A pezsgő feltalálása szorosan összefügg bizonyos borkészítési/tárolási tökéletlenségekkel. Don Perignon francia bencés apátsági pincemester még a 17. században arra lett figyelmes, hogy némi maradék cukrot tartalmazó borai tavasz táján újra pezsegnek, azaz ismét erjedésnek indulnak.
Ünnepek itala: a pezsgő!
A klasszikus champagne-i pezsgőhöz kiváló alapanyagokból, gondosan készített kiváló alapborokat használnak. A tökéletes minőségű kész bort palackozzák, de lezárás előtt bizonyos mennyiségű nádcukros oldatot valamint fajélesztőt (ez az úgyneveztt tirázslikőr) adagolnak hozzá, majd lezárva hónapokra – olykor évekre is – békén hagyják a hűvös pincék mélyén. A palackokban lassú második erjedés zajlik le – az élesztők „megeszik” az összes cukrot. A keletkező szénsav a zárt palackban marad, ez okozza a pezsgést. Az elkészült pezsgő tehát mindig csont száraz, mert az élesztők nem végeznek félmunkát! A keletkező élesztős üledéket megfelelő kézirázásos technikával a fejre állított palackok nyakába, a dugóra csúsztatják, majd speciális technológiával a bent uralkodó nagy nyomással kilövetik. Az így megtisztult pezsgő palackjában a kilövetés miatt keletkezett kis hiányt úgynevezett expedíciós likőrrel töltik fel, amelynek összetétele határozza meg a pezsgő végső jellegét.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.