SOROZATDARÁLÓ: Ahol a náci háborús bűnösök megbecsült állampolgárok lehettek

A Német Ház ugyan kétségtelenül a második világháborúról szól, ám közben közel húsz évvel a háború vége után játszódik. Fikció és valóság találkozik a sorozatban. A kiindulópontot az 1963-as frankfurti Auschwitz-per jelenti, amelyben a haláltábor második ligás tisztjeit állították bíróság elé. A történet a per bemutatását a valóságból meríti, ugyanakkor a hősei nagyrészt fiktív karakterek. Ilyen figura például a fiatal Eva Bruhns, aki a tapasztalatlansága ellenére lengyel–német tolmácsként kerül a bíróságra, és ilyen a vádat képviselő, fiatal és indulatokkal teli ügyész, David is, aki talán a kelleténél több érzelemmel közelít a munkájához. A Disney+ ötrészes minisorozata kettejüket számos izgalmas karakterrel veszi körül, de A Német Ház lényegében egy felnövéstörténet. Egy német lány történetén keresztül Annette Hess egy egész ország felnövéstörténetét meséli el.
Ma már Németországról többnyire úgy szokás beszélni, hogy képes volt szembenézni a saját bűnös múltjával, és gondoskodni arról, hogy a rémálom többé ne történhessen meg. Azt azonban viszonylag keveset ragozzuk, hogy a németek szembenézése a saját múltjukkal nagyrészt csak a múlt század nyolcvanas és kilencvenes éveiben zajlott le. Részint némi nemzetközi nyomás hatására, részint annak köszönhetően, hogy akkorra nőtt fel egy generáció, amely már semmilyen formában nem volt részese a világháború történéseinek. A főkolomposok jó részét persze már a háború végén vagy utána elfogták, de rengeteg egykori náci – különböző fegyveres testületek tagjai, akik tömeggyilkosságokban és kínzásokban is részt vettek – szabadon élhetett tovább, ráadásul úgy, hogy sosem kellett szembenéznie a tettei következményeivel. Akár még megbecsült tagjai is lehettek a társadalomnak: a falu polgármestere, a kisváros fogorvosa, a hentes, akinek mindenkihez van egy jó szava vagy a helyi, sikeres gyártulajdonos.
A Német Ház arra a korszakra fókuszál, amikor megjelentek az első repedések, és a háborús tényeket feltáró bírósági perek elkezdték lassan, de biztosan szembesíteni a német társadalmat a saját rémtetteivel. Eva (Katharina Stark a sorozat nagy felfedezettje) tökéletes karakter erre a szembesítésre. Kezdetben naiv, szerelmes fiatal lány, akit csak az érdekel, hogy a fiúja végre megkérje a kezét, ám ahogy munkába áll a bíróságon, és sorra hallgatja Auschwitz túlélőinek rémisztő beszámolóit, őt is foglalkoztatni kezdi a saját családtagjainak szerepe a háborús években.
Bár a sorozat kimondottan nehéz témát dolgoz fel, az író/showrunner figyelt arra, hogy fogyasztható legyen a végeredmény. Hőseinek nemcsak munkája, hanem élete is van, és a munkájuk és az életük csak fokozatosan csúszik össze. Az pedig kimondottan merész döntés, hogy az első epizód úgy kezdődik, mint egy romantikus vígjáték, hogy aztán egy egészen drámai, borzongató tanúvallomással érjen véget az auschwitzi időkről.

Tóth Csaba