A H1N1 és a tájékoztatás

Pedig nem így van, s nem így volt ez a madárinfluenza esetében sem (ha jól emlékszünk, az H1N5ös számot kapott a virológusoktól). Száz megbetegedés esetleg akkor járvány, ha egy Érsekújvár, Dunaszerdahely nagyságú városban fordul elő, nem pedig három kontinensen. A beugratás, ami nem más, mint felelőtlen riogatása a tudatlan gyalogosnak, olybá tűnik, mint tíz éve három egymást követő encefalitisz elhalálozás után a tévé beharangozó szövege: agyhártyagyulladás-járvány fenyeget. Ha valóban ennyire komoly a dolog, akkor illik a tisztelt lakosságnak elmondani: kevés az eset, de a vírus olyan, hogy ha idejön, feleakkora lesz Szlovákia lakossága, nem állítja meg semmi, ezért mi, a hatóság, most azon dolgozunk, hogy ne jöjjön ide. Ennyi és nem több.

Fogalmunk sincs, mi ez a riadalom, amikor egyéb fertőző, köztük halálos betegségekben milliók szenvednek a világban, s mi rájuk se bagózunk. Valahogy így tekinthetnénk a kullancsra, a boreliózisra és az encefalitiszre. E sorok írójának mindkettőben volt része, ki is kezelték (az egyiket háziorvosi szinten), tehát tudja, nem babra megy a játék. De! Amikor lapok százezres példányszámai beszélnek arról, hogy minden második kullancs boreliózishordozó, akkor olyan járványügyi helyzet van az országban, ami miatt feltehetően minimum rendkívüli állapotot kellene kihirdetni. Közpénzekből kellene megtalálni és alkalmazni a kullancsirtás leghatásosabb módszerét, és legalább a fiatalkorúakat közegészségügyi alapok terhére beoltatni - mégpedig kötelezően. E helyett mi történik?

Nyilatkozat nyilatkozat hátán, az egyszeri polgár meg rohanjon a háziorvoshoz, az egymást követő oltásokat fizesse és kapja is meg. A hangsúly a „fizesse meg“ kifejezésen van, és ilyenkor szólalnak meg a farizeusok és kérdezik: hát nem az egészség a legfontosabb? De, igen, tudjuk! Ezért a világ második legnagyobb biznisze az egészségügy. S ha már ekkora biznisz, akkor legalább tájékoztassanak tisztességesen. A madárinfluenza úgynevezett járványának köszönhetően kiirtottunk kitudja mennyi farmot, milliárdos károkat okozva némely nemzetgazdasági ágazatokban, és lehet, hogy erre szükség volt. De soha senki nem vont mérleget, nem ült le a kamerák elé és nem mondta: féltünk, túlbiztosítottuk magunkat, de megmentettük az emberiséget egy tizedelő járványtól.

Borítékolás és akár úriemberek közti fogadás tárgyává tehetnénk, hogy néhány hét, hónap múlva ugyanúgy emlékezünk majd a H1N1 vírusra mind az 5-ös számmal ellátott elődjére. S közben elverünk egy rakás pénzt. Mire is?