Merre tart a Hun-dinasztia Kambodzsája?

2024-et a politikai kommentátorok előszeretettel nevezik a választások évének – több tucat országban volt/lesz szavazás, a világ népességének több mint fele adja le valamilyen formában a voksát –, egyesek mégis a demokrácia mélypontjának tekintik ezt az esztendőt. Kambodzsára mindenképpen érvényes ez az állítás.

Tavaly júliusban, közel 40 év kormányzás után Hun Szen akkori miniszterelnök bejelentette, hogy legidősebb fiára, Hun Manetre ruházza át a hatalmat. Az utódlást országos választás előzte meg, amelyeket Hun Szen kormányzó Kambodzsai Néppártja (CPP) állításuk szerint fölényesen megnyert; ugyanakkor az Egyesült Államok szerint „sem szabadnak, sem tisztességesnek” nem volt tekinthető a választás, míg az Európai Unió képviselői úgy fogalmaztak, a voksolás „deformált politikai és polgári térben” zajlott. Azóta azonban a nemzetközi közösség többé-kevésbé elfogadta a dinasztikus kambodzsai autokráciát.

Akárcsak korábban az apja, Hun Manet is igyekszik minden módon éreztetni a hatalmát a kambodzsaiak felett azzal, hogy beavatkozik a mindennapi életükbe. Márciusban például az új miniszterelnök betiltotta a zenélő járműkürtöket, mert azok – ahogy azt a közösségi médiában egy sor videó mutatja – táncra buzdították az utcákon járó-kelő embereket. A hatóságok attól tartanak, hogy az öröm ilyen nyilvános megnyilvánulása polgári zavargásokhoz vezethet.

A kambodzsaiak évtizedek óta szenvednek abban a politikai rendszerben, amely Hun Szen 1985-ös hatalomra jutásával vette kezdetét. Ő előbb középkáderként a Vörös Khmer mozgalomban szolgált, majd Vietnámba dezertált, a kambodzsai–vietnámi háború és Kambodzsa megszállása után pedig az új kormány tagja lett. 1979-től kezdődően – előbb külügyminiszterként, majd miniszterelnökként – Hun Szen kitartóan azon munkálkodott, hogy megszilárdítsa uralmát a háborúban kimerült és a vörös khmerek rémuralma alatt megtizedelt ország és népe felett. (Csak emlékeztetőül: a vörös khmerek becslések szerint legalább kétmillió embert gyilkoltak meg, beleértve a szüleimet is.)

Amikor 1993 májusában az ENSZ Átmeneti Hatóságának felügyelete alatt megtartották az első demokratikus választásokat Kambodzsában, Hun Szen megtagadta a hatalom átadását, annak ellenére, hogy a CPP csak a második helyen végzett, és a hatalommegosztási megállapodás értelmében a két miniszterelnök egyike lett. 1997-ben egy erőszakos puccs során aztán menesztette a társminiszterelnökét, és leszámolt mindazokkal, akik veszélyt jelenthettek az uralmára nézve. Ezt követően „win-win stratégiája” részeként több száz vörös khmer gerillát integrált vissza a kambodzsai társadalomba, sokan közülük azonnal katonai egyenruhába bújtak.

Hun Szen kormánya a stabilitás fenntartásának ürügyén ellenzéki aktivistákat, újságírókat és szakszervezeti aktivistákat zárt börtönbe és gyilkolt meg, miközben Kínához törleszkedett, hogy meghosszabbítsa a hatalmát. Tavaly Hszi Csin-ping kínai elnök személyesen gratulált Hun Szennek a meghamisított választás „megnyeréséhez”. Mi több, Kambodzsa alkotmányos uralkodója, Norodom Szihamoni is visszautasította, hogy dacoljon Hun Szennel. A király bevett stratégiája, hogy inkább távol marad az országtól, így elkerülve a vitatott jogszabályok aláírását, amelyeket aztán a szenátus elnöke szignóz a nevében.

