Václav Mika
Évről évre egyre több magyar turista keresi fel Szlovákiát
A legutóbbi téli szezonban a magyarok jelentették a harmadik legerősebb piacot a szlovákiai turizmus számára. Egyébként pedig jól ki tudja egészíteni egymás idegenforgalmi kínálatát a két ország. Többek között ezekről a témákról beszélgettünk Václav Mikával, a SLOVAKIA TRAVEL vezérigazgatójával.
Véleménye szerint, ami az idegenforgalmat illeti, van-e egyensúlytalanság Szlovákia egyes régiói között?
Természetesen van. Ám a gazdasági egyensúlytalanságtól vagy a gazdasági természetű regionális különbségektől eltérően ennek más a jellege. Például a kevésbé fejlett vidékeken is sok turisztikai látványosság van.
Amikor Szlovákia déli vagy északkeleti részéről beszélünk, akkor ott nagyon érdekes attrakciók vannak, de a körülményeknek köszönhetően kevésbé fejlett régiók tartoznak hozzájuk. Az idegenforgalomnak, mint olyannak a haszna tehát az, hogy az adott régió számára gazdasági potenciált jelenthet.
Hogy nézne ki az ideális szlovákiai turisztikai rendszer – elsősorban az állam szemszögéből? Illetve ebben az összefüggésben hogy tudna együttműködni az állami és a magánszektor?
Induljunk ki a mostani valóságból. Valójában az államnak és a segítségnyújtási programnak köszönhetően maradt életben az idegenforgalom. A programba 185 millió euró körüli összeget fektetett be az állam. Ennek köszönhetően nem ment csődbe és túlélt a turisztikai vállalatok többsége. Az utazási irodák, a turisztikai és a szállásadó vállalkozások csaknem mindannyian talpon maradtak. Viszont ez egy rendkívüli járványidőszak volt. Minden állam létrehozott valamilyen támogatási sémát az idegenforgalomban érdekelt vállalkozók megsegítésére – egyeseknek ez kevésbé, míg másoknak jobban sikerült. Végső soron Szlovákia más államok megoldásaiból is inspirációt merített. Ez nem volt szokványos dolog, s egyáltalán emiatt ülhetünk most itt, mert az idegenforgalom az állami segítség nélkül gyakorlatilag nem létezne. Más téma az állam által nyújtott általános segítség, amely úgy működik, hogy Szlovákiában van egy meghatározott struktúránk, kezdve a segítségnyújtási és támogatási programért felelős közlekedésügyi minisztériummal. Ez azt jelenti, hogy a regionális idegenforgalmi szervezetek (OOCR-ek) a támogatási rendszerből forrásokat kapnak a működésükre. Ezek az OOCR-ek tipikus felépítéssel rendelkeznek, amelyek nagyon hasonlítanak a más európai országok működő szervezetek struktúráihoz. A megyei önkormányzatok alá pedig a megyei idegenforgalmi szervezetek (KOCR-ek) tartoznak. Szlovákiában 36 OOCR és hét KOCR működik.
Elég ez?
Kérdés, hogy nem sok-e? Viszont lényegében véve a törvény alapján jött létre ez a szervezeti struktúra, ahol mindenkinek megvan a maga helye. Az OOCR-ek vannak a legközelebb az idegenforgalomhoz, annak szolgáltatóihoz és a turistákhoz. A mi feladatunk sem számít egy íratlan könyvnek. Minden európai országnak vannak ilyen típusú szervezetei. Az idegenforgalom nemzeti szintű támogatásáért és népszerűsítéséért felelünk a marketing, kommunikáció, államközi tevékenység, B2B-találkozók, szakkiállítások és népszerűsítő akciók területein. Konkrétan amikor a budapesti Utazás nemzetközi idegenforgalmi kiállításon szerepelünk, akkor a partnereink számára létrehozzuk azokat a feltételeket, amelyek alapján ők bemutatkozhatnak, aztán touroperátorokkal szervezünk találkozókat és így tovább. Szlovákia márkakommunikációja mellett ott mindenkinek megvan a maga helye, s bemutathatja a termékét.
