Szakmai megalapozottsággal készített tervekkel

Ezeknek ugyanis feltételei vannak. Többek között bizonyítani kell, hogy a vállalkozás eredményeként előállított termék eladható, van konkrétan meghatározott piaca, és hogy a vállalkozás nyereséges lesz, azaz a beruházás bizonyos idő után megtérül. A mezőgazdasági termelést illető beruházásoknál a strukturális alapok pályázati feltételei többek között megszabják, hogy az építőipari beruházásoknak 9, a gépekre, berendezésekre irányuló beruházásoknak pedig 6 év alatt kell megtérülniük. Pályázatíróink ezt meg is tudják tervezni, hisz elegendő pénzügyi tervbe belefoglalni a jövőben elképzelt jó gazdasági eredményeket, a megfelelő piaci árakat és máris kiszámítható a profit, ami a terv szerint bizonyítja az időbeni megtérülést, s ez a pályázat elbírálásánál majd hozza az eredményességhez szükséges pontokat. A probléma ott kezdődhet majd, amikor ezeket az eredményeket szerződéses alapon, szankcionált visszatérítés terhe alatt teljesíteni is kell. A szerződést viszont a gazda, a vállalkozó, a vállalat tulajdonosa, menedzsere írja alá, tehát ő felel a jó gazdasági eredményekért, a projekt magvalósításáért.

Tény, hogy a mezőgazdasági termelésben a gazdasági újratermelés a biológiai újratermelésnek a megfelelő hasznosságnak és a terméshozamnak a függvénye. A jó mezőgazdasági tervezés, projekt-készítés alapfeltétele éppúgy, mint bármely más ágazatban a szakmai hozzáértés, azaz a pénzügyi terv készítésének, a pályázatírás szabályainak ismeretei mellett az adott ágazathoz való hozzáértés. Jó projektek csak szakmailag megfelelően összeállított csoportmunkával születhetnek. Tehát ahhoz, hogy reálisan felmérhessük esélyeinket, versenyképességünket, elengedhetetlen, hogy terveinket előzetesen alapos szakmai elemzésnek vessük alá. Erről szól például az állattenyésztésben az ún. „állatforgó” tervezése, a takarmánytermelés és adagolás tervezése, a genetikai program meghatározása, stb.

A SAPARD-program agrárágazatot és vidékfejlesztést támogató előcsatlakozási programnak a célja a beruházások támogatása mellet az is volt, hogy tanuljunk meg jó pályázatokat írni, jól tervezni, de jó alkalom nyílt arra is, hogy a projektek készítése közben megítélhessük esélyeinket, legalábbis részben felmérhessük versenyképességünket. Ezek a tapasztalatok azt mutatják, hogy vállalkozóink, vállalataink egy része, (sajnos a kisebbik fele) máris versenyképes, a nagyobbik hányada pedig esélyes a túlélésre és felzárkózhat a piaci versenyben, feltéve, ha növelni tudja vállalkozásának szakmai minőségi színvonalát.

Vegyük például a tejtermelő ágazatot, amelynek legjobbjai elsősorban Szlovákia nyugati, ill. déli részében találhatók. A SAPARD projektek készítésénél szerzett tapasztalataink azt mutatják, hogy a tejtípusú holsteinfríz fajta szarvasmarha csak a genetikai adottságainak megfelelő magas tejhozamnál versenyképes, ami egyedenkénti 8 000 – 10 000 kg átlagos évi tejhozamot jelent. A kimondottan tejhasznú állományok között nálunk átlagosnak mondható 6 500 – 7 500 kg átlagtejhozamot elérő állományok jó szaporodási eredményeket elérve teljesítik ugyan a gazdasági újratermelés feltételeit, de az egyre erősödő piaci verseny a fajta genetikai adottságainak jobb kihasználását igényli. Tapasztalataink szerint a 400 – 500 egyedből álló tehénállományok 6 500 – 7 000 kg évi átlagos tejhozamnál éppen csak elérik a gazdaságos újratermelést. Az ilyen létszámú állományoknál számításaink szerint ebben az átlagtejhozam keretben az egyedenkénti napi átlagos 0,1 kg tejhozamcsökkenés, illetve -növekedés évi viszonylatban megközelítőleg 150 ezer korona nyereségcsökkenést, illetve -növekedést jelent. A jelenlegi piaci belépő és kilépő árviszonyok mellett a kb. 6 300 kg évi átlaghozam alatti állományok veszteségesek, s ennek következtében hosszú távon sem térülnek meg a beruházások, ezzel együtt nem teljesítik az EÚ pályázatok feltételeit, tehát nem kaphatnak támogatást.