A Hun-dinasztia és támogatói semmit sem bíztak a véletlenre Hun Manet 2023. augusztusi utódlása előtt. Amellett, hogy a családhoz hűséges kádereket választották képviselőjelöltnek, a rezsim megtiltotta az egyetlen hiteles ellenzéki pártnak, hogy elinduljon a választáson, és erőszakosan támadta a tagjait. A kormány folytatja a politikai ellenzék szisztematikus elnyomását: az országban maradókat rendszeresen börtönbe zárják, gyakran koholt, formális ügyeket hoznak fel ellenük vagy csalással vádolják őket, míg a külföldön élőket távollétükben több évtizedes börtönbüntetésre ítélik.

Hivatalba lépése óta Hun Manet még tovább szorította a fojtófogást a független médián – ezt a folyamatot még apja indította el, amikor újságírókat figyeltetett meg és a rezsimet kritizáló szerkesztőségek bezárásával fenyegetőzött. A legaggasztóbb kilátás viszont az, hogy az új kormányfő továbbra is Kínának udvarol, szeptemberben személesen is találkozott Hszivel. Ez azt sugallja, hogy a kabinet egy erős szövetséges biztos támogatásával még inkább szűkíteni kívánja a demokratikus jogokat. A tömeges megfigyelés kiépítése a nagyvárosokban, köztük Phnom Penhben, valamint az internet leállása további bizonyíték amellett, hogy Hun Manet eltökélten fenn akarja tartani az ellenőrzést Kambodzsa felett.

A kínai pénz és a kínai munkaerő beáramlása Kambodzsába azzal fenyeget, hogy feszültséget szít Vietnámmal. Hun Manet kormánya ma minden dallamra táncol. Gratulált Putyin „földcsuszamlásszerű” újraválasztásához, és véglegesítette a vitatott, kínai finanszírozású Funan Techo-csatorna terveit, amely lehetővé tenné Kambodzsának, hogy megkerülje Vietnámot a nemzetközi kereskedelmében, ezáltal csökkentve a függőségét szomszédjától. Ez a projekt, valamint a Ream Haditengerészeti Bázis közelmúltbeli, kínai finanszírozású fejlesztése pontosan mutatja Kína növekvő katonai és gazdasági befolyását az országban.

Eközben Hun Manet azért a nemzetközi közösség kegyeit is keresi. A legutóbbi ENSZ-közgyűlésen elmondott beszédében azt állította, hogy Kambodzsa „folyamatosan halad előre a demokratikus rend építésében”. A Nyugat eddig behunyta a fél szemét, és megelőlegezte a bizalmat Hun Manetnek. De az amerikai és az európai döntéshozóknak előbb-utóbb fel kell ébredniük. Hiába beszélnek a kínai terjeszkedés elleni küzdelemről, ha Hun Manet passzív elismerése lehetővé tette a kormánya számára, hogy buldózerrel gyalulja le az ország cseperedő demokráciájának megmaradt hajtásait, miközben teret nyitott Kína terjeszkedésének Délkelet-Ázsiában.

Elsősorban az Egyesült Államok kormányának van számos eszköze – köztük több, a kongresszus által elfogadott törvény –, amelyek révén az elnök szankciókat vethet ki a demokratikus játékszabályok és az emberi jogok megsértése esetén, nyomást gyakorolhat Hun Manet rezsimjére és felelősségre vonhatja az elkövetőket a visszaélések miatt. Ezeket a célzott szankciókat össze kell hangolni a hasonló jogszabályokkal rendelkező országok lépéseivel. Az amerikai tisztségviselők a demokráciát aláásó és a korrupcióban részt vevő szereplők szankcionálásával képesek lennének hatást gyakorolni a Hun-dinasztiára, és ezt meg is kellene tenniük. A régió stabilitása múlhat rajta.

Mu Sochua
A szerző korábbi kambodzsai politikus, aktivista, Nobel-békedíj-jelölt, a Khmer Mozgalom a Demokráciáért elnöke 

©Project Syndicate