20 éve született meg a Selye János Egyetem Alapítólevele

A Selye János Egyetem megalapítása 20 évvel ezelőtt a média központi témája volt. És nem véletlenül, hiszen az anyaország határain kívül ez volt az első olyan magyar tanítási nyelvű felsőoktatási intézmény, amely az állami költségvetésre van rákapcsolva. Ezért joggal tartjuk a felvidéki magyar politizálás egyik legnagyobb sikerének. Idézzük fel az akkori történések néhány mozzanatát!

Csehszlovákia megalakulása után a mai Szlovákia területén működő magyar tanítási nyelvű felsőoktatási intézmények is megszűntek, illetve Magyarországra települtek át. Ettől kezdve a szlovákiai magyar lakosság képzettségi szintje fokozatosan csökkent. Az alacsonyabb iskolázottság együtt jár a munkanélküliek részarányának növekedésével és a magyarok által lakott déli régiók elszegényedésével. Lépni kellett. Egyértelművé vált, hogy a kiutat a magyar ajkú lakosság képzettségi szintjének emelésében kell keresni. Ez volt a kiinduló pontja valamennyi egyetemalapítási kísérletünknek.

Az első próbálkozás 1990-ben történt, még a prágai szövetségi parlamentben, de a javaslatot a parlament bizottságai elvetették, ezért a plénum elé sem kerülhetett. A második kísérletre 1992-ben került sor, immár a pozsonyi parlamentben. Ekkor egy magyar kar létrehozását szorgalmaztuk a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán – sikertelenül.  Aztán 2000-ben volt még egy hasonló próbálkozás: a Magyar Koalíció Pártjának nyomására a kormány határozatban kérte egy magyar kar létrehozását, de a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem szenátusa elutasította.

Végül a negyedik kísérlet járt sikerrel.

Az egyetemalapítás az ország parlamentjének a hatáskörébe tartozik, de a végső szavazás előtt hosszú, rögös utat kell bejárni. A parlamentben értelemszerűen politikusok ülnek, tehát az egyetemalapításról politikusok döntenek. Ezért is naiv elképzelés a politika teljes kizárása a folyamatból.

A kétezres évek elején a politikai hátteret elsősorban a Magyar Koalíció Pártja szavatolta. Csáky Pál alelnökként a kormányban, Bugár Béla és a képviselők a parlamentben, Szigeti László pedig az oktatási minisztériumban felügyelte az egyetemalapítás ügyét. Bauer Edit, Bauer Győző, Molnár János, Szigeti László és jómagam az egyetem szakmai anyagainak az elkészítésén és elfogadásán, tehát az akkreditáción fáradoztunk.

A magyar egyetem alapításának igénye 2002-ben bekerült a kormányprogramba. Ez azért volt fontos, mert ilyen módon a törvénytervezet beterjesztése és elfogadtatása már a kormány feladata. Első lépésként a kormány elfogadta a Selye János Egyetem létrehozásának szándéknyilatkozatát, majd a törvény-előkészítő tanács javaslatára elfogadta az egyetem létrehozásáról szóló törvénytervezetet is. Csak ezek után kerülhetett a törvénytervezet a parlament plenáris ülésének napirendjére.

A kormányjavaslattal 2003. szeptember 9-én a parlament 17. ülése, foglalkozott – első olvasatban. A törvénytervezet előterjesztője értelemszerűen Martin Fronc, az oktatásügyért is felelős miniszter volt, az előadója pedig e sorok írója, akkor parlamenti képviselő.

Martin Fronc a következőképpen indokolta a törvénytervezet előterjesztését (rövídített változatban): A jelenlegi kormány azért dolgozta ki és azért terjeszti elő az említett törvénytervezetet, mert tartós különbség észlelhető a szlovák és a magyar polgárok képzettségi szintje között. A Szlovák Köztársaság szlovák és magyar polgárainak felsőfokú végzettsége közötti különbségekről tanúskodnak az 1991-es és 2001-es népszámlálási adatok is. Az 1991-es adatok alapján a szlovák nemzetiségű polgárok 8,2%-ának, míg a magyar nemzetiségű polgárok csak 3,6%-ának van felsőfokú végzettsége. A 2001-es adatok szerint a szlovák nemzetiségű polgárok 10,4%-ának, a magyar nemzetiségű polgárok 5,3%-ának van főiskolai végzettsége. Az 1991-es népszámláláskor a magyar nemzetiségű polgárok részaránya 10,7%, 2001-ben 9,7% volt, de a magyar nemzetiségű diákok részaránya a Szlovák Köztársaság felsőfokú intézményeiben alig haladta meg az 5%-ot. Ez az állapot annak ellenére alakult így, hogy a Szlovák Köztársaság jogrendje egyenlő feltételeket biztosít a főiskolákon való tanulásra, tekintet nélkül a nemzetiségre, hitbeli, filozófiai vagy egyéb meggyőződésre.

