„Van helyem a top 100-ban”

Vasárnap pályafutása negyedik tornagyőzelmét aratta, a pozsonyi Peugeot Slovak Open döntőjében a román Marlus Copilt győzte le. Hogyan ünnepelte meg a diadalt?

Először a családdal és a csapatommal együtt beszélgettünk kicsit, de mindenki sietett haza. A barátnőmmel és az ő egyik barátnőjével hármasban lazán ünnepeltünk otthon, hétfőn este pedig elmentünk vacsorázni az egész csapattal és a szüleimmel. Megünnepeltük az egész szezont és a pozsonyi győzelmet.

Pozsonyban sorrendben a szlovák Kovalíkot, a német Stebét, a kanadai Pospisilt, az ukrán Sztahovszkijt és a román Copilt verte meg. Melyik volt a legnehezebb meccse?

Szerintem az első, Jozef Kovalík ellen. Nem könnyű olyan játékos ellen játszani, akit jól ismersz, és akivel minden nap együtt edzel. Azért sem volt könnyű, mert Kovalíkot az én volt edzőm, Boris Borgula edzi. Pont egy ilyen meccs, pont ellene, pont otthon, ahol nap mint nap készülünk, ahol mindenkinek ott vannak a barátai… Az első szettet elvesztettem, és a másodikban is rövidítés döntött, úgy nézett ki, ki fogok kapni, mert Kovalík nagyon jól játszott. De sikerült fordítanom, és az, hogy egy ilyen nehéz meccset meg tudtam nyerni, nagy pozitív energiát adott. A második forduló is nehéz volt a német Stebe ellen, kellemetlen balkezes játékos, jól játszik az alapvonalról, és volt már a legjobb százban is. A negyeddöntőt és az elődöntőt már két szettben nyertem meg, ott már nagyon jól játszottam. A döntőt nagyon meg akartam nyerni, az sem volt könnyű, de szerintem a legnehezebb az első két forduló volt.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"255349","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"356"}}]]

A torna előtt inkább Lukáš Lacko nevét ragozták az esélyesek között, mert ő már kétszer nyert Pozsonyban. Az ön neve nem nagyon került szóba.

Én bíztam magamban, mert az NTC-ben mindig jól játszottam. Az első Davis-kupa-meccsen megvertem Dominic Thiemet, a pozsonyi tornán kétszer egymás után negyeddöntős voltam, és egy kis szerencsével bejuthattam volna az elődöntőbe. Tudtam, hogy hazai pályán nekem jól megy, sokan kijönnek szurkolni, ez nekem erőt ad. Szerettem volna bejutni legalább a negyeddöntőbe, hogy megvédjem a tavalyi pontokat. De mindig az volt az egyik álmom, hogy megnyerjem ezt a tornát, és az én fényképem is ki legyen rakva az NTC-ben a többi szlovák teniszezőé mellett.

Múlt héten a közeli-távoli rokonság is a helyszínen biztatta, a nádszegi fanklub majdnem egy egész tribünt elfoglalt az NTC-ben. Mekkora pluszt jelentett ez?

Igen szeretem, amikor az egész családom ott lehet a lelátón. A tornákra csak az edzővel, vagy néha a barátnőmmel járok, de ha itthon játszom, akkor mindenki eljöhet. Láthatják, milyen is a tenisz, milyen egy torna légköre, és legalább azt is látják, hogy ez nem könnyű munka. Nagyon sokat jelent, ha látom, hogy szívből drukkolnak. Örülök, hogy meccsről meccsre többen járnak, hogy szurkoljanak nekem.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"255350","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

Mérkőzés közben hallja is, amit kiabálnak?

Nincs sok időm erre figyelni, de amikor csendesebb a lelátó, akkor néha hallatszik, mit beszél a közönség. Ha meccs közben kicsit idegesebb vagyok, mert nem sikerülnek az ütések, és olyankor beleszólnak, akkor bennem is felforr a leves! De érthető, hogy az emberek segíteni akarnak, nem tudhatják, hogy én épp mentálisan milyen állapotban vagyok. Általában a játékra figyelek, mert a nehéz labdamenetekben száz százalékig kell összpontosítani.

Edzője, Ladislav Simon és Igor Moška, a szövetség főtitkára is azt mondta önről, hogy az elmúlt időszakban nagyon sokat fejlődött mentálisan, és már kedvezőtlen állásnál is képes megőrizni a nyugalmát, egy esetben például 0:40-ről hozta a saját adogatását. Minek köszönhető ez a fejlődés?

Visszatért az önbizalmam. Az elmúlt hónapokban sok meccset nyertem egymás után jó játékosok ellen, többször győztem le top százas ellenfeleket. Az is sokat segített, hogy a nyári nagyszombati torna előtt elkezdtem együtt dolgozni Tomáš Gurský sportpszichológussal. Rengeteg meccsemet megnézte, voltak köztük olyanok, amelyeket könnyen megnyertem, és nehéz mérkőzések is, ahol három szettben kikaptam. Láthatta a kontrasztot, hogyan viselkedem egyik és másik esetben, ezt elemeztük, megbeszéltük hogyan lehetne javítani, hogyan kellene viselkednem a pályán. De az volt a fő, hogy ismét lett önbizalmam.

A 2016-os éve nem jól indult, megsérült, meg is kellett műteni, több hónapot ki kellett hagynia.

Nagyon nehezen viseltem, hogy rögtön az idény elején Ausztráliában megsérültem. Akkor még nem sejtettem, hogy ez komoly dolog lehet, csak itthon a mágneses rezonancián derült ki, hogy nagyobb a baj. Az orvosok azt mondták, muszáj műteni, de ezt nehezen fogadtam el, minden mást megpróbáltam. Ezzel veszítettem is egy kis időt. Az operáció után ideges voltam a pályán, olyan játékosoktól kaptam ki, akiket meg kellett volna vernem… Ez nem tett jót az önbizalmamnak. Nem mentek a szervák, sokszor kettős hibákat vétettem. Egyre nagyobb volt a nyomás, a világranglistán majdnem a 350. helyre zuhantam vissza. Úgy nézett ki, hogy ismét a legkisebb, tízezres Futures-tornákon kell játszanom. Ezt nagyon nem akartam, mert ha az ember ott befagy, akkor vége a tenisznek.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"255351","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

Ekkor viszont jött egy jól sikerült torna Bangkokban, ezután indult el felfelé a világranglistán.

Bangkokban jött az áttörés. Nehéz volt jó tornaprogramot találni, nem tudtuk, maradjunk-e salakon Európában, vagy inkább Ázsiába menjünk keménypályás tornákra, bár az drágább volna. Bangkokban egyenesen főtáblára kerültem, úgyhogy azt mondtuk, elmegyünk. Az első meccsen egy indiai teniszező ellen nagyon rosszul játszottam, már 3:6, 1:4-es vesztésre álltam, úgy nézett ki, már ülök a hazafelé tartó repülőben… De a meccs megfordult, a második szettet nagy nehezen megnyertem 7:6-ra, és végül továbbjutottam. Ez a meccs megmutatta, hogy ha nem is játszom jól, akkor is ki tudom harcolni a jó eredményt. Végül az elődöntőig jutottam. Ezután két hetet veszítettem a Davis-kupával, de rögtön utána Törökországban, Izmirben megint elődöntőt játszottam.

Ha már szóba hozta a Davis-kupát: önnek tényleg nem hiányzott az ausztráliai utazás, hiszen várható volt, hogy egyáltalán nem is fog játszani, mégsem mondta le a részvételt, szemben Martin Kližannal és Lukáš Lackóval, akik ilyen-olyan okok miatt nem utaztak el a Világcsoportba jutásért játszott playoff-meccsre.

Megmondom őszintén, először nem nagyon örültem, hogy utaznom kellett. Eredetileg ez szóba sem került, én csak a második, harmadik tartalék voltam. Később azonban felhívtak, hogy csatlakozzak a csapathoz, pedig már meg volt véve a repülőjegyem a következő kínai tornára. Kicsit mérges is voltam, nem a csapatra, hanem amiatt, hogy két hetet veszítek, ezalatt csak edzeni fogok, méghozzá füvön, és utána úgyis ismét más borításhoz kell hozzászokni. De aztán azt mondtam magamnak, szeretem a Davis-kupát, jó a hangulat a csapatban, elmegyek Ausztráliába, keményen fogok edzeni ez alatt az idő alatt. Végül az is sokat segített, hogy füvön edzettünk, ez nagyon specifikus borítás, elkezdtem élvezni a játékot, jó kedvvel edzettem, sok pozitív energiát adott. Láttam jó játékosokat, láthattam Sydney-t, ahol korábban nem jártam, nagyon jól éreztem magam. Lehet, hogy ennek is köszönhetően tudtam Izmirben ismét jól szerepelni.

Ezt követte az orléans-i torna, ahol döntős volt, majd Brestben győzni tudott. Ekkor már teljesen elkapta a fonalat?

Először nem is úgy nézett ki, hogy játszhatok Orléans-ban, mert rajtam kívül sok másik játékos is várt az úgynevezett speciális kivételre, ami azt jelenti, hogy ha valaki azért nem tud selejtezőt játszani, mert valahol máshol még játékban van egy tornán, akkor rögtön a főtáblára sorolják. Két játékosnak lehet ilyen kivételt adni, úgyhogy szerencsém is volt. Nagyon örültem, mert az orléans-i viadal szép torna, sólyomszemmel, nagyszerű a környezet. Az első naptól kezdve jól játszottam, bejutottam a döntőbe, ezt követően pedig Brestben megnyertem az egész tornát, sok jó játékost megvertem, köztük Lackót és a francia Benneteau-t.

Edzője azt nyilatkozta, hogy a technikáját is átalakították, a második szervát gyakorlatilag újratanulta.

Így van, már nagyon frusztráltak voltunk, hogy sok a kettős hibám, volt bennem egy blokk a második szervák előtt. Előfordult, hogy egy meccsen volt 18 kettős hibám! Az edző se bírta már nézni, hogy ennyit vesződök az adogatásokkal, meg kellett tenni ezt a lépést, hogy átdolgoztuk a második szervát. Örülök, hogy egy ilyen nehéz időszak után fejlődni tudtam, a blokk eltűnt, és a második szervám már megint segít nekem. Sokat jelentett, hogy az edzőm is türelmes volt.

Év elején tért vissza volt edzőjéhez, Ladislav Simonhoz. Milyen újra vele dolgozni?

Az első NTC-s évemben Simon volt az edzőm, azóta is kapcsolatban voltunk, sokszor telefonáltunk egymásnak. Boris Borgula is nagyon sokat segített, a 350. helyről indultam vele, és majdnem bejutottam a top 100-ba, de azután, hogy egymás után három szezonban majdnem ugyanazon a helyen zártam, úgy éreztem, jól fog esni a váltás. Hallottam, hogy Laci megint jön vissza az NTC-be, vele is egyeztettem, és a szövetség képviselői is beleegyeztek. Örülök neki, hogy volt türelme hozzám ilyen nehéz időszakban is, mindig ott volt mellettem, pedig neki sem volt ez könnyű.

Az elmúlt hetek jó eredményeinek köszönhetően jócskán előreugrott a világranglistán, jelenleg a 131. Mik a céljai jövőre?

Az első fél évben gyakorlatilag nincs megvédenivaló pontom, igyekszem jól szerepelni a tornákon, és bejutni a top 100-ban. Úgy érzem, odatartozom, a 70–80. hely reális lehet. Az utóbbi néhány hónap megmutatta, mire vagyok képes, látom, hogy oda tudok jutni, van olyan szinten a játékom. Szeretnék Grand Slam-tornán főtáblán szerepelni, a legjobbak ellen játszani.