Jól nevelt ember látogatóba nem megy üres kézzel. Eduard Heger sem indult ajándék nélkül Magyarországra. Sőt, a goral kalapba, bokréta helyett, hangzatos kijelentéseket is tűzött. Budapesten olyat is mondott, hogy ő Szlovákia összes polgárának miniszterelnöke akar lenni, beleértve a kisebbségeket, a magyart is. Mindezt azért tartja fontosnak, hogy mi is itthon érezzük magunkat Szlovákiában. Azt is hozzátette, hogy a magyar miniszterelnökkel „tapasztalatot cseréltek arról, hogyan tudják ezt elérni”.
A kormány arroganciája miatt holtvágányon a kisebbségpolitika
Nem tudom, milyen tanácsokat kapott Budapesten, én Pozsonyból úgy látom, hogy a kormány, egészen pontosan Igor Matovič kormánya addig foglalkozott a kisebbségpolitikával, amíg a vonatkozó fejezetet beírta a kormányprogramba. Heger utódkormánya meg még addig sem, mert megörökölte az előző kabinet programját, a nemzeti kisebbségek iránti érzéketlenséggel együtt. Mert az a kormány felállása óta eltelt három hónap alatt is kiderült, hogy a Heger-kabinetből a kisebbségpolitika iránti érzék leghalványabb szikrája is hiányzik.
Ha nem így lenne, nem okozna gondot az R2-es Rozsnyó és Szádalmás közötti szakasza és a Szoroskő-alagút, ami az R7-essel együtt a Doležal-féle lista végére került. Többször elmondtam, hogy mi sem szimbolizálja jobban a jelenlegi kabinet kisebbségpolitikáját, mint azR7-es gyorsforgalmi út egyházgellei torzója.
Ha nem így lenne, a nemzeti kisebbségek jogai szempontjából két kulcsfontosságú minisztériumban, az oktatási és a kulturális tárcánál történtek miatt sem kellene aggódnunk. A kulturális tárca kisebbségi osztálya már rég megszűnt, az oktatási minisztériumban ugyan még létezik, de ott is csak papíron, kellő számú munkatárs nélkül. Ezen a területen mindkét minisztériumot a szakmai és szellemi leépülés jellemzi. S ha már az oktatási tárca is szóba került, teljesen elfogadhatatlan, sőt vérlázító, hogy a miniszter hónapok óta nem írja alá a sikeresen pályázó magyar iskolák szerződéseit.
Ez már nem a szakértelem hiánya. Ez hatalmi önkény és arrogancia.
Mint az is, ami a Kisebbségi Kulturális Alap körül zajlik. Láthatóan arra megy ki a játék, hogy megnyirbálják, jól megcsonkítsák az önállóságát. Az ezt célzó képviselői módosító javaslatot már be is nyújtották, a törvény átfogó módosításán még ügyködnek. Félreértés ne essék, ha szükséges, a négy éve létrehozott intézmény működésén lehet javítani, de az intézményt magát nem szabad tönkretenni, összevonni vagy éppen szétcincálni.
Ezért nem véletlen, hogy Gyimesi György az intézmény ellen indított lejárató hadjáratát az új igazgató megválasztása idejére ütemezte. Az OĽaNO magyar nemzetiségű képviselője még attól sem riadt vissza, hogy olyan szlovákiai magyar művészeket, alkotókat rágalmazzon, akik vele ellentétben valamit már letettek az asztalra. Akik nem rombolnak, hanem alkotnak. S ami a legfontosabb, akik nem sértettek törvényt. De ezzel a szlovákiai magyarok önjelölt képviselője is tisztában van. Ellenkező esetben nem faliújságokat gyártana, hanem feljelentést tenne.
Azt gondolom, hogy a „magyar ügyeket felvállaló” Gyimesinek nem az új igazgató megválasztása előtt, hanem most, a transzparensnek és objektív eljárásnak hazudott színjáték után kellene a kamerák előtt állnia.
Az ellen kellene tiltakoznia, hogy a pályázók közül épp a jelenlegi kulturális államtitkár asszony üdvöskéje bizonyult a legrátermettebbnek. A vízió nélküli barátnő. Nem az átgondolt jövőképpel, az emberi és kisebbségi jogok védelme területén is sokéves tapasztalattal rendelkező pályázó.
Petőcz Kálmán volt diplomata, ENSZ-nagykövet, a szlovákiai Helsinki Bizottság elnöke, az EBESZ Civil Társadalom Platformjának tagja, a Fórum Intézet programigazgatója. Éveket töltött olyan posztokon, ahol embereket „vezetett”, de az (el)ítélő bizottság szerint nem rendelkezik elegendő vezetői gyakorlattal. Szakértők szerint átgondolt stratégiával és a legjobb projekttel pályázott az alap igazgatói posztjára.
Petőcz a kormány emberi jogokért felelős tanácsában is évekig dolgozott. Kedden az ebben a szervezetben betöltött alelnöki posztjáról és tagságáról is lemondott. Így tiltakozik a kulturális minisztérium eljárása, illetve a bizottság részrehajló döntése ellen. De az ellen is, hogy a kisebbségi kultúrát támogató intézmény élén a jövőben nem a magyar vagy más kisebbséghez tartozó személy áll. Mert ott, ahol az utolsó népszámlálás adatai alapján a lakosság mintegy 16 százaléka tartozik az itt élő nemzetiségek valamelyikéhez, ez szimbolikus jelentőségű.
Az én értelmezésemben ez a kormány kisebbségek iránti érzéketlenségének, sőt arroganciájának újabb bizonyítéka.
Miniszterelnök úr, ha valóban minden itt élő polgár kormányfője kíván lenni, szóljon a kormánynak, hogy ne építse le mindazt, amit az előző időszakban a kisebbségpolitika és a régiófejlesztés területén sikerült elérnünk. Leépítés helyett fejlesszen. Vagy vegye a (goral) kalapját és távozzon!
Sólymos László
a Híd elnöke
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.