Szlovákiában az utóbbi évtizedben aránylag dinamikusan, mintegy 80%-kal nőtt a felsőoktatásban részt vevő hallgatók száma. Ebben a fejlődésben szerepet játszott az új felsőfoktatási intézmények alapítása is Szlovákia különböző régióiban. A létszámnövekedés viszont nem csökkentette a szlovák és a magyar állampolgárok képzettségi szintje közötti különbségeket. Tény viszont az is, hogy a hagyományos egyetemi központokon kívül egyetlen újonnan alapított egyetemet sem találunk Szlovákia magyarok által lakott területein.
A Selye János Egyetemen túlnyomórészt magyar nyelven folyik majd az oktatás, de a szakterminológiák kétnyelvű oktatása biztosítja az államnyelv megerősítését is. A komáromi helyszínt megfelelőnek tartjuk, mert ennek a régiónak több járásában hosszan tartó munkanélküliséget tapasztalunk. A lakosság képzettségi szintjének emelése hozzájárulhat a munkanélküliség csökkenéséhez.

Az állami fenntartású felsőoktatási intézmény alapítása olyan folyamat, amelyet a felsőoktatási intézményekről szóló 131/2002-es számú törvény szabályoz. Az említett törvény meghatározza a felsőoktatási intézmény alapításához szükséges kritériumokat, és előírja azt is, hogy az Akkreditációs Bizottság véleményezze a feltételeket.
Az említett törvény és a 2003. március 12-én elfogadott 187-es számú kormányhatározat értelmében a Selye János Egyetem megalapításának szándékát a Szlovák Köztársaság Kormánya elfogadta. Miniszterként az egyetemalapítás tervezetét az Akkreditációs Bizottság elé terjesztettem véleményezésre.

Ezután következett a vita, és annak lezárását követően került sor a szavazásra. A jelenlévő 126 képviselőből 79-en igennel szavaztak.

A parlament tehát a törvénytervezetet második olvasatba utalta.

Az Akkreditációs Bizottság pozsonyi ülésén (2003. október 2–3.) megszületett az egyetemalapítással kapcsolatos hivatalos állásfoglalás is. Ez megfelelő jogi keretet adott ahhoz (lásd a 131/2002-es számú törvény 82. paragrafusa második bekezdésének d) pontját), hogy a parlament második és harmadik olvasatban is megvitassa és jóváhagyja a kormány által benyújtott törvénytervezetet. (A törvény egyébként csak a véleménynyilvánítást követeli meg. Azt nem, hogy a vélemény egyértelműen pozitív legyen. Tehát a bizottság esetlegesen negatív véleménye is feljogosítja a parlamentet a törvénytervezet vitájának lefolytatására és elfogadására.)

A törvénytervezet második és harmadik olvasatára, tehát a módosító javaslatok általános vitájára és elfogadására 2003. október 22-én került sor, de a vita csak másnap, október 23-án zárult le a végső szavazással. Az ülést vezető Bugár Béla röviddel 11 óra után lezárta a vitát és szavazásra szólította fel a honatyákat, majd beindította a szavazógépet, és a képviselők megnyomták a szavazógombokat.

Aztán síri csend lett.

A szavazásra fenntartott 20 másodperc szinte végtelennek tűnt.

Közben lelki szemeim előtt filmkockánként peregtek az elmúlt órák eseményei. Felidéztem a szenvedélyes vitát, a megannyi személyes indíttatású támadást, a bizottsági szavazások eredményeit, az ellenzéki képviselők felszólalásait: vonjátok vissza a törvénytervezetet, mondjatok le az egyetemről, egyetem helyett elégedjetek meg egy főiskolával, módosítsátok a nevet Hans Selyére, az oktatási nyelvek közül az államnyelv legyen az első helyen.

Eddig jutottam, amikor 11 óra 14 perckor a hirdetőtáblán megjelent a szavazás eredménye: 77 igen, 49 nem, 7-en tartózkodtak.

Az előadói pulpitusról a képviselőtársaimat figyelem.

Néma csendben ülnek.

Nincs örömujjongás, és az ilyenkor szokásos taps is elmaradt.

A 20 magyar honatya arcán mély meghatottság. Átérzik e történelmi pillanat súlyát. És van, akinek könny csillan a szemében.

Hosszú percek telnek el, míg eljut a tudatunkig, hogy megvan az egyetem.

Hogy valóra vált egy álom.

Az elfogadott törvény 2003. november 27-én jelent meg a Törvénytárban. A törvényt, amely egyúttal a Selye János Egyetem Alapítólevele is, Rudolf Schuster köztársasági elnök, Pavol Hrušovský, a parlament elnöke és Mikuláš Dzurinda, a kormány elnöke látta el kézjegyével.

A törvénytervezet elfogadását, tehát a Selye János Egyetem Alapítólevelét úgy értékeltük, hogy az maga a jövő. Természetesen nem a kiteljesedés, nem az út vége, sokkal inkább egy ígéretes út kezdete.

Albert Sándor
A szerző egykori parlamenti képviselő, a Selye János Egyetem alapító rektora