És mégis mozog!  – Tizenegy hazai szerző Jókai ihlette műve Pozsonyban

Az egyesület felkért több jeles szlovákiai magyar írót, költőt, hogy alkosson meg egy-egy szépirodalmi szöveget Jókai Mór ihletésében, majd rövid alkotói vallomás kíséretében olvassa fel azt a közönségnek. A rendezvényen, mely a Kultminor támogatásával valósulhatott meg, Bárczi Zsófia, Czucz Enikő, Csehy Zoltán, Csóka Zsófia, Németh Zoltán, N. Tóth Anikó, Polgár Anikó, Radics Rudolf, Száz Pál, Szászi Zoltán és Veres Erika szövegei hangzottak el.
Élni nem muszáj, írni igen – vonhatnánk le a tanulságot, hiszen aki jól ír, él is, legalábbis Jókaival ez történt. Az elkészült írások sokrétűsége és változatossága kifejezetten üdítően egészítette ki a Jókai-ünnep gazdag konferenciaáradatának tudományos élményvilágát. Szászi Zoltán, Bárczi Zsófia és N. Tóth Anikó novellái számos stílusbravúrral éltek, szövegeiken Jókai nyelvezetének és szemléletmódjának egyes elemei is kiütköztek, illetve az írások a Jókaival kapcsolatos sémákkal is üdén, szellemesen küzdöttek meg. N. Tóth Anikó „beszélye” a pozsonyi város színház megnyitására íródott Lidérczfények című Jókai-prológus és az ünnepi aktus köré kerekített szellemes históriát, Bárczi Zsófia a halált szinte semmibe vevő, örök életű, fáradhatatlanul alkotó írónak állított emléket, míg Szászi Zoltán az első fejfa legendáját dolgozta fel és építette be gazdag szövegébe. Száz Pál Jókai Három márványfej című regényéből kiindulva alkotott meg egy pazar útinaplót, melyben Jókai délszláv kalandozásai és élményei keltek életre: intimitás és költői leírástechnika váltakozott a jól rétegzett szövegben. Polgár Anikó szinte rejtvényszerűen villantott fel négy jellegzetes Jókai-témát, melyek emblematikus prózaversként reprezentálták az életmű teljes karakterét.

Versekben sem volt hiány. Németh Zoltán költeménye egyszerre reagált a Jókai-jelenségre és az esztendeig tartó születésnap kényelmetlenségeire, furcsa irodalompolitikai vonásaira: az ő Jókaija megsokszorozódott, az egyik például a mai Komáromban él, a Jazerná 2117/28-ban, a 8. emeleten, és 200 év alatt sem tudott „megtanulni rendesen szlovákul”, a másik meg azon morfondírozik, mennyire problematikus a „legmagyarabb” író kategóriája. Veres Erika a nyugaton szocializálódott, a nagyapai „birtokra” haza-hazalátogató, elvándorolt fiatal generációk szempontjából mutatta be a vizek városait, illetve a víz metaforáján keresztül érzékeltette a kényszerű változások és átrendeződések dinamikáját.
Radics Rudolf verse Az aranyember-élményt és a Duna-élményt állította fókuszba, Czucz Enikő vízmotívuma a férfi-nő kapcsolat bonyodalmaira vetítve jelent meg egy poétikusra hangolt, de ezt a poétikusságot naturalista tónusokkal ellensúlyozó tárcanovella keretein belül. Csóka Zsófia hbd jókai mór című szövege a mai generáció Jókai-olvasási vagy Jókai-ismereti gyakorlatára vagy éppen gyakorlatlanságára fókuszált. A kivételes nyelvi megformálású szöveg nem a Jókai-stílus jegyeit hozta játékba, hanem úgymond a mai fiatal generáció nyelvét kínálta fel Jókainak. A vers az idegenség leküzdésének költői dokumentuma, mely végül szinte vallomássá válik: „van egy világ ahol rajtad is lenne social pressure / te is vape-eznél a bajszod alatt velünk kortyolnád / a lattét és ha meglenne a számod / néha az éjszaka közepén küldenék egy sms-t”.
A rendezvényen elhangzott szövegeket előreláthatólag az Irodalmi Szemle januári száma közli. (csz)