Menjünk síelni!

# A szlovákiai téli üdülőközpontokban olcsóbban vakációzhatunk, mint mondjuk Ausztriában vagy Olaszországban, ám a hazai sípályák rövidebbek és kevesebb van belőlük, mint a nyugat-európai síparadicsomokban. Aki nem akar sokat utazni, Ausztriát választja, hiszen a sógorok közelebbi síközpontjai csupán 2-4 óra autóútra vannak. Korszerű felvonókkal, jól karbantartott pályákkal várják a turistát, bárhova vetődik is. Németország új színfolt a téli palettán, hiszen a bajor Alpok eddig nem visszhangzottak a hazai turistáktól. Olaszország messzebb van, de a minőségre nem lehet panasz, hiszen mind pályából, mind szálláshelyből a választék bőséges, ráadásul számos síelés utáni (vagy helyetti) szórakozási lehetőség is adott. A legtávolabb Franciaország található, ahol a hosszú buszozásért cserébe a világ talán legjobb pályáin lehet csúszkálni.

Svájc kényelemben felülmúlja a szomszédos országokat, de ezt a pluszt meg is kell fizetni, így ide csak teli pénztárcával érdemes útnak indulni. És akinek a pénz végképp nem számít, kipróbálhatja a skandináv lejtőket, vagy válogathat az amerikai pályák között.

Jelentős kedvezményeket kaphatnak a síterepeket elsőként elfoglalók, aki viszont karácsony vagy szilveszter környékén szeretne hódolni kedvenc sportjának, akár dupla árat is fizethet a szállásért. A legdrágább időszak általában január közepétől március elejéig tart, bár utána a hó valószínűsége az utazás árával egyenes arányban csökken.

A sífelszerelés ma már nem létszükséglet, hiszen a helyszínen is lehet kölcsönözni. Külföldre biztosítás nélkül útnak indulni több, mint felelőtlenség. A sízés és a snowboardozás nem tartoznak a kockázatmentes sportok közé, és már egy bokaficam esetén is az orvosi költségek elérhetik az út összköltségének három-négyszeresét, nem is beszélve a komolyabb balesetekről. (i-t)