Termesszünk csemegekukoricát

A „mays” egyesek szerint az Amerikában élt majáktól származik, mások szerint a „mohys” szóból, ami a Haiti szigetén élő őslakosok nyelvén kukoricát jelent. E rendkívül sokszínű kultúrnövény egyik alfaja a csemegekukorica sokféle felhasználási módszerrel (friss fogyasztás, gyorsfagyasztás, konzerv, üvegben elrakott csöves csemegekukorica). Ezáltal egész évben a fogyasztható. Gazdasági jelentőségét az egyre növekvő vetésterületek bizonyítják.

A csemegekukorica környezeti tényezőkkel támasztott igényei csaknem megegyeznek a takarmánykukoricáéval. Az évjárat és a biológiai, genetikai alapok mellett a termesztéstechnológiai elemek (például a talajművelés, műtrágyázás, elővetemény, öntözés) döntően meghatározzák a termés minőségét és mennyiségét. Mivel a csemegekukorica hőigényes növény a csírázáshoz legalább 12–14 fokot, a fejlődéshez 22–24 fokot igényel. Viszont a magas, 40 fok feletti hőmérsékletet rosszul viseli. Vízigénye jelentős. Gyökérrendszere négyszer, ötször gyorsabban veszi fel a vizet a talajból, mint a többi Közép-Európában termesztett gabonaféle, és azt jobban is hasznosítja. A legtöbb vizet a címerhányást megelőző 15–20 naptól a virágzás befejezéséig igényli. Jelentős a tápanyagigénye is. Az átlagos tápanyag-felhasználást egy tonna magtermésre átszámolva a következő képen becsülhetjük: 25 kg nitrogén, 4,5 kg foszfor, 23 kg kálium (Húska, 1997).

Szerves anyagokban szegény talajokon az istállótrágya és műtrágyák összehangolt használata indokolt lehet. A istállótrágya kedvezően hat a talaj víz-, tápanyag-, és levegőgazdálkodására. A szakirodalom a hektáronkénti 30–35 tonna kijuttatását ajánlja. A műtrágyák a tápanyagok pótlására szolgálnak és szabályozzák a talajban jelenlevő tápanyagok feltáródását is. Tápanyagpótlásra jobb műtrágyát használni, mint szerves trágyát, mivel több hatóanyagot tartalmaz. A kijuttatásra kerülő műtrágya mennyiségét mindig az elővetemény és a talaj tápanyagszintje határozza meg. A műtrágyahatásra továbbá hatással van az időjárás, a vízellátás, a talajtulajdonságok, a növényállomány kiegyenlítettsége, a termesztett fajta tápanyag-reakciója. Öntözött kezelésben a műtrágyaadagok nagyobbak, viszont a termésingadozás kisebb.

A csemegekukorica a humuszban gazdag, mély rétegű, középkötött talajokat kedveli. Az alacsony víztartó képességű homokos, valamint a hideg, kötött talajokat a számára nem megfelelő vízgazdálkodás és a lassú felmelegedés miatt nem kedveli. Legjobb előveteményei a hüvelyesek (zöldborsó, zöldbab), de a korán lekerülő zöldségfélék (saláta, retek) után is jó másodnövény. A csemegekukoricát hazánkban április második felében vetik, amikor a talajhőmérséklet eléri a 10–12 fokot. A korai hibridek sűrűbben vethetők, mint a késeiek, bár az optimális tőszám nemcsak a termesztett fajta tenyészidejének hosszától függ, hanem annak genotípusától is. A megfelelő térállást mindig a vetőmag-forgalmazó cég útmutatása szerint válasszuk ki.

Az eredményes kukoricatermesztéshez hozzátartozik a kertevők elleni védekezés és a megfelelő növényvédelem is. A gombabetegségek ellen vetőmagcsávázással, a vírusok ellen a levéltetvek elleni megelőző permetezéssel és a fenyércirok irtásával tudunk védekezni. A talajlakó kártevők ellen a vetőmag inszekticides csávázása ajánlott. A madárkárok ellen a leghatásosabb módszer a tábla őrzése. A fiatal növényeket a fritlégy károsítja, melyek ellen transzlokálódó hatóanyagot tartalmazó csávázószerek részleges védelmet biztosíthatnak, de erőteljes kártételüket csakis permetezéssel akadályozhatjuk meg. A kukoricamoly és a gyapottok bagolylepke hernyói a címert és a csövet károsítják. Ellenük állománypermetezéssel védekezhetünk, ügyelve arra, hogy a kezelés időpontját a tojásrakáshoz igazítsuk. A lárva ugyanis gyorsan berágja magát a növény belsejébe és ezután csakis felszívódó szerrel tudjuk csökkenteni a károsító hernyók számát. A kukorica legveszedelmesebb kártevője az utóbbi években már nálunk is megjelent amerikai kukoricabogár. Kártétele kétféle lehet: a lárva a gyökereket rágja és a növények kidőlnek; az imágó a bibe rágásával megtermékenyülési hibát és terméscsökkenést, minőségi romlást okoz. A kártevő elleni védekezés leghatékonyabb módszere a megelőzés, amit vetésváltással és talajfertőtlenítéssel érhetünk el.

Csemegekukorica termesztésünk csak akkor lesz eredményes, ha az egyes agrotechnikai műveleteket, az általános és specifikus technológiai elemekkel összhangban alkalmazzuk.

A szerző kukoricanemesítő