Tavasszal már teremhet az eper

Hazánkban a legismertebb szamócafajta még mindig a Senga Sengana. Már most is „matuzsálemi” korral büszkélkedhet, ugyanis 1962-ben került be az államilag elismert fajtajegyzékbe. Középnagy, jóízű gyümölcse a szamócaidény közepén érik. Nagy bokrán igen sokat terem, de csak öntözve és jó termőhelyen. A Gorella korán kezdi érlelni nagy, tompa kúp alakú, tetszetős és jóízű gyümölcsét. Felálló levélzetű, magas bokrot nevel, öntözve bőven terem. A hazai nemesítők műhelyéből származik az Andrea, a Magura és a Mária. A fajtákat csak olyan helyre ültessük, ahol 4–5 éve nem volt még szamóca. ĺgy elkerülhetjük a talajuntság kialakulását és a gyökérbetegségek elterjedését.

Igazán bőtermő, egészséges töveket akkor nevelhetünk, ha faiskolában vásárolunk jó minőségű, vírusmentes palántát. Jó erőben lévő szamócáról magunk is tudunk indanövényeket nevelni, annyit kell csak tennünk, hogy a szüret után nekilóduló indákat a fejlődő új növénykéknél a talajhoz rögzítjük, mert úgy biztonságosabban meggyökeresednek. A telepítésre alkalmas szamócapalánta három kifejlett lomblevéllel és egy fejlődőben levő ún. szívlevéllel rendelkezzék – gyökérzete erős, sűrű, bojtos legyen. Ne vegyünk át hervadt vagy fonnyadt levelű palántákat, és óvakodjunk a fertőzött, foltos levelű szaporítóanyagoktól is.

Házi kertben lehetőleg közvetlenül ültetés előtt szedjük föl a palántákat. A megvásárolt vagy kapott palántákat burkoljuk először nedves újságpapírba, majd ezzel együtt helyezzük el nejlonzacskóba, amely megvédi a palántákat a kiszáradástól. Egy napnál hosszabb ideig még ilyen gondos csomagolásban sem tarthatjuk azonban a növényeket, mert befüllednek. Ezért hosszabb szállításnál egy-két óráig hűvös helyen szellőztessük a palántákat, majd cseréljük ki a nedves újságpapírt.

Kertben a tapasztalatok szerint legjobban bevált az 50 x 50 cm-es telepítési távolság. ĺgy négyzetméterenként 4 tövet ültethetünk. Sűríthetjük is a telepítést – ebben az esetben azonban tövenként kevesebb terméssel kell megelégednünk. Ha a töveket nagyobb távolságra ültetjük, akkor több termést szüretelhetünk ugyan az egyes tövekről, de végeredményben az egész területen ugyanannyi lesz a gyümölcs.

A sikeres szamócatermesztés nagyon fontos feltétele a kora őszi telepítés. Legjobb a szamócapalántákat augusztus végéig elültetni. Ezek még az ősz folyamán meggyökeresednek, megerősödnek és a következő évben már teremnek. A később telepített palánták viszont – bármilyen fejlettek legyenek is – gyakran nem gyökeresednek meg kellőképpen, emiatt felfagynak, rosszul telelnek át, és tavasszal nem hoznak termést. Az ilyen szamócaágyást tavasszal pótolgatni kell, és bizony gyakran a következő évig kell várni, amíg termést szüretelhetünk róluk. A frigópalánták ültetését kivéve nem helyes a tavaszi telepítés, mert ezzel egy évet veszítünk. Ha valaki mégis tavaszi telepítésre szánja el magát, akkor is szerezze be ősszel a palántákat. Ezeket gondosan és sűrűn kell vermelni úgy, hogy a palánták ne legyenek mélyebben, mint ahogyan eredeti termőhelyükön álltak. A vermelt palántákat tavasszal minél korábban ültessük ki.

A szamócatermesztés nem kevésbé fontos alapszabálya az ültetési mélység pontos betartása. A mélyre ültetett palánták gyakran azért nem erednek meg, mert a szívlevelek a föld alá kerülnek, befulladnak és elpusztulnak. A magasan ültetett palánták viszont gyorsan kiszáradnak. Ezért a palántákat olyan mélyen kell ültetni, ahogyan a gyökereztetőiskolában vagy a termő szamócaágyásban voltak. A palánták gyökereit soha ne messük vissza. Hagyjuk meg a hosszú gyökereket még akkor is, ha ez az ültetési munkát némileg hátráltatja. Az erős palántákat legjobb kisméretű ásóval vagy széles kapával ültetni. Ha ugyanis ültetőfával készítjük el a palánták helyét, akkor túlságosan kicsi lesz a gödör, fennáll az a veszély, hogy a gyökerek visszahajolnak. Ilyenkor a palánták vontatottan fejlődnek, vagy el is pusztulhatnak. Ültetés után ne hagyjunk laza talajt a palánták körül, hanem mérsékelt erősséggel nyomjuk a gyökerekhez a földet. Ha ujjunkkal megcsippentve egy levelet, nem tudjuk kihúzni a palántát a földből, jól dolgoztunk. Lehetőleg borús időben vagy reggel ültessünk. Házi kertben, ahol nincs szó nagy területek betelepítéséről, a munka ütemét úgy irányíthatjuk, hogy épp a legalkalmasabb időpontban kerüljenek a földbe a palánták. A délben, tűző napsütésben folytatott ültetés rendszerint kevesebb eredménnyel jár. A kiültetett palántákat bőségesen és ismételten öntözzük meg. Fólia-, illetve szalmatakarással üdébben tarthatjuk a földet, gátoljuk a gyomok növekedését és a gyümölcs is kevésbé szennyeződik. A fekete fóliát természetesen ültetés előtt kell kiterítenünk, a szalmatakarással ráérünk később is.

A szamóca víz- és tápanyagigényes növény, a nitrogén mellett meglehetősen sok foszfor és kálium szükséges a bő terméshez. Talajtípustól függetlenül, telepítés előtt tanácsos nagy adagú szerves trágyát a talajba dolgozni. 10 m2 területre legalább 50–60 kg földdé érett istállótrágyát vagy kerti komposztot forgassunk be egy ásónyom mélységbe! A szerves anyag a tápanyagpótlása mellett segíti a talajéletet, ezen túl könnyen melegedő, jó talajszerkezetet biztosít. A szerves trágyákkal együtt alaptrágyaként forgassunk a talajba 10 m2-enként 600 g szuperfoszfátot és 300 g kénsavas kálit (síran draselný). A nitrogénműtrágyát célszerű két részletben adagolni. Szórjuk ki az egyik felét kora tavasszal a vegetáció megindulása idején, a másik felét pedig a termés leszedése után.

Számos betegség és kártevő pusztítja a szamócát, különösen a gyümölcsöt megtámadó szürkerothadás ellen nehéz védekezni. Ha nem akarunk otthon sokat permetezni, csak két-három évig tartsuk meg a töveket, majd telepítsünk friss, vírusmentes palántákat. Érdemes augusztusban lekaszálni és eltávolítani a lombot, ezzel kisebb esélyt adunk a károsítók áttelelésének, felszaporodásának.

A szerző kertészmérnök