Természetesen az egyoldalúan tejhasznú állományok évi, egyedenkénti 6000kg körüli átlagtejhozama már alacsonynak számít, amely elsősorban rossz takarmányozásra utal, ennek következtében törvényszerűen rosszak, vagy romlani fognak a biológiai szaporodási eredmények és az állomány egészségi állapota. A gazdaság tönkremegy, esetleg eladhatja állományát és tejkvótáját az eredményesebb vállalatoknak. A napi gyakorlat egyértelműen igazolja, hogy ma már nem elegendő a rutinszerű szakmunka, oda kell figyelnünk a gyorsan fejlődő tudományos eredményekre, ezeket ki kell tudnunk használni, a szakirányítást tudományos alapokra kell helyeznünk. Felméréseink szerint a legjobb eredményeket elérő tejgazdaságok egy tehénre átszámított átlagban megközelítőleg 20 százalékkal drágább takarmányadagot etetnek az átlagos gazdaságokhoz képest. Kiszámítottuk például, hogy ha egy 6 600 kg évi egyedenkénti átlaghozamú, kb. 400 egyedből összetevődő állománynál jobb minőségű, 20 százalékkal drágább takarmányadagot etettek volna, ami ez esetben kb. 2 millió korona évi többletet jelent, ezen kívül évi 300 ezer koronát áldoztak volna szakmai tanácsadásra, és ha ezeknek a befektetéseknek a révén eljutnak a genetikailag elérhető 8 500 kg évi átlagtejhozam szintjére, ez megfelelő biológiai reprodukció esetén a mai kb. 9,30 Sk kilogrammonkénti tejárak mellett magabiztos nyereséget, versenyképességet eredményezhetett volna.

Ezek a ma már nélkülözhetetlen többletkiadások elsősorban a takarmány-kiegészítőkbe, koncentrátumokba, védett zsírokba, fehérjekészítményekbe irányulnak. Szakmai körökben ismeretes, hogy a tejtípusú szarvasmarha genetikai adottságai főként a laktáció csúcsán 20 – 22 kg napi szárazanyag felvételt igényelnek. Ez csak magas energia-, ill. fehérjeértékű, arányosan összeállított könnyen emészthető takarmányadaggal biztosítható. Ami lényegében azt is jelenti, hogy ennek a fajtának a tartása a védett fehérjék és zsírok felhasználása nélkül gazdaságtalan. Ezeket természetesen a laktáció első harmadában, a napi 35 – 45 kg fejési átlagnál kell adagolni, amely időszakban az állatok szárazanyag-fogyasztása és táplálóanyag igénye a termeléssel nincs összhangban.

Mindezt összegezve a pályázatok benyújtása előtt érdemes felmérni helyzetünket, meghatározni teendőinket és komolyan venni azok teljesítését. A tervezeteknél elsősorban a szakmai megalapozottságra összpontosítsunk. Ennek ugyanis sokkalnagyobb súlya van a pályázatok elbírálásánál, mint valamiféle személyi kapcsolatoknak és „segítségnek”. Lehetnek kétségeink, ám egy biztos a támogatás nem pótolhatja az alapvető szakmai hiányosságokat.

A szerző mezőgazdasági szaktanácsadó