Varsó a legfiatalabb európai főváros

 Németh Zoltán költő, irodalomkritikus, egyetemi tanár Kéméndről származik, ám két éve Varsóban él, s októbertől a Varsói Egyetem magyar tanszékének professzoraként fog dolgozni. A lengyel fővárosban a modern felhőkarcolók negyede és a péksütemények sokszínűsége is elkápráztatta. Melyik látványosság volt a leglenyűgözőbb?Természetesen minden városban a történelmi városmag, az óváros a kedvencem, de Varsóban a 237 méter magas sztálini Pałac környékén kiépülő hipermodern felhőkarcoló-negyed is. Több mint húsz 100 méter feletti épület található a városban, további tizenötnek kész a terve, és már épül az Európai Unió legmagasabb felhőkarcolója, a természetesen a Pałacot is meghaladó „Varso” (és ez a lengyelek számára óriási szimbolikus „győzelem”), amely 310 méter magas lesz. Mi sokkolta a leginkább?A város elpusztítása a II. világháborúban, amikor is a nácik módszeresen porig rombolták, igen, az egész várost – Varsó reneszánsz palotáit tulajdonképpen 1946–1953 között építették újjá régi festmények, fényképek, filmfelvételek alapján. Ha innét nézzük, a legfiatalabb európai főváros, hetvenéves: egy szimulákrum, a régi Varsó szimulációja. És még erőteljesebb sokk volt a sok emléktábla a kivégzettek számával, és a gettó egykori falainak betonba öntött vas alaprajzain járni. A volt gettó területén élünk, még mindig borzalmas naponta látni a falakra emlékeztető nyomokat. Százezrek irtózatos szenvedését eleveníti fel. Melyik a legfurcsább helyi szokás?Nem ismerek ilyesmit, ez Közép-Európa, a lengyelek és a magyarok nagyon hasonlóak. De mondjuk a galambok masszív etetése zsáknyi kenyérdarabbal, ahogy reszketeg, járókeretes nénik és bácsik szemetelik tele a járdákat, parkokat, az számomra nagyon furcsa. Állítólag van ennek a szokásnak bibliai alapja, de úgy látom, ez egy generációs fíling, és az elmagányosodással jár együtt. Melyik helyi étel ízlik a legjobban?Lehet, hogy hülyén hangzik, de a lengyel kenyérkultúra egészen elkápráztat. Imádom a kenyeret, és itt annyiféle kenyér és péksütemény kapható, mint talán sehol máshol. Mit vezetne be itthon is?Bevezetném a fehér homokos-dűnés lengyel tengerpartot, a nagy városi parkokat és a rurkát (tejszínhabbal töltött hosszúkás kerek ostya). Mit nem tud ott soha megszokni?1. Ez nem kimondottan Varsóval kapcsolatos, hanem a nagyvárosi léthez kötődik: a szmogot, a rengeteg madár- és kutyaürüléket, a fantázia nélküli szocreál lakótelepi épületeket és a hajléktalanok látványát. Egyszerűen nem bírom feldolgozni ezeknek a páriáknak a szenvedését. 2. A lengyel és a szlovák nyelv együttes játékát. Rokon nyelvekről van szó, de afféle hűtlen barátokról is, amelyek állandóan becsapják használójukat. Legismertebb példája ennek a „sukaty” szó, amelyről tudjuk, milyen trágár jelentéssel bír a szlovákban, itt pedig lengyel kisgyerekek kiabálják felnőtt férfiaknak, hogy „vujek, sukaj mnye”, amikor bújócskáznak: „bácsi, keress meg”.  Mi hiányzik a legjobban itthonról?A magyar könyvesboltok és könyvek. Bár a külföldi, emigráns, migráns lét alapvetően megváltozott, mióta van internet, online tartalom, digitalizált lapok, könyvek és skype. Milyen jó tanácsot adna egy turistának?A lengyelek úgy általában nagyon szeretik a magyarokat, talán legjobban a világon. Lépten-nyomon érezni. Ne romboljuk le bennük ezt az idealizált képet!