizonyult, hogy magához térítse az eszméletlen cápákat: egyes cápafajoknál megfigyelhető, hogy ha a hátukra fordítják őket, az eszméletvesztéshez hasonló állapotba kerülnek. A sárga folyadék hatására azonban magukhoz térnek, és tovaúsznak.

Menekülnek a döglöttcápa-szagtól

Eric Stroud kémikus, a felfedezéshez vezető kutatás kezdeményezője elmondta: a szert a tengerparton és a halpiacokon beszerzett döglött cápák teteméből vonták ki. Már korábban ismert volt ugyanis az a tény, hogy a döglött cápától távol maradnak élő társai. A szakember szerint az anyag olyan kémiai információt hordoz, amely az élő cápákból a menekülés ösztönét váltja ki. A jelenség több más halfajnál is ismert, de még jó ideig eltart annak meghatározása, hogy az anyagban pontosan melyik molekula "közvetíti az üzenetet" - mutatott rá dr. Samuel Gruber, a Miami Egyetem tengerbiológusa.

Ez idáig négy cápafajról - a karibi szirti cápáról (Carcharhinus perezi), a feketeorrú cápáról (Carcharhinus acronotus), az atlanti-óceáni dajkacápáról (Ginglymostoma cirratum) és a citromcápáról (Negaprion brevirostris) - bizonyították be, hogy hat rájuk a kivonat. Ahhoz, hogy a "cápairtót" a cápatámadásokban leggyakrabban szereplő fajokra nézve hatékonynak nyilváníthassák, meg kell vizsgálni az A-2 nagy fehér cápákra (Carcharodon carcharias), lándzsafogú cápákra (Isurus oxyrinchus) az óceáni fehéruszonyú cápákra (Carcharhinus longimanus) gyakorolt hatását is.

A folyadék bámulatos hatékonyságát bizonyítja, hogy a kísérletek során percenként mindössze néhány cseppje két órán keresztül távol tartja a cápákat egy termetes hal levágott fejétől - ismertette Stroud.

A kutatás egyik fő célja, hogy a szerből olyan lassan oldódó változat készüljön, amely távol tarthatja a cápákat a tengeri halászhálóktól. A cápák védelme mellett hasznos lehet a tengeri sportot űzők, szörfösök, búvárok védelmében is.

Miért nem lett naptej?

A cápaellenes szert a második világháború idején kezdte keresni az amerikai hadsereg. Be is vetett egy vegyületet, amely a tudósok szerint úgy bűzlött, mint a döglött cápa, de végül nem nyújtott kellő védelmet. 1972-ben azután Eugenie Clark felfedezte, hogy egy vörös-tengeri hal olyan váladékot bocsát ki, amely elkergeti a cápákat, s már jelentkezett is a kozmetikai ipar: a napolajakhoz keverve kívánták hasznosítani a felfedezést. Clark azonban rájött, hogy a szer csak úgy hat, ha a cápa a szájában "ízleli meg", így a megfigyelés nem hozott kézzelfogható eredményt.

Jelenleg a cápák elleni védekezésre kaphatók ketrecek, acélsodronyból készült ruhák, valamint egy cápapajzsnak nevezett felszerelés, amely elektromos mezőt gerjeszt a búvár körül, de ezen eszközök egyike sem biztosít teljes védelmet.