140 eurós napidíj

Ők pedig – akik elszámolják magukat, többet „termelnek” egy nap alatt, és valamilyen csoda folytán rendőrkézre kerülnek – erre is hivatkozhatnak, nem kell börtönbe vonulniuk. 15 ezer szerb dinár a pontos összeg. Ez nem egész 150 euró. A januári átlagfizetés 330 euró volt.

Nem új keletű a történet. Van néhány földműves, állattenyésztő ismerősöm. Nem szeretik a cigányokat. Azt mondják, évek óta, szinte naponta „könnyítenek” rajtuk. Tyúk, gyümölcs, kismalac, el-eltűnnek a dolgok a birtokokról.

Manapság nagyon divatos toleránsnak lenni ebben az országban – ami nem jelent mást, mint megtűrni a más nemzetiségűt, de közeledni a toleránsak sem közelednek egymáshoz. Általában azok a toleránsabbak, akik etnikailag tiszta környezetben élnek. Szinte tiszta szerb, tiszta magyar, vagy szerb–magyar környezetben. Akik pedig olyan településen élnek, ahol nagyszámú roma közösség is él, cigányoznak. Sokat.

Nem szándékom – főleg nem látatlanba, általánosítva – embereket meg- vagy elítélni. (A második a bíróságok dolga lenne.) Csak érdekel, merre is tartunk. Szerbia kötelessége visszafogadni a nyugatról visszatoloncoltakat. Koszovóról kivándorolt kisebbségiekről van szó. A többségében magyar falvak elnéptelenedtek az elmúlt évtizedekben: üres házak, örökösök nélkül. 4-5 éve volt legutóbb olyan terepszemle, amikor listát készítettek az elhagyatott házakról. Akkor is volt egy betelepítési hullám, most is ettől tartanak sokan. Mert azoknak, akik Koszovóból emigráltak általában van vagy volt egy szerbiai bejegyzett lakhelye is, így már nem a koszovói hatóságok problémája a sorsuk, nem oda kell nekik visszamenniük.

Vannak magyarok lakta falvak, ahol az elmúlt hetekben az emberek vagy saját szervezésben akartak polgárőrséget alakítani, vagy egy őrzővédő céget felbérelni. Ez a második valószínűleg halva született ötlet, ugyanis megfizettetnék a lakosokkal a szolgáltatást. Ez úgy nonszensz, ahogy van: mindenkinek joga lenne a rendőri védelemre, a közbiztonságból a biztonságra is.

Ezeken a településeken szemmel látható a leépülés. Szerbiában pedig virágzik a romaintegrációs biznisz. Jó pénzekre lehet szert tenni csak azzal, hogy megszervez az ember egy-két tanácskozást, a meghívott vendégek nagyokat mondanak, majd hazamennek az „etnikailag tiszta” településeikre. És már integrálunk is, ők pedig integrálódnak. Vagy nem.

Tényleg nem ítélkezni akarok. Csak eszembe jutott, hogy napi 140 eurót lophatnék.

Vígi Zoltán; a szerző a vajdasági Magyar Szó munkatársa