Egynyári tinikaland

Akik ismerték az Azok a 70-es évek – show (That ’70s Show) című sorozatot, mely eredetileg 1998–2006 között futott az amerikai Fox csatornán, pontosan tudják, hogy a Mark Brazil, Bonnie és Terry Turner alkotta háromfős kreátori gárda relatíve magasra tette a mércét a helyzetkomédiák műfajában. Éppen ezért örömteli, hogy tizenhét évvel az utolsó epizód után megérkezett a népszerű sorozat folytatása, az Azok a 90-es évek – show (That ’90s Show), amelyet még 2021 őszén rendelt be a Netflix, közvetlenül azután, hogy az alapmű megélte másodvirágzását a streaming-platformon. (Korábban már voltak teljesen elhibázott törekvések a feltámasztásra: az Azok a 80-as évek – show a műsor – megtévesztő címe, hasonló felépítése és a részben megegyező írói és produkciós stáb ellenére – nem csak nézhetetlenül rossz, még csak nem is az ismert sorozat spin-offja.)

Az 1990-es években indult alapmunka hat wisconsini fiatal – Eric, Donna, Steven, Michael, Jackie és Fez – felnövéstörténetét mesélte el, a többkamerás szituációs komédiák (akkor még sokkal eredetibb és üdítőbb) díszletében. A nagyjából húsz-huszonkét perces epizódokból álló Azok a 70-es évek – show nemcsak roppant módon szellemes, hanem elég okos volt is ahhoz, hogy a hippikorszak számtalan társadalmi jelenségével foglalkozzon, köztük a divatirányzatok robbanásszerű fejlődésével, a szexuális és zenei forradalommal, a nemzedéki feszültségekkel vagy akár a Csillagok háborúja popkulturális hatásával.

Ugyanez a spin-offról már nem mondható el ilyen mértékben – igaz, tíz részt nem érdemes kétszáz epizóddal összehasonlítani. Mégis jól kivehető, hogy az Azok a 90-es évek – show kreátorai, Gregg Mettler, Bonnie és Lindsey Turner inkább arra törekedtek, hogy megmutassák, milyen érzés az, ha kedvenc sorozatsztárjaink immár nem a kamasz- és húszas éveikben járnak, hanem felnőttek, akiknek saját gyermekük van.

Az egyenként nagyjából félórás epizódok a szolíd és tisztelettudó „jó kislány”, Leia Forman (a sorozat forgatásakor tizenöt éves Callie Haverda igazán magáénak érezheti a szerepet) világa köré szerveződik: Eric Forman (Topher Grace) és Donna Pinciotti (Laura Prepon), akik immár boldog házasságban élnek Chicagóban, meglátogatják gyermekkoruk (fiktív) színhelyét, a wisconsini Point Place-t, ahonnan gyermekük nélkül távoznak. Lea ugyanis a nagyszüleinél, a szigorú Rednél (Kurtwood Smith) és a mintaanya Kittynél (Debra Jo Rupp) fogja tölteni 1995 júliusát és augusztusát, ahol a környékbeli gyerekekkel, köztük két régi szereplő, Michael és Jackie (Aston Kutcher és Mila Kunis) fiával lakják be ugyanazt a pincét, ahol az előző generáció töltötte a szabadidejét.

A szereplők közötti dinamika működik: a szeretetéhes Kitty megszállottan (túl)készül gyermeke, menye és unokája érkezésére, az érzelmei kimutatásával hadilábon álló Rednek meggyőződése, hogy az Egyesült Államok a puhány fiatalok és fiatal felnőttek miatt elveszti a következő háborút, a nagyon határozott Donnának és a kicsit elveszett Ericnek pedig már egy tizennégy éves kamaszlány szülőjeként kell helytállnia, miközben legutóbb még ők teremtettek humoros szülő-gyermek konfliktusokat.

A sorozat elgondolása valóban nem változott: a fiatalok kalandok sorát élik át (például megpróbálják kijátszani a hozzátartozóikat, barátkoznak és összevesznek, szerelembe esnek, ellógnak bulizni, kocsit kötnek el, graffitit készítenek a víztoronyra), miközben titkon ugyanúgy füves cigit szívnak, akárcsak valaha a szüleik. A különbség csupán annyi, hogy míg az 1970-es években George Lucas űreposza, most a Shop-stop című vígjáték a sláger Formanék élhetően berendezett alagsorában.

Az Azok a 90’-es évek – show valamennyi sikerült pillanatát az új szereplők egyénisége és viszonyrendszere teremti meg, még a „régi” fiatalok közül csupán Leia szüleinek rövid jelenléte indokolt (az Azok a 70-es évek – show Stevenjéről nem esik sok szó: a figurát megformáló Danny Masterson amerikai sorozatsztárt kétrendbeli nemi erőszak vádjával ítélték el). Leia és barátai társasága viszont önmagában nem képes elég vért pumpálni a szériába. A zseniálisan megírt „öregek”, Red és Kitty sokmindenért kárpótolnak – Rupp és Smith igazi televíziós veteránok, akiknek bizonyos pillanatokban még szövegre sincsen szükségük ahhoz, hogy megoldják a feladatukat.

Az újabb felnövéstörténet valódi nosztalgiautazásra hívja a nézőt, de szerencsére nem csak azokat, akik végigkísérték Eric Forman fiatalkorát. Az Azok a 90-es évek – show egyik nagy előnye, hogy nem csak a története játszódik az előző évszázad végén, hanem minden aspektusa az 1990-es évek televíziós szitkomjait idézi. Az már más kérdés, hogy azok, akik most először tévednek ebbe az álmos közép-nyugat-amerikai kisvárosba, mennyire tudnak azonosulni ezzel a sorozatformulával, televíziós nyelvvel és habkönnyű szórakoztatással. Mindenesetre, lehetőségük biztosan akad az ismerkedésre, mert hamarosan befejeződik a második évad forgatása.