Hogy járt a köztársaság ellensége? Genfben kiderül!

Melyik látványosság nyűgözte le a legjobban?

Itt éreztem először azt, hogy van olyan, hogy egy hegy elvarázsol – amikor szép időben látni lehet a Mont Blanc havas csucsát a Genfi-tó partjáról, az azonnal elbűvölt. Ennél kicsit komolyabb látványosság a CERN, a részecskegyorsító, ahol interaktív kiállításokon keresztül lehet betekintést nyerni abba, mi történik a zárt ajtók mögött, mivel és hogyan dolgoznak a mérnökök és kutatók. Gyermeki lelkesedéssel lehet kipróbálni a szimulátorokat, és közelebb kerülni ahhoz, mit csinálnak a kvarkok.

Mi sokkolta a leginkább?

Minden kétséget kizáróan a vasárnap. Az üzletek minden vasárnap zárva tartanak (kivéve egy-két kisebb pékséget, meg a pályaudvaron és a reptéren lévő boltokat), alig látni embereket az utcán: a családok ilyenkor a szabadban vannak, hegyet másznak, horgásznak, vitorláznak, síelnek, az évszaknak megfelelően. Más országban is van hasonló rendszer, de ekkora kontrasztot a vasárnap és a hétköznapok között sehol sem éreztem.

Melyik a legfurcsább helyi szokás?

A genfiek minden év december 11-en megemlékeznek a sikertelen ostromról, amikor 1602-ben a katolikus szavojaiaknak nem sikerült bevenniük a protestáns Genfet. A legenda szerint egy genfi asszony, akit közkeletűen csak Mère Royaume-nak, Royaume anyónak becóznek, bugyogó húslevest öntött az ostromlok fejére, ezzel is bátorítva a védekező katonákat; kicsit hasonlóan ahhoz, ahogy az egri nők tették pár évtizeddel korábban Magyarországon. Ez az ünnep az Escalade, és erre a tettre emlékezve a társaság legfiatalabb és legidősebb tagja kezet fogva összetör egy csokoládéból készült üstöt, miközben azt mormolják: „Így járt a köztársaság ellensége.” A csokiüst genfi arany és vörös színekbe csomagolt cukorkákkal és marcipánfalatokkal van tele, mindenki kapkodhat a szétrepülő darabkák után. Elég vicces látvány.

Melyik helyi étel ízlik a legjobban?

Ez egyszerre könnyű és nehéz kérdés: a sajt és a csokoládé hazájában nehéz egy dolgot választani. Fondue es raclette, ezerféle csoki... A legérdekesebb azért talán a Tête du Moine nevű sajt, amit egy körzőszerű eszközzel vágnak fel, és ettől kis levélkékbe görbül össze.

Mit vezetne be itthon is?

Ebből is elég sok minden akad: a tiszta, pontos és sűrű tömegközlekedés a városban, a vonatok az egész országban, az udvarias vezetési stílus, a szabadtéri fesztiválok, amik egymást érik tavasszal és nyáron. Az egész életet belengi valami alapvető nyugalom, még a bürokratikus ügyintézésben is.

Mit nem tud ott soha megszokni?

Soha ne mondd, hogy soha, de persze voltak dolgok, amikhez nem könnyű hozzászokni. Nagyon hosszúak a piros lámpák, elég komolyan veszik a csendespihenőt esténként, furcsa, hogy az ország másik felén lakókkal az angol a közös nyelv, mert (még) nem beszélek németül. Az is fura, hogy kantononként más-más az oktatási rendszer, máskor vannak a munkaszüneti napok, és máshogyan kell számolni a szobákat egy kiadó lakásban. Genfben a konyhát beleszámítjuk a lakás szobáinak számába, de húsz kilométerrel arrébb, Vaud kantonban már nem. Ami viszont igazán sokkoló az itteniek számara is, az a különösen drága egészségbiztosítás: világszínvonalú, kedves, informatív ellátás van, de meg is kérik az árat.

Mi hiányzik a legjobban itthonról?

Elsősorban emberek, másodsorban helyek, ahol szívesen töltöttem időt.

Milyen jó tanácsot adna egy turistának?

Amikor megérkezel a reptérre, vegyél el egy ingyenjegyet, ami egy órán keresztül érvényes az egész városban. Ha szállodába mész, kérjél ingyenbérletet a tömegközlekedéshez. Télen ne hagyd ki a hegyeket, nyáron a szabadtéri filmvetítéseket vagy a zenei fesztiválokat. Jó előre foglalj le egy vezetett túrát a CERN-ben. Ha tudsz, menj el sétahajózni a tavon. És semmiképp ne hagyd ki a helyi borokat – nem igazán ismertek Svájcon kívül, de kiválóak!