21. századi paradoxon

Hétfőn lesz a 20. század legnagyobb hatású pápája, II. János Pál születésének 100. évfordulója. 1978-as meglepő megválasztásának hosszú távú következményei voltak. Az új pápa nemcsak fiatal volt, hanem erős egyéniség, akinek tapasztalatai voltak az elnyomó diktatúrákkal, előbb a fasizmussal, majd a kommunizmussal, mellyel bátran szembeszállt hazájában. Mindkét rezsim a szabadságot és a vallást kiáltotta ki ellenségének. II. János Pál fellépésével reményt adott a lengyeleknek és a többi kommunista ország lakosságának, és jelentős mértékben hozzájárult a vasfüggöny leomlásához.

Miért érdemes megemlékeznünk róla? A sors úgy hozta, hogy ezen a héten ismertette éves jelentését Mária Patakyová emberi jogi biztos. Tavaly, tavalyelőtt a képviselők nem vették a fáradságot, hogy meghallgassák a jelentését, nem voltak bent az ülésteremben, csak utána rábólintottak és kész. Idén paradox módon Zuzana Čaputová államfő jelenléte a parlamentben arra kényszerítette őket, hogy szintén végighallgassák a jelentést, és rögtön elkezdték bírálni, személyes támadásokat keverve az ideológiai ballasztokkal tűzdelt kreatív meglátásaik közé. És végül nem fogadták el a jelentést, ami megtörtént már korábban is, de a mostani, mindössze 34 támogató szavazat botrányos.

Talán az is szerepet játszott ebben, hogy a Patakyovát jelölő Híd nem jutott be a parlamentbe, így az ombudsman mindennemű pártpolitikai támogatás nélkül maradt.

Természetesen nem akarjuk elvenni a képviselőktől az őket megillető jogot, hogy bírálhatják az emberi jogi biztos vagy bárki más jelentését. A helyzet azonban sajnos az, hogy a képviselők többsége fel sem fogja az ombudsmani hivatal jelentőségét, létezésének értelmét. Az emberi jogok őrzőjének tevékenységébe még az is belefér, hogy bírálata kissé túlzó – inkább legyen ilyen, mint semmilyen. És hogy meg merje kérdőjelezni például akár az állami karantén bevezetésének és működtetésének helyességét. Az ő feladata, hogy az állami gépezet ne rövidítsen meg senkit, ne feledkezzen meg senkiről, ne sértse meg senki jogait. Egyszerűen a gyengébbek oldalán áll, ha tetszik, ha nem. Egyébként nem valami népszerű feladat.

Patakyová ellen most megint „összeállt” az a rejtett koalíció, amely már többször elutasította az Isztambuli Egyezményt. Ezek az úgynevezett konzervatív erők, melyekhez elejétől fogva hozzácsapódik ilyen ügyekben a Smer, és azt vetik az emberi jogi biztos szemére, hogy túlságosan foglalkoztatják őt a LGBTI-jogok, a meg nem született gyerekekkel pedig nem foglalkozik. Ezek a konzervatív csoportok most nyilvánvalóan többségben vannak a parlamentben, de facto konkurálnak a kormánykoalíciós többséggel. És ezek a konzervatívok most készek megharcolni a többi társadalmi csoporttal, mindenekelőtt a liberális világnézetűekkel.

Ezért is emlékezzünk II. János Pálra. Hogy fordul elő, hogy a keresztényeknek a 20. században a szabadságért kellett küzdeniük, most pedig egy részük az ellen lép fel. Ez az a paradox, ami nemhogy egy hét történésein mutat túl, hanem kormányzati ciklusokon.

A szerző a TASR munkatársa