Azonban nem mindegyik OOCR áll készen az efféle prezentációk megtartására. Ez azt jelenti, hogy ebben is van egyensúlytalanság. Van olyan szervezet, amelynek nincs angol nyelvű honlapja sem, ezért ezekben az esetekben nehéz az idegenforgalom támogatásáról beszélni.
Igen, vannak különbségek, de minden ilyen klaszterben találunk valamilyen érdekes terméket.
Hogy tudná meghatározni a déli országrészeket Szlovákia turisztikai rendszerében?
Ha egyszerűsítek, azt mondanám, hogy:
víz- és termálforrások. Alighanem ez ennek a régiónak a domináns eleme.
A másikat a történelmi kontextus alkotja. Nevezzük ezt a közös történelem érzetének. Ha megnézzük a magyarországi külképviseletünk tevékenységét, akkor a sajtó részére szervezett tanulmányutak közül nagyon sok irányul erre. Megemlíteném például a borsi Rákóczi-kastélyt. A harmadik paraméter – ismét csak a lokációnak köszönhetően – a nagyon erős enogasztronómia. Ez a bort és a jó helyi ételt jelenti. Ha például az enogasztronómiai brossúrát vesszük, akkor ott Dél-Szlovákia nagyon erősen képviseltetve van. S akkor itt van még a regionális sajátosság, amit pontosan meg tudunk határozni nyugatról keletre tartva, s ennek a térségnek is megvannak a maga specifikumai. Egy további, még fejlődésben levő paraméternek számít a sport. Például a somorjai X-Bionic vagy a dunaszerdahelyi stadion, de ide tartoznak más aktivitások is, például a vízi sportok a Dunán, amelyek aztán tényleg koncentráltan vannak jelen ezen a területen. Jók a feltételek, beleértve a klimatikusakat is, és sokat fektettek az infrastruktúrába.
Akkor hát egyesíthetjük-e valamilyen módon ezt a turisztikai potenciált, vagy a déli régiók inkább különböznek egymástól?
Az a kérdés, hogy mi a cél? Azt gondolom, ha jelenleg arról beszélünk, hogy ezeknek a régióknak az önkormányzatiságon belül megvan a maguk szubjektivitása, akkor ez az az út. A szlovákiai idegenforgalom sikere nemcsak a klaszterek tevékenységétől, hanem az együttműködésüktől is függ. Nem történhet meg, hogy az egyik, konkrét termékkel rendelkező OOCR nem akarja a turistát beengedni a szomszédos régióba. Ők nem egymás konkurenciái, együtt kell működniük. Szlovákia legnagyobb előnye, hogy közel van: „Olyan közel az élményekhez, olyan közel önökhöz.” („Tak blízko k zážitkom, tak blízko k vám.”) Rövid idő alatt – egy nap, hétvége – megismerhet a látogató néhány olyan látványosságot, amelyek kapcsolódnak egymáshoz. Felkereshet egy aquaparkot, UNESCO-emléket, wellnesst, végül pedig sor kerülhet egy enogasztronómiai programra vagy egy „city break”-re. Azonban ehhez együttműködésre van szükség. Tehát van alapja az önálló tevékenységnek, de a közös munka elkerülhetetlen.
Ez azt jelenti, hogy szorosan együtt kell működniük Magyarországgal is?
Magyarország a legfontosabb küldőpiacaink közé tartozik. Ez azt jelenti, hogy a magyar turista történetileg, aktuálisan és potenciálisan egy az idegenforgalmunk legfontosabb céljai közül.
Ami Szlovákia felkeresését illeti, 2019-től a magyar turisták harmadik helyre léptek előre. Csak Csehország és Lengyelország előzi meg őket. A legutóbbi téli szezonban a magyarok jelentették számunkra a harmadik legerősebb piacot. Megelőzték a németeket és az osztrákokat is. Tehát ez nem csak a történelemről szól, a készülő akciótervünknek is megfelel a magyar turisták visszatérése.
Szinte a legnagyobb aktivitást is éppen a magyar piacon fejtjük ki. Mit jelent ez? Például minden egyes hónapban legalább egyszer bemutatjuk Budapesten Szlovákia régióit. Számos sajtó- és tanulmányutat szervezünk Szlovákiába a magyar touroperátorok, újságírók és partnereink számára.
Pontosan hol?
