Robert F. Kennedy Jr. torz fantáziája

Sok politikai kommentátor számon kérte Kennedyn, hogy olyan „harmadik utas” kampányt indít, amely végső soron elszipkázhatja a kiábrándult demokratákat Joe Biden elnöktől, és Donald Trumpot segítheti a Fehér Házba. A Siena College hat csatatérállam (Arizona, Georgia, Michigan, Nevada, Pennsylvania és Wisconsin) szavazói körében végzett felmérése szerint valószínűsíthetően több demokrata, mint republikánus lenne hajlandó átszavazni Kennedyre (18% a 16%-kal szemben). Nem csoda, hogy a republikánus milliárdos megadonor, Timothy Mellon jelentős összeggel támogatta Kennedy super PAC-ját. (Az amerikai kampányfinanszírozási rendszerben a super PAC egy formálisan független szervezet, amely legálisan korlátlan összegeket gyűjthet és költhet el egy jelölt támogatására.)

Kennedy alelnökjelöltje, Nicole Shanahan 38 éves szabadalmi jogász, aki korábban a demokrata ügyek és jelöltek ismert támogatója volt, további bizonyíték arra nézve, hogy Kennedy a demokrata szavazókat célozza meg. Shanahan kiábrándult demokratának nevezi magát, és nyilvánosan felszólított minden hasonlóan gondolkodót, hogy szálljanak fel a Kennedy-vonatra. Shanahan 2023-ban vált el a Google társalapítójától, Sergey Brintől; megállapodásuk részeként a hírek szerint több mint 1 milliárd dollárt kapott. Ez ugyan a becsült nettó vagyonuk mindössze 1%-a, ám Nicole Shanahan ezzel az összeggel szokatlanul előnyös helyzetben van, mert segíthet finanszírozni azt a bonyolult és költséges folyamatot, amelynek eredményeként Kennedy neve mind az 50 államban felkerülhet a szavazólapokra.

A Kennedy kampánya által keltett minden bizonytalanság ellenére egy dolog teljesen világos: mindkét pártban erősödik a populizmus, balról és jobbról egyaránt. Trump és Kennedy is szívesen fordul a klasszikus populista témákhoz, bár érdemes megnézni az egyéni variációkat. Hasonlítsuk össze például Trump 2017-es beiktatási beszédét Kennedy legutóbbi, „az unió állapotáról” szóló beszédével! Központi motívumuk azonos: Amerika nagyságának elvesztése és helyreállítása.

Trump zordon narratívájában a nagyságát elvesztett Amerikát „szétszórt sírkövekként meredező rozsdás gyárak”, „elhanyagolt és lepusztult” infrastruktúra jellemzi, „középosztályunk gazdagságát… elragadták az otthonaikból, és szétszórták az egész világon”, miközben „millió és millió amerikai munkást hagytak hátra”. Míg a washingtoni elit virágzik, „a nép állta a költségeket”. Trump megígéri, hogy megfordítja a hanyatlást azzal, hogy „Amerika az első”.
Kennedy is egy tetemekkel borított tájat lát maga előtt. Az ő elbeszélésében azonban a „krónikus betegségek”, a „mentális betegségek”, a „depresszió” és a „magány” dominál. Trumphoz hasonlóan szintén a lepusztult infrastruktúrát és a tartalmát vesztett középosztályt panaszolja fel, és Trumphoz hasonlóan ő is az elitet hibáztatja: „Az elmúlt generáció minden új vagyona a milliárdosokhoz és a transznacionális vállalatokhoz került.” Kennedy szemében azonban a legnagyobb bűn az, hogy Amerika „a Föld legbetegebb országa” lett. Mint ígéri, azért fog küzdeni, hogy „Amerika újra egészséges legyen”.

Nem meglepő, hogy Kennedy az egészségügyre helyezi a hangsúlyt: környezetvédelmi ügyekre szakosodott jogász, nem mellesleg pedig az elmúlt években elszánt oltásellenes keresztes lovagként hallatott magáról. A háttérben titkos társaságok és állami tisztviselők összeesküvését vélte felfedezni, akik szövetkeztek a környezet és a politikai test megmérgezésére – egyszerre egy-egy célpontot tűzve maguk elé. A világjárvány tetőpontján hamisan azt állította: a Covid-19-vakcinákról „bebizonyosodott, hogy negatív hatást fejtenek ki, ami miatt az emberek hajlamosabbak a fertőzésekre, mintha nem tennének semmit”. Beszámolók szerint odáig ment, hogy kijelentette: a Covid-19 „etnikailag célzott” vírus, amely megkíméli „az askenázi zsidókat és a kínaiakat”.
Amikor Kennedy a gyógyulást emlegeti, és olyan valakire utal, aki „gyógyuláson ment keresztül”, tulajdonképpen magáról beszél. A családi tragédiák okozta traumák hatására – apjával és nagybátyjával is gyilkosok golyója végzett – Kennedy heroinfüggő lett, de végül legyőzte az addikciót.

Úgy tűnik, Kennedyhez hasonlóan Shanahan is a személyes megpróbáltatásait csatornázza be a politikai küzdelembe. Beszámol a meddőség elleni küzdelméről, beszél az ötéves autista kislánya, Echo nevelésével kapcsolatos nehézségekről – a filantrópként is ismert Shanahan elmondása szerint ideje 60%-át az autizmus kutatása tölti ki. „A gyermekeink nincsenek jól” – hangsúlyozza. S annak ellenére, hogy számos mértékadó tanulmány cáfolta ezt az állítást, szilárdan hiszi, hogy a gyermekek beoltása az autizmussal kapcsolatos esetek meredek növekedését okozta. Meg akarja akadályozni, hogy a gyógyszeripari vállalatok „beszennyezzék” a tudományt és „foglyul ejtsék” a szabályozó ügynökségeket. Kifejezetten QAnon-típusú paranoiát mutat, amikor azt követeli, hogy a szabályozó ügynökségek „ne takargassák tovább a rejtélyeket”, amelyeket „meg tudunk oldani”.

Senki sem hiszi komolyan, hogy Kennedy elnyerheti az elnöki tisztséget. De alapos okunk van azt hinni, hogy Trump felé billentheti a mérleg nyelvét azáltal, hogy magához vonzhatja a demokraták egy részét (beleértve a fiatalabb szavazókat, mint amilyen Shanahan is), egyes függetleneket, libertáriusokat, new age-hívőket, valamint azokat az idősödő idealistákat, akiket még mindig a Kennedyk korábbi generációja inspirál.

A krónikus betegségekbe, depresszióba és magányosságba süllyedő Amerikáról vallott paranoid összeesküvés-elméleteket hangoztatva Robert F. Kennedy Jr. bármilyen józan megfontolás nélkül terjesztett hazugságokat az életmentő oltások feltételezett veszélyeiről, miközben „megoldásként” közhelyekkel dobálózott az ellenálló képességről és a gyógyulásról. A jelek szerint továbbra is abba a torz fantáziába ringatja magát, hogy talán éppen ő lesz az, aki megvalósítja apja idealista álmait egy jobb Amerikáról.

A legvalószínűbb eredmény azonban egy éber rémálom: egy illiberális Amerika, amelyet olyan elnök vezet, akit Robert F. Kennedy Jr. felmenői az ország legveszélyesebb hazai ellenségének tartanának.

Richard K. Sherwin
A szerző a New York Law School emeritus jogászprofesszora

©Project Syndicate