Véget ér a törökvész?

KISS TIBOR NOÉ

A törökök elleni magyar mérleg pozitív: hét győzelem, egy döntetlen és négy vereség, a gólkülönbség 31:15. Csakhogy a magyarok főleg a barátságos meccseken brillíroztak, a törökök pedig a tétmeccseken. Két emlékezetes mérkőzés is akad a két ország közös futballmúltjában. Az 1996-os Eb-selejtezők egyik sorsdöntő találkozója volt a hazai 2:2, amikor Mészöly Kálmán csapata már 2:0-ra is vezetett a Népstadionban (a visszavágó: sima 0:2). A 2008-as Eb-sorozatban is összefutottunk, s akkor sem volt szerencsénk, főleg a bíróval. A hazai 0:1-et idegenbeli 0:3 követte. A törökországi meccset a hazájában Doktor Szigorként ismert Stuart Dougal vezette, és a skót bíró élete egyik legnagyobb baklövését követte el a mérkőzés 63. percében. A török kapus buktatta Gera Zoltánt, de a skót nem tizenegyest adott a magyaroknak, hanem piros lapot Gerának. Ekkor még 0:0-ra állt a meccs, amelyet az addig jobban játszó, de az eset után összeroppanó magyar tizenegy végül 3:0-ra elbukott. Tétmeccsen egy győzelmünk van a törökök ellen, mégpedig a tavaly őszi 3:1, a Puskás-stadionban.

Nagyon jó lenne ismét győzni. Két szempontból is: nagy riválisunk, a román válogatott nemcsak azzal került lépéselőnybe velünk szemben, hogy pontot rabolt Budapestről, hanem azzal is, hogy idegenben verte meg a török csapatot. Másfelől: ha nyerni tudnánk Isztambulban, akkor hét pontra elhúznánk a török csapattól, amelyet ezzel végleg leszakítanánk magunkról. Az esélylatolgatást folytatva: a döntetlen sem tragikus, legfeljebb akkor majd Bukarestben kell megszereznünk a három pontot, de ezen ráérünk gondolkodni – előbb legyen meg az isztambuli iksz.

A döntetlenre a románok elleni védőjátékkal nincs sok esélyünk. Egervári Sándor nincs könnyű helyzetben: a népharag a Debrecen bekkjére, Mészáros Norbertre zúdult a Románia elleni 2:2 nyomán. Kíváncsian várjuk, hogy a kapitány a kezdőben tartja-e a DVSC hátvédjét. Pedig kellenek jó belső védők a csapatba, ugyanis az ellenfélnél várhatóan az a Burak Yilmaz (Galatasaray) is ott lesz a kezdőben, aki eddig nyolc gólt lőtt a Bajnokok Ligája idei sorozatában, amivel (Cristiano Ronaldóval holtversenyben) vezeti a góllövőlistát. A középpályán sem árt a figyelem: Nuri Sahin (Dortmund), Arda Turan (Atlético), Hamit Altintop (Galatasaray) és Mehmet Eikic (Werder) egyaránt nívós klubokban futballozik.

Hiba lenne azonban megijedni az ellenféltől. A török válogatott Budapesten szétesett csapat benyomását keltette, talán még a (kimondottan gyengén teljesítő) román gárdát is alulmúlta. Nem véletlen, hogy Abdullah Avci kapitány alatt inog a kispad, a pletykák szerint valójában nem is ő, hanem a rutinos futballisták a válogatott valódi vezérei. A török szurkolók a múlt pénteki, Andorra elleni 2:0-s győzelemmel záruló mérkőzésen mutatott játékot rémesnek ítélték, s legszívesebben elküldenék Avcit. A törökök nagy esélye: a találkozót várhatóan ötvenezer fanatikus szurkolójuk előtt rendezik (a játékvezető a szerb Mazsics lesz).

A vb-selejtezők sorsolásának pillanatában úgy tűnt, hogy a szokásosnál is nehezebb feladat vár a magyar nemzeti csapatra, ha ki szeretne jutni a világbajnokságra. Ehhez képest a két budapesti meccs alapján nyilvánvaló, hogy az utóbbi húsz év leggyengébb román és török válogatottja a magyar együttes legfőbb riválisa a pótselejtezőt érő második hely megszerzéséért vívott harcban. Az isztambuli győzelemhez bravúrra volna szükség: a magyar válogatott emberemlékezet óta nem nyert első kalapból húzott ellenfél vendégeként kulcsfontosságú Eb- vagy vb-selejtezőn.

De mikor, ha most nem? Bátor játékkal, de legfőképpen okos, hidegfejű futballal sikerülhet. A győzelem is.