A magyar újságírók legutoljára Kassát és Losoncot, valamint annak környékét keresték fel, nemrég pedig Pozsonyban jártak. A SLOVAKIA TRAVEL külföldi képviselete négy dóvali (Donovaly), magas- és alacsony-tátrai sajtóutat szervezett a tél folyamán.
A magyarok nemcsak hogy visszatértek Szlovákiába, de érkeztek új turisták is. Szeretnénk kihasználni a köztes szezont is, a tavaszt és az őszt, dolgozunk ezen is. Azt az érzületet, amely megvan köztünk, ki kell használni.
Lehet-e az idegenforgalomnak interkulturális szerepe abban, hogy a szlovákok és a magyar jobban megismerjék egymást?
Ennek vannak gazdasági paraméterei is. Az a célunk, hogy a hozzánk érkező turista az éjszakát is Szlovákiában töltse. Ez a magyarországi főképviselőnk feladata. Soňa Jelínková kollégánk nagyon jól ismeri ezt a piacot, amely hozzájárul a kölcsönös kapcsolatok épüléséhez is.
Hogy értékelné a másik irányt: a szlovák turistákat Magyarországon?
Ez nem a mi munkánk, de azt kell mondanom, hogy van egy nagy és kölcsönös előnyünk.
Ugyan ami az idegenforgalmat illeti, konkurensek vagyunk, azonban szépen ki is egészítjük egymást. Magyarországnak nincsenek hegyei – nekünk vannak. Kölcsönösen inspirálhatjuk egymást. Budapest nem Pozsony, Pozsony nem Budapest. Ami a nyári turistaszezont illeti, Magyarország az aquaparkok, s egyáltalán a fürdők nagyhatalma – viszont mi más típusú fürdőket kínálunk. Hamarabb tartjuk ezt kiegészítésnek, s nem konkurenciának.
S ami a távolabbi piacokat illeti, a teljes visegrádi négyes közös marketingtevékenységen dolgozik a Discover Central Europe platform keretében. Az Európai Bizottságnál közös támogatására is pályázunk a kreatív városok közös V4-es kommunikációjára. Minden ország hozzájárul a saját kommunikációjával ahhoz a kampányhoz, amely az Egyesült Államok fő platformjain fog szerepelni. Mi három várost népszerűsítünk majd: Pozsonyt, Kassát és Trencsént.
Vannak olyan látványosságok, amelyeket nem használnak ki megfelelően turisztikai célpontokként Szlovákiában?
Nagyon sok van.
Például ott van a komáromi erőd...
Biztosan. Ám ha általánosságban tekintünk erre, Szlovákiában nagyon sok olyan attrakció van, amelyeket nem használnak ki. És nem csak abból a szempontból, hogy vannak kulturális emlékek, amelyeket nem lehet hozzáférhetőek vagy nincsenek felújítva. Vegyük a Poloniny Nemzeti Parkot. El van vágva a gyors és hangos civilizációnktól, s pontosan ezért értékelik úgy, hogy Európában ez egyike a leginkább megőrzött nemzeti parkoknak.
Itt találhatóak a bükkös őserdők is.
Igen, ez ugyanaz a vidék, nincs ott semmiféle turisztikai infrastruktúra. Ez bizonyosan előnyös, mivel a turizmus nem tömeges, az „okos” turizmusra való áttérés pedig összetettebb út annál, mintha zöldmezősen kellene azt létrehozni. Óriási potenciálja van itt az ökoturizmusnak. Szükség van a kiépített infrastruktúrára, de annak „okosnak” és klímabarátnak kell lennie olyan paraméterek szerint, amelyek összeegyeztethetőek a természettel.
Egy felmérés szerint Európában a turisták 40%-a kijelentette, hogy a fenntarthatóság és a klímabarát tényezők az okai annak, hogy miért keresnek fel egy adott helyszínt. Szlovákia ezeket a paramétereket tekintve világszinten a második. Az első jelenleg Svédország.
Kilenc nemzeti parkunk van, s a többségük a legmagasabb fokú védettség alá esik. Rendkívül erősek, de egyben szigorúak is vagyunk. Ez ugyan részben korlátozza az idegenforgalmat, de támogatja a természetvédelmet, s megteremti a zöld utazás lehetőségeit.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.