Veterán versenyző, új motivációval

Mérges volt a világra a kűrje után?
Leginkább magamra voltam mérges. Felesleges hibákat csináltam. Rafael (Arutunjan, Březina edzője – a szerk. megj.) is azt mondta, nem kellett volna két négyfordulatost vállalnom a kűrben, úgy kellett volna futnom a programot, ahogy a Grand Prix-döntőben, és azzal valószínűleg meg lett volna a dobogó. Annak fényében, ahogy a többiek teljesítettek, ez most már nyilvánvaló. De mivel az utolsó előtti csoportban futottam, nem tudhattam, hogy a többiek milyenek lesznek, és azt gondoltam, nincs más választásom, mint a technikailag legerősebb programot bevállalni. Két négyfordulatossal azonban nincs úgy begyakorolva ez a kűr, mint eggyel, ebből fakadtak a hibák.

Egyedül döntötte el, hogy megpróbálja a két négyfordulatost, vagy konzultált az edzőjével?
Egyedül döntöttem. Lehet, hogy tévedés volt, de most már nem tehetek semmit. Legalább megpróbáltam, és tényleg megvolt a két négyfordulatos a kűrben, ha nem is tökéletesen. Ezzel is fejlődtem, és tudom, hogy a vb-ig oda kell tennem magam, hogy két négyfordulatossal is begyakoroljam ezt a programot.

Azok után, hogy milyen programokkal, milyen jó eredményekkel kezdte a szezont – második lett a Skate Americán és a helsinki Grand Prix-n, bejutott a GP-döntőbe, ahol negyedik helyen zárt –, sokan érmet vártak öntől az Eb-n. 
Én inkább azt vártam, hogy jobb programokat fogok futni Minszkben. Nem úgy vettem, hogy éremért jöttem, hanem úgy, hogy két jó programot fogok futni. Ez nem jött össze, úgyhogy nem lehetek elégedett.

A rövidprogram után a 8. helyen állt, nagyjából nyolc ponttal lemaradva a harmadik helyezettől. Csalódott volt, vagy úgy érezte, van még esélye?
Csalódott voltam, mert a legutóbbi versenyemhez képest csaknem tíz ponttal kevesebbet kaptam. Nem voltak ugyan óriási hibák a rövidprogramban, megvolt minden ugrásom, csak éppen az érkezéseknél voltak gondjaim.

Nagy hátrányt jelentett, hogy edzője nem lehetett önnel Minszkben, mert az amerikai bajnokságot az Eb-vel egy időben rendezték?
Nem gondolom, mert Finnországban szintén Rafael nélkül versenyeztem, és két szuper programot futottam. Nem hiszem, hogy ez olyan nagy gond lett volna. A probléma inkább abban volt, hogy a Fehéroroszország és az Egyesült Államok közti nagy időeltolódás miatt nem tudtam vele megbeszélni azokat a dolgokat, amelyekre szükségem lett volna. A finnországi GP idején Rafael Oroszországban volt, úgyhogy tudtunk konzultálni a verseny előtt, meg tudtuk beszélni, hogyan is fussam a programot. Minszkben csak magamra számíthattam.

Mi vár még önre a szaitamai világbajnokságig?
Semmi, csak edzés. Edzés, edzés, edzés. Rengetegszer le kell futnom a kűrt, hogy minden tökéletesen összeálljon. 

Minszkben Javier Fernández pályafutása hetedik Eb-címét szerezte. Mit szólt a spanyol klasszis búcsújához?
Szebb már nem is lehetett volna. Nem akarom, hogy félreértsenek, de segítettek neki a többiek is, hiszen az utolsó csoportban senki nem futott tiszta kűrt. Maga Javi sem, de megkönnyítették a dolgát. Ha Mihail Koljada nem ront, nehezebb dolga lett volna, de mindannyian úgy futottunk, ahogy futottunk, ami Javi számára előnyt jelentett. Abszolút megérdemelten nyert, hozta a tőle elvárt színvonalat, az utolsó csoportból egyértelműen ő volt a legjobb.

Fernándezt jól ismeri, hiszen régóta versenyeznek együtt...
Juniorként kezdtünk egymással versenyezni, és végül az egész pályafutásunk összefonódott. Ezért is nehéz pillanat számomra a búcsúja, mert az én korosztályomból már mindenki visszavonult, jönnek az új arcok. A mezőny felét már nem ismerem. Ezért sem egyszerű, ha valaki, akivel jóformán minden második héten találkoztunk a különféle versenyeken, most szintén veszi a kalapját.

Veteránnak érzi már magát?
Már a szezon elejétől! Az olimpia után mindenki azt gondolta rólam, befejezem, de úgy döntöttem, még egy szezont maradok. Az idény kezdetétől érzem, hogy egy kicsit furán néznek rám a többiek, mit is keresek még itt. Nem sokan gondolták volna, hogy ilyen jó eredményeim lesznek, mint a szezon első felében. De én tudtam, hogy jól fel vagyok készülve, és mindenképpen azt akartam, hogy ez a szezon nézzen ki valahogy, ne csak úgy elkorcsolyázgassak.

A tavalyi milánói vb után azt mondta, edzője azt szeretné, ha még két évet ráhúzna, mert úgy érzi, akkor tudna igazán kiteljesedni.
Rafael még mindig ezt szeretné. Beszéltem vele a minszki kűr után, és bár attól nem volt éppen lelkes, milyen megoldást választottam, azt mondta, örül annak, hogy látta, le tudom futni ezt a programot két négyfordulatossal is, csak stabilizálnom kell ezt a verziót a vb-ig, illetve a következő szezonra. Ha még jövőre is versenyezni fogok, akkor két négyfordulatos lesz a kűrömben.

Új motivációt fedezett most fel magában, nagyobb a kedve a korcsolyázáshoz?
Igen, a Rafael csapatában uralkodó légkör nagy erőt és energiát ad, nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is.

Javier Fernández az utolsó sajtótájékoztatóján arról beszélt, nem kell négy vagy öt négyfordulatos egy kűrbe, az a lényeg, hogy egy korcsolyázó komplex legyen. 
Ezzel teljesen egyetértek.

Edzéseken viszont nap mint nap látja a szintén Arutunjannál készülő Nathan Chent, akinek öt vagy hat négyes van a kűrjében…
Az utóbbi időben viszont rengeteget dolgozott a korcsolyázás egyéb aspektusain is, a komponenseken, és ez már az amerikai bajnokságon is meglátszott. Ez már nem az volt, mint a tavalyi és az azt megelőző szezonban, korcsolyázás egyik ugrástól a másikig, hanem egy karizmatikus program.

Az új idényben a korábbi négy és fél perc helyett négy percre rövidült a kűr időtartama a férfiaknál és a párosoknál. Mit gondol a változtatásról?
Nekem ez megfelel! Nincs ezzel semmi gondom. Négy perc pont elég. Az egy kicsit nehezíti a helyzetünket, hogy már csak három ugráselemre jár bónusz azért, ha a kűr második felében vannak, ráadásul a rövidítés miatt egy ugráselemmel kevesebb van a kűrben, mint korábban, úgyhogy alaposan át kell gondolni, ki kell számolni, mit is akar az ember belerakni egy programba, hogy a lehető legtöbb pontot szerezhesse. Az egész szezonban sikerült mindig 150 pont felett kapnom a kűrre, ami igazolja, hogy kiegyensúlyozottan versenyzek, tudom hozni az elvárt minimumot. Azt gondolom, fontos, hogy tudom, ha lesznek is hibák a kűrben, akkor is meglesz az a 150 pont. Ezzel már top 10-ben lehet lenni az Eb-n, és vélhetően a vb-n is.