Zagitova mégsem robot, drámai verseny után Osmond az új bajnok

A 22 éves Osmond az olimpián bronzérmet szerzett, és a világbajnokság előtt is a harmadik, esetleg a második helyre várták. Ő maga is hasonló elvárásokkal érkezett Milánóba. 

Nem hitte volna

„Érmet akartam szerezni, ez volt a célom. Hogy esetleg nyerhetnék is, az meg sem fordult a fejemben, egészen addig, amíg meg nem történt” – nyilatkozta az új világbajnok, aki Karen Magnussen 1973-ban aratott diadala után az első, s összesen a negyedik kanadai győztes ebben a kategóriában. „A kanadai korcsolyázásnak nagyon sok diadalmas fejezete van, de a nők ritkábban állhattak a dobogó tetejére. Talán ezek után ez is megváltozik” – mondta Osmond.

A rövidprogram után a negyedik helyen állt, a kűrben pedig az utolsó csoport harmadik versenyzőjeként lépett jégre. (Az irányított sorsolás eredményeképpen a top 3 mindenképpen a verseny legvégén kerül sorra, a kérdés csak az, hogy milyen sorrendben.) Osmond a Hattyúk tavára és a Fekete hattyú filmzenéjére futott kűrjében hét triplát ugrott, és az összetett állás élére ugrott. De még ekkor sem gondolt arra, hogy világbajnok lehet.

Az aranyat mindenki látatlanban odaadta Alina Zagitovának. Nem indokolatlanul, a 15 éves orosz versenyző ebben a szezonban nem tudott hibázni. Megnyerte a moszkvai Eb-t, majd az olimpiát is, a kűrje technikai alappontszáma magasan a legnagyobb. Zagitova valószínűleg még egy hibával is világbajnok lehetett volna.

Zagitova mégsem robot

Alina Zagitova az orosz női korcsolyázás jelenlegi legerősebb és legkeményebb műhelyében, Eteri Tutberidze csapatában edz, ugyanott, ahol a kétszeres világbajnok Jevgenyija Medvegyeva, valamint az újdonsült junior világbajnok Alekszandra Truszova, aki néhány hete a junior vb-n Szófiában két különböző négyfordulatost is ugrott a kűrjében, első nőként mutatta be versenyen a négyfordulatos toeloopot, ezzel történelmet írt.

Tutberidze nem éppen a kíméletes módszereiről ismert: egy dokumentumfilmben ő maga mesélte, hogy egyszer a lábánál fogva húzta végig Medvegyevát a jégen, mert túl sokszor elesett az edzésen. Az olimpia után megjelent a neten egy videó arról is, ahogy Tutberidze éppen Zagitovát instruálja egy elrontott forgás után. „Mit mondtam neked, hány fordulatot kell megtenned? Nyolcat. És hányat csináltál? Hét és felet! Nem tudsz számolni?!” Zagitova pedig csak hallgat, és nyeli a könnyeit.

Hasonló arcot vágott a milánói lihegőben is. A vb-n végérvényesen kiderült, Zagitova nem robot. Háromszor esett el a kűrjében, és végül ötödik lett. A mixzónában nem nyilatkozott senkinek.

„Nem ez határoz meg”

Az állás ekkor a következő volt: Osmond, Vakaba Higucsi, Szatoko Mijahara. Mindkét japán lány nagyot korcsolyázott, főleg Higucsi, aki a nyolcadik helyről lépett előre a másodikra (kettejük eredményének köszönhetően Japán újra három női versenyzőt küldhet a jövő évi szaitamai vb-re), ám mindenki Kostnerre várt.

Minden tökéletesen adott volt a tündérmesébe illő befejezéshez. Carolina Kostner 31 évesen pályafutása második világbajnoki aranyát nyerhette volna. Minden hely reménytelenül elkelt, a sajtótribünön sem lehetett egy gombostűt sem leejteni. Az újságírók már a nem mindennapi diadalról szóló szövegeket fogalmazták magukban.

Csakhogy a műkorcsolya nem tündérmese, Kostner most nem varázsolt. A kűrje eleve nem tartozik a technikailag nehéz programok közé, az olaszok kedvence ráadásul túlságosan óvatosan, feszülten korcsolyázott, lassan ment bele az ugrásokba. Már az elsőt elrontotta, a lutz csak dupla lett, aztán jött még egy esés tripla salchow után, és egy leszimplázott axel. Ő maga is tudta, hogy ez kevés egy világbajnoki dobogóhoz. 

Kostner a tőle megszokott végtelen szerénységgel és méltósággal köszönte meg a nézők szeretetét. „Nem egyszerű negyedikként végezni, de a közönség segített abban, hogy mosolyogva menjek haza. Nem ez a mostani kűr és nem ez a negyedik hely határozza meg a pályafutásomat” – nyilatkozta Kostner, miközben a lelátókon még mindig érezhetően csalódottan pakoltak a nézők. Nem erre készültek, a sportág egyik legendájának senki sem ilyen búcsút kívánt. 

Ám ahogy a mémmé lett népi bölcsesség mondja: mindenkinek kijár a boldog befejezés, és ha a helyzet nem boldog, akkor az még nem a befejezés. Kostnerről mindenki elkönyvelte, hogy a szezon végén visszavonul, de ő még hagyott egy kiskaput: „A fontos döntéseket nem szoktam elhamarkodni. Pihenek egy kicsit, és átgondolom, folytatom-e a versenyzést.”