A csador vélt igaza

A svájci emberek konzervatívak. Tisztelik azt a demokráciát, toleranciát és azt az életszínvonalat és életminőséget, amit alapvetően maguk építettek fel több tucat generáció alatt. Tisztelik azt a kantonális rendszert, amely Svájcot Európa egyetlen nem nemzetállamaként fogalmazta meg, ahol a feudalizmustól elbúcsúzva képesek voltak kialakítani az egymás mellett élésnek nemcsak a demokratikus normáit, hanem a technikáit is. Svájcban nincs kisebbség, pedig lehetne. Svájcban van nyelvtörvény, de nem korlátozó, hanem az államnak előíró, az intézményeket szabályozó.

Nos, ebben a Svájcban a polgárok úgy érzik, hogy az iszlám világ számukra nem kedves. Úgy érzik, hogy az iszlám világ kirekesztő. Úgy érzik, hogy az iszlám európai terjedésével sajnos sok pozitívum nem, veszélyérzet, erőszak annál több jelent meg.

A svájci polgárok is végignézték a francia csadorvitát, amelynek során még a terror fenyegetésétől sem riadt vissza az iszlám világnak az a része, amely miatt Svájc fél. Azt mondják elemzők, hogy az iszlám országok megneheztelhetnek Svájcra. Melyik iszlám országok? Ahol tömegével épülnek a keresztény templomok? Amelyekben a nők valóban egyenrangúak? Ahol szabad, demokratikus választásokon választják meg politikai vezetőiket? Ahol azon nyomban felháborodnak, amint valamely szélsőséges szervezet merényletekkel fenyegetőzik, mert a csador viselését a közéletben, a hivatalos kapcsolatokban nem engedte a francia kormányzat?

Meg aztán az európai szervezetek: hű, mennyire haladéktalanul siettek a világ tudomására hozni, hogy Svájcban esetleg baj lesz a vallás szabadságával, sérülnek alapvető emberi jogok. Tessék már szólni ott az európai szervezeteknek, hogy van egy-két kisebbség Európában, amely nem az elmúlt harminc évben telepedett be a gazdag országokba a nagyobb falat zsíros kenyérért, hanem amelyik évszázadok óta változatlan helyen él, s amelyet éppen a svájciak neveznek szeretettel autochtónnak. S ez a néhány kisebbség nagyon hálás lenne, ha az európai szervezetek észrevennék, hogy a nyelvhasználati jogaikkal amúgy baj van. Meg az esélyegyenlőségükkel. Meg néha másodrendű polgároknak érzik magukat. Jó lenne, ha legalább ennyire gyorsan reagálnának a bicskanyitogató szlovákiai nyelvtörvényre, mert annak puszta léte, felvezetése, filozófiája, szelleme, s helyenként betűje bizony jóval nagyobb csorbát ejt az európai klasszikus liberális demokrácia alapelvein, mint a svájci referendum.

Svájc demokratikus ország, jogállam és még gazdag is. A mecsetproblémát meg fogja oldani, demokratikusan, érzékenyen és jogszerűen. Az elmúlt néhány száz évben legalábbis így viselkedett.

A csador vélt igaza helyett talán jobb lenne egy kicsit svájciasítani Európa néhány államának nemzetpolitikáját. Szlovákiáét például.