A foci olyan, mint az élet

Igen, az emberek szeretik a sportot és a versengést, könnyen azonosulnak a hősökkel és a saját országukkal, de ennél többről van szó. Bizonyos szempontból a bajnokság feltűnően emlékeztet a reális életre, és a mi világunkhoz hasonlóan működik. Egy nagyon fontos dologról – éspedig arról, hogy ki szervezheti meg a bajnokságot – a háttérben, alig észrevehetően születik döntés. A szervezőket mindig jó előre választják ki, a nemzetközi futballszervezet legmélyebb bugyraiban, hatalmas pénzek árnyékában. A nagyközönség a szervező nevét először csak futólag, mint egy távoli földrajzi fogalmat regisztrálja. Aztán amikor fény derül valamilyen esetleges szabálytalanságokra vagy tisztességtelenségre, az általános jogos haragot vált ki, de már túl késő korrigálni. A műsornak folytatódnia kell.

A válogatott csapatok a selejtezőkön elszántan lépnek pályára, hogy felfedezzék a spanyolviaszt, pontosan úgy, mint amikor a serdülő kamaszok előtt megnyílik a nagybetűs ÉLET. Még akkor is, ha tudják, hogy csak néhány kiválasztott kerülhet az abszolút rivaldafénybe. De nem is annyira a siker, hanem főleg a remény ad erőt és tart életben.

A világbajnokságra végül nemcsak a legügyesebbek és legfelkészültebbek jutnak el, hanem a legszerencsésebbek is. És csak ezután kezdődik az igazi harc. Számos íratlan szabály van, melyekkel nem csak a futballpályákon szembesülünk. Ha túl merészen, szépen és támadóan játszol, mint Kanada Katarban, akkor talán elnyered a nézők szimpátiáját, de nem fogsz túl jól szerepelni. Egyetlen tétovázás is gyors véget jelenthet – a németek ezt a saját bőrükön tapasztalták. Játssz a végsőkig, még akkor is, ha minden elveszettnek tűnik! – Dél-Korea esetében ezt láthattuk.

A világbajnokságon gyakran kialakul az a benyomás, hogy a végén mindenki a feje fölé emelheti a győztes trófeát. Úgy, mint a Rocky-filmekben, ahol a törpe is képes legyőzni a legnagyobb favoritokat, bárki képes lehet felülmúlni a túlfizetett sztárokkal teli csapatokat, és legalább pillanatnyi eufóriát hozhat a hazájának.

Csakhogy az élet nem film, és a futball sem az. Előfordulhat, hogy Szaúd-Arábia legyőzi Argentínát a torna nyitányaként, és néhány alábecsült ázsiai vagy afrikai csapat bejut a negyeddöntőbe vagy – valamilyen mennyei csoda következtében – az elődöntőbe. De itt véget érnek a mesék. A kívülálló kívülálló marad, és csak néhány kiválasztott fogja megérinteni a csillagokat. Ahogy ez a mi világunkban is történik.

A szerző a Plus 7 dní főszerkesztő-helyettese