15 perc hírnév a magyar politikában

Egy gimnazista lány tüntetésen használt alpári kifejezései után az ellenzéki narratíva hőst farag, a kormánypárti propaganda karaktert gyilkol.

Egy undorító, alattomos, ocsmány és fertőző járvány járja az országot. Ez nem a pestis, nem az ebola, nem a kergemarhakór, pedig kicsit hasonlít rá. Ezt a járványt úgy becézzük, hogy Fidesz...Véglezárásként csak üzenem annak a bajszos f..sznak és az összes fideszes képviselőnek, hogy álljon hátrébb eggyel, és b..ssza arcon magát.” 

(Nagy Blanka gimnazista egy ellenzéki tüntetésen)

Hiszek a szabad véleménynyilvánítás demokratikus jogában, olyannyira hiszek, hogy elvi alapon indokolatlannak tartom a magyar gyűlöletbeszéd-tiltásokat is. Ha pedig szabad a vélemény, akkor az lehet alpári, primitív, közönséges is: a közlőt minősítik a használt szavak, jelzők, kifejezések. Ugyanakkor senki se csodálkozzon, ha nyilvánosan tett radikális és trágár megállapításait fejére olvassák, saját stílusát, eszközeit vetik be ellene. Ez a közéleti hang ugyan nem az enyém, kontraproduktívnak, ostobának tartom a közönségességi versenyt, de elfogadom, hogy egy kormányellenes gimnazista így is kifejezheti magát, miért ne, semmi sem tiltja, legfeljebb a jóízlés, de arra manapság nem jönnek tömegesen a szavazatok. A demokrácia nem nyelvóra és nem a minőség forradalma a tömeggel szemben, gyakran inkább fordítva. Ez nem ítélet, ez leírás.

Ő a mi kis Blankánk, a jövő politikus asszonya, ugye, aki ha gimnazista, akkor maximum 18 éves lehet, és már egy igazi kretén, barom állat.

(Bayer Zsolt publicista tévéműsorában)

Addig tehát nekem belefér, hogy tömegrendezvényen tett kijelentések reakciójaként kormánybarát publicista hasonlóan közönséges jelzőket használ egy diákra, bár aránytalannak érzem a választ. Itt tartunk, nálunk már régóta bősz indulat- és káromkodásverseny van a közbeszédben, Budapest minden évben megrendezi a verbálatlétikai világbajnokságot a politikában. Amíg nem ütnek, csak ordítanak, addig nincs nagyobb baj, legfeljebb annyi, hogy amikor már mindent ki kell sípolni, akkor a sípolás nem érdekes színfolt, hanem idegesítő, unalmas, állandó alapzaj.

Azt azonban nem tartom helyénvalónak, hogy a kormánysajtó egy gimnazista ellenőrzőjében, jegyei és hiányzásai, azaz személyes adatai között kutat. Ráadásul mi szükségük a karaktergyilkosságra, amikor a 15 perc hírnév esetével állunk szemben, ráadásul már a 11. percnél járunk? Mit bizonyít a kormánypropaganda, ha azt állítja a diákról, hogy rossz tanuló? Talán attól primitív és közönséges a szónoki retorika, a mondandó stílusa, hogy két hármasa van matekból és töriből, valamint négy igazolatlan órája? Ágyúval lőnek a vérebek a verébre.

Nem ismerünk, nem tudjuk valójában, ki vagy, egy dolgot tudunk: iszonyatosan bántanak mostanában, mert volt bátorságod gimnazistaként pár mondatot mondani szívedből, lelkedből saját országod kormányáról. Voltak benne erős szavak, mondatok. Mi is szoktunk ilyeneket használni időnként. Nincs ezzel baj. 

(Bangóné Borbély Ildikó, Bősz Anett, Demeter Márta, Gurmai Zita, Hohn Krisztina, Kunhalmi Ágnes, Potocskáné Kőrösi Anita, Schmuck Erzsébet, Szabó Tímea, Szél Bernadett, Vadai Ágnes és Varga-Damm Andrea ellenzéki képviselők levele a gimnazistához)

Egyfelől a gyalázottak karaktergyilkos indulatai, másfelől a hősképzési mechanizmus: íme, a Bátor Lány, aki dacol a Hatalommal. A parlament ellenzéki képviselőnői faragni kezdték a Blanka-(gipsz)szobrot, hiszen politikai narratívájuk következő 15 percében a diáklány megfelelő segédeszköz, de utcai pocskondiázásból aligha fog karrier épülni, Blankát most megemelik, megdicsérik, másfelől szétalázzák, aztán hazamehet, az ő ideje ennyi volt a politikai porondon, mint egy valóságshow-ban. Ez az ügyecske szomorú tanulsága. Számomra pedig mindez mértékletesség, ízlés, arányosság és elegancia után kiált. Minden szereplőnél.