Ultramodern ütőkártya a sportvilágban

Somorja évtizedek óta gazdag sportéletét az utóbbi években a Csölösztőn épült sportvároska megszületése és külföld felé nyújtózkodása új színfolttal bővítette. És nem akármilyennel. Erről és ennek hátteréről a riói olimpia évében Bárdos Gábor polgármestert kérdeztem.

Városuk különleges helyzetbe került a csölösztői sportlétesítmények megszületésével. Nem titok, hogy huszonhét olimpiai sportág űzőinek kínál edzés- és versenyzési lehetőséget. Somorja első embereként hogyan szembesül ezzel semmiből nőtt ultramodern sportvilággal?

Ennek előélete van, mégpedig az, hogy évtizedekkel ezelőtt elindult nálunk egy olyan ifjúságot felkaroló sportélet, amely kevés helyen található Szlovákiában. Ugyanakkor, ami nálunk történt, az a beruházói elképzelések és a város fejlesztési tervében foglaltak szerencsés találkozása, s nem utolsósorban a természeti adottságok kihasználása is szerepet játszott abban, hogy ez a létesítmény városunkban kezdte meg működését. Ha visszapillantunk az utóbbi évtizedek négyéves olimpiai ciklusaira, szlovákiai viszonylatban kevés helyen sikerült olyan baráti, szülői társaságokat megnyerni a sportnak, mint Somorján. És most nem egy sportágról beszélek. A régi somorjai sportemberek szervezőkézségének köszönhető, hogy kinevelődött egy olyan versenyzői nemzedék, amelynek tagjai hozták az eredményeket már a csehszlovák érában, s utódaik most is ugyanazt teszik. Országos és nemzetközi szinten egyaránt. Birkózásban, vívásban, teniszben, kajak-kenuban, kosárlabdában, fociban… Azt is fontos hozzátenni, hogy alig tizennégy ezer lakosú városról van szó. Családok, jó értelemben vett klánok sorakoztak fel a sportágak mögé. És ennek köszönhető, hogy a város közvéleménye is elfogadta ezt a szupermodern létesítményt, melynek a maga hozzáadott értékén túl vannak negatívumai is. Rengeteg ember mozgásával jár, amit szűkre szabott kis utcáinkban nem egyszerű elviselni. Ez a következő évek, évtized zenéje lesz, amikor a város is ráhangolódik a csölösztői létesítmény hullámhoszszára, infrastruktúrájával olyan helyzetet teremt, hogy az új jelenség Somorja polgárainak se legyen a kárára. A beruházó sem rögtön döntötte el, hogy hozzánk jön. Gondolkodott, s végül nem a véletlen döntött arról, hogy nálunk telepedett le. Az imént felsoroltak is közrejátszottak.

Áprilisban emlékérmet vett át a Szlovák Olimpiai Bizottság közgyűlésén annak apropóján, hogy jelentős mértékben hozzájárult a sport- és olimpiai mozgalom fejlődéséhez. Miben érezