Digitális emlékezet: Az Irodalmi Szemle

Prikler László fényképén egy fiatalember az Irodalmi Szemlét olvassa, a kép valószínűleg 1987-ben készült. Ennyit tudunk róla, de szinte bizonyos, hogy egy füleki ifjúsági klubban járunk, mert a képsorozat egyik előző felvételén Mázik István, egy utána következőn pedig a füleki vár látható.
A képen, ha kinagyítjuk, jól látható, hogy a Szemle felirat mögött, a folyóirat egyik első belső lapja tetején József Attila neve szerepel. Mivel a Fórum Kisebbségkutató Intézet digitalizálta a lap 1958–2014 közti számait, kis keresgélés után megállapítható, hogy a kérdéses szám, melyet a fiatalember a kezében tart, az 1975. áprilisi, mely József Attila születésének 70. évfordulója alkalmából kezdődik a költőóriással (konkrétan A hetedik című versével). Egyébként pedig egy műfordítói verseny második körét közli a lap: Vojtech Kondrót Objektívne versét a következő poéták ültették át magyarra: Koncsol László, Kulcsár Ferenc, Ozsvald Árpád, Rácz Olivér, Tóth László, Tőzsér Árpád, Varga Imre és Veres János. (Az első körben, a februári számban egy Rúfus-vers fordításai szerepeltek.)

Az 1975-ös év a hivatalosan normalizációnak nevezett, normálisnak még csak cinikusan sem tartható időszakba esik, annak is egy sötét szakaszába, amikor is a lap- és kiadóalapító főszerkesztő Dobos Lászlót száműzték az élet minden nyilvános területéről. Az Irodalmi Szemle főszerkesztője ekkor Duba Gyula, a szerkesztőbizottság tagjai közül talán csak a szerény képességű Szabó Béla lóg ki. Mindenesetre ha Koncsoltól Tőzsérig, Tóth Lászlótól Varga Imréig képes volt leközölni egy-egy fordítást, már kivívhatja elismerésünket, s megállapíthatjuk, hogy a lap, dacolva a sötét korral és korszellemmel, úgy-ahogy állta a sarat.

A szerkesztőség még a Štúr utcában volt, az „irodalmi és kritikai folyóirat” évi tíz számának darabja 6 csehszlovák koronába került, innen költözött aztán a Mihálykapu utcai Tatran Kiadó székházába, s lett a főszerkesztője a ’80-as években Varga Erzsébet, akitől ’89 után Grendel Lajos vette át a stafétabotot, majd Tőzsér Árpád, Fónod Zoltán, Tóth László és Szalay Zoltán. A 2016-os nyári dupla számtól jegyzi Mizser Attila főszerkesztőként, szerkesztői Nagy Csilla és Németh Zoltán, főmunkatársai pedig N. Tóth Anikó, Polgár Anikó és Tőzsér Árpád. A negyedéves folyóiratként induló Irodalmi Szemle ma a 64. évfolyamát írja, s ezzel a legrégebbi irodalmi sajtótermék, de nevezhetjük kultúrterméknek és kultúrák közötti fórumnak is. A 2014 utáni számai elérhetők a nyomtatott laptól független, de azzal együttgondolkodó online változatban, melyet Juhász Tibor irányít.

Ha felsorolnánk mindazokat, akik a lapot szerkesztőként, grafikusként és illusztrátorként alakították, a teljes csehszlovákiai magyar alkotótábor és értelmiség névsorát kapnánk meg. Ha pedig rendszeres vagy alkalmi szerzőit is számba akarnánk venni, testesebb kötetet kapnánk, mint a fent említettek lexikona. S talán külön hangsúlyozni sem kell: az Irodalmi Szemle egyetlen korszakában sem csak a szlovákiai magyarok lapja és fóruma volt. Az egyetemes magyar irodalomhoz ragaszkodott, s mindig rengeteg színvonalas fordítást is közölt.

Csanda Gábor