Vonattal Európa tetejére

FELDOLGOZÁS

Svájcról még egy sztereotípia élhet a fejünkben, méghozzá a legáltalánosabb: ez az ország bizony nem olcsó. Ez valóban így is van, de ma már nem is megfizethetetlenül drága. Azonban mielőtt Európa teteje felé indulnánk, alaposan gondoljuk meg, megengedhetjük-e magunknak, hiszen az ide vezető hegyivasút-rendszer Európa legdrágábbja: másodosztályon egy retúr jegy Interlaken és a Jungfraujoch között 114 euróba kerül. Első látásra talán soknak tűnik, de ezért az árért egy feledhetetlen egész napos kirándulást kapunk, eljuthatunk Európa legmagasabban fekvő vasútállomására és olyan hegycsúcsokról nézhetünk körül, amely egyébként csak képzett hegymászóknak adatik meg.

Az első vonatot (mert kétszer is át kell szállni) a Bernese Oberland-Bahn (BOB) üzemelteti és Interlaken Ost vasútállomásról indul. Itt rögtön eldönthetjük, milyen irányból szeretnénk megközelíteni Európa tetejét: A szerelvényt Zweilütschinen állomáson ugyanis szétkapcsolják, és a hegy két oldalán indul tovább a vonat Grienwald vagy Lauterbrunnen állomások felé. (Akár „körutazás” mellett is dönthetünk, hiszen jegyünk mindkét vonalra érvényes.) Ezeknek a vonatoknak külön érdekessége, hogy egy bizonyos ponttól fogaskerekűként működnek, így ne lepődjünk meg, ha útközben egy furcsa csattanást, majd folyamatos zúgó hangot hallunk: csak a fogaskerekeket engedte le a vezető.

A következő vasúttársaság a Wengernalp Bahn egyebek között arról híres, hogy a világ leghosszabb fogaskerekű-vasútvonalát üzemelteti Grienwald és Kleine Schehidegg, valamint Lauterbrunnen és Kleine Scheidegg között, ahol a hegy két oldalán induló vasútvonalak összeérnek.

Kleine Scheidegg után következik az út legizgalmasabb része, ugyanis a hátralevő 9 és fél kilométert a Jungfaubahn szerelvényeivel tehetjük meg. Túl sok extra látványra ne számítsunk, ugyanis az utolsó 7 kilométert a vonat a hegy belsejében, helyenként 25%-os emelkedő leküzdésével teszi meg, de a kocsikban működő Infotainment rendszeren keresztül virtuálisan is nyomon követhetjük útvonalunkat. Két megállót így is kialakítottak a szikla belsejében, hogy a szembe jövő vonatok el tudják egymást engedni, a vonat úgyis 5-5 percre megáll, mi a sziklafalban kialakított kilátónál gyönyörködhetünk a tájban.

A vonat végállomása Jungfraujoch a hegycsúcsra/ba épített látogatói központ, a tengerszint felett 3454 méterrel. Itt számtalan program közül választhatunk, de feltétlenül ügyeljünk arra, hogy az elmúlt két és fél óra alatt csaknem 3000 métert utaztunk felfelé, s nem biztos, hogy a szervezetünk ilyen gyorsan alkalmazkodni tud hozzá, ezért mindig tartsuk be az itt dolgozók figyelmeztetéseit, ha rosszul érezzük magunkat, hívjunk segítséget. A legtöbb rosszullét általában a ritka oxigén miatt alakul ki, de minden a Jungfaujoch-on dolgozó – legyen az szakács, mosogatófiú vagy ajándékárus – egyben képzett tűzoltó és ápoló is, úgyhogy nincs mitől tartanunk.

A látogatói központban több étterem és kávézó kapott helyet, de a legnagyobb sikere a gleccserbe vájt jégpalotának és a szédítő kilátásnak van. Emellett (főleg nyáron) több kirándulásra is indulhatunk innen akár síléccel, akár husky-szánnal.

Jóllehet a Jungfaujoch nem Európa legmagasabb hegycsúcsa, mégis ide juthat fel az egyszeri turista a legegyszerűbben és legkényelmesebben, sőt a lélegzetelállító látvány mellett rengeteg kirándulási lehetőség is adódik. Egy fontos hagyomány kötődik még a Jungfraujochra való kiránduláshoz: hazaindulás előtt kössünk fogadást útitársainkkal, ki alszik el leghamarabb a vonaton. Nem kell félni, hogy veszítünk, hiszen éppen csak elindul a vonat lefelé az alagútban, és a kimerültségtől, meg a ritka levegőtől mindenki azonnal elszunnyad. (tl)