Vb-napló 2018: Amikor felvirradt a kapusok napja

Igor Akinfejev a Moszkva melletti Vidnojban született 1986-ban. Apja sofőr, anyja óvónő volt, de nagyapja a szovjet második vonalban kapuskodott. „Volt egy ismerőse a CSZKA-utánpótlásnál, ezért négyéves koromban oda vittek le” – emlékezett vissza Akinfejev. 

Tizenhat éves volt, amikor bemutatkozott a csapatban. „Venjamin Mandrikin megsérült, és nekem kellett beállnom. Iszonyú ideges voltam, és nem tudtam, hogy a csapattársak hogyan fogadnak majd. Az edzőtáborban bezárkóztam a szobámba. Nem beszéltem senkivel. De délután edzés volt, így kénytelen voltam előbújni. A fiúk barátságosan meglapogattak, és az első meccs után a szaunában már egy jókora korsó sörrel ünnepeltem”.

Volt is mit: 2–0-ra nyertek a Krilja Szovjetov ellen, ő pedig büntetőt hárított. 

A nyugodt erő

Kívülről nézve soha nem tűnt idegesnek. Az egykori kapus Vja­cseszlav Csanov szerint – akit Akinfejev mindig is mentorának tekintett – „mindig megvolt benne a kellő vagányság, soha nem veszítette el a fejét, és az önbizalma nemcsak őt segítette, hanem szétáradt csapattársai között is.”

Pedig pályafutása elején ő is tudott heveskedni – például ötmeccses eltiltást kapott, amiért megütötte a szerb Ognyen Koromant, a Krilja Szovjetov csatárát, aki a gólöröme közben véletlenül eltalálta őt a labdával, de idővel lecsillapodott, és személyiségének udvarias, megfontolt, szinte melankolikus vonásai kerültek előtérbe. 

Talán ez is az oka, hogy amikor azon kezdett morfondírozni, talán ideje lenne külföldre igazolnia, gyorsan kiverte a fejéből a gondolatot. Akinfejevben igazi orosz szív dobog. „Oroszország sorsszerű, áhítatatos és elszakíthatatlan vonzalmat ébreszt saját gyermekeiben.” – állítja Colin Thubron Oroszok között című könyvében. – „A földanya zsarnoki erővel szorítja magához őket, és ők levegőért küzdve is zsibbadt áhítattal csüggenek karjaiban.”

Harminc felett átnéznek rajtad

Akinfejev esetében az eltéphetetlennek látszó köteléket ortodox vallásossága is erősítette. „Soha nem tudtam képzelni magam a CSZKA-n kívül semmilyen más csapat mezében, de azért ha egyszer megkapom a nagy esélyt, hogy egy patinás klubban soraiban játszhassak, akkor lehet, hogy nem szalasztom el” – nyilatkozta még a húszas évei elején. Volt is rá oka. 

„Oroszországban, ha eléred a harmincéves kort, azonnal leírnak, és átnéznek rajtad. Sokan jártak így, nemcsak labdarúgók, hanem országos hírű, ünnepelt színészek is, akik nyomorban és teljes elfeledettségben haltak meg” – mondta ki őszintén, ám 2018. július 1-je után nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez vele aligha fordul majd elő. Pedig akadtak időszakok, amikor mélyre, nagyon mélyre került a válogatott kapusa. 

2007 májusában olyan súlyos térdsérülést szenvedett, hogy egyes orvosok még azt is megkérdőjelezték, hogy élhet-e átlagos életet a felépülése után, élsportolói karrierről pedig ne is álmodjon. 

Ha harc, hát legyen harc

„Minden embernek, nem csak a futballistáknak, szüksége van saját lelki kapaszkodóra. Én szörnyű sérülést szenvedtem. A műtét után egy hónapig csak a hátamon fekhettem, és nem fordulhattam még oldalra sem. A teljes rehabilitáció hat hónapig tartott, de a fájdalmat még egy évvel azután is éreztem. Amikor a CSZKA meccseit néztem, bőgtem, hogy nem lehetek ott a pályán a fiúkkal. Szüleim és barátaim rengeteget segítettek, de a testi és lelki fájdalmat ők sem szüntethették meg. Nekem magamnak kellett megvívnom a harcot – de csináltam. Nálunk, Oroszországban az emberek nem sokat törődtek azzal, hogy min mentem keresztül, és hogy ezek azok után mégis visszatértem ugyanarra a szintre, amelyen korábban is teljesítettem. Ilyenfajta megbecsülésről nálunk szó sem lehet. Külföldről lényegesen több elismerés érkezett.”

És akkor 2011 augusztusában egy szerencsétlen esés következtében elszakadt ugyanannak a rossz térdének ugyanazon térdszalagja, miután Wellinton, a Szpartak csatára késve és értelmetlenül ütközött vele. Wellintont hat mérkőzésre tiltották el a szabálytalanságért, Akinfejevre pedig újabb reménytelennek tűnő küzdelem várt. 

Így volt ez a Spanyolország elleni vb-nyolcaddöntő előtt is, amikor épp ésszel senki nem fogadhatott a hazaiak sikerére, mégis megtörtént. A siker fő letéteményese a már sokszor lesajnált, vagy a 2016-os Európa-bajnokság után egyenesen meghurcolt Igor Akinfejev volt. 

Történelmet írt Oroszország

„Igazi férfiak! Oroszország válogatottja negyeddöntős – és ez nem álom” – írta értékelésében a Szovjetszkij Szport. A Szport-Ekszpressz szerint „Nem fontos, hogy válogatottunk számára miként ér véget ez a világbajnokság. Ezeket a nyári napokat már beírták a történelembe. Világosan felmértük az erőnket és a lehetőségeinket. A tizenhatosunknál két Kreml-falat is emeltünk. Ahogy azt a közösségi médiában is megírták, úgy védelmeztük Akinfejev kapuját, mint Sztálingrádot” – állította az értékelés.

A túloldalon – érthető módon – Spanyolország viszont fortyogott, és fejeket követelt a Marca vezetésével. 

„Minden Florentino Pérezzel kezdődött, aki egoista bejelentésével megtörte a nemzeti csapat egységét és lendületét. Persze ne felejtsük el, hogy kellett mindehhez Julen Lopetegui etikátlan árulása is, és ott van Luis Rubiales szövetségi elnök szerepe, akinek túlságosan viszketett a keze a ravaszon. Talán nem is csoda, hogy a játékosok méltatlan teljesítményt mutattak be Oroszországban, mindössze egyetlen meccset voltak képesek megnyerni. Naiv és ostoba gondolat volt azt feltételezni, hogy Julen Lopetegui kirúgásának nem lesznek súlyos következményei. A valóság tagadása lenne, ha balszerencséről kezdenénk beszélni a tizenegyesrúgások kapcsán. A valóság az, hogy a büntetőknél is ugyanazt az inkompetenciát láthattuk, mint minden egyes nap a világbajnokság felvezetése óta. Aki a tűzzel játszik, megégeti magát” – dühöngött a lap. 

A spanyolok egyébként azt sem felejtették el hangsúlyozni, hogy mennyire gyenge teljesítményt mutatott David de Gea a csapat kapujában – a szurkolók szavazatai alapján már az első fordulót követően ki kellett volna tennie Hierrónak a kezdőcsapatból. 

Hősök, hősök mindenhol

A vasárnapi másik tizenegyespárbajt követően Zlatko Dalic, a horvát labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya elsősorban csapata kapusát, a dánok elleni tizenegyespárbajban három lövést is védő Danijel Subasicot méltatta. 

„Azt hiszem, valaki elejthette, de rendben van. Ő volt ma a mi hősünk. Három tizenegyest védett, ami azért nem mindennapi. Akkor húzott ki minket a bajból, amikor szükségünk volt rá. Nagy köszönet jár neki” – adott gyorsan helyzetjelentést a kaotikus ünneplésben kissé túlszeretett Subasicról a kapitány.

A Horvátországgal szemben tizenegyesekkel elvérző dánok esetében az Ekstra Bladet napilap arról írt, hogy Kasper Schmeichelék emelt fővel estek ki, és ezt erősítette meg Peter Schmeichel kapuslegenda is, aki Twitteren posztolt a vereséget követően. 

„Alig találom a szavakat, de az biztos, hogy nem is lehetnék büszkébb a fiamra, a csapattársaira és az országunkra. Age Hareide fantasztikus munkát végzett, amit mindenki látni fog majd, ha a bánat könnyei felszáradnak a vb után. Fantasztikus, amit elértünk” – írta a dán válogatott kapujában három tizenegyest is hárító Kasper édesapja.  

Hegedűs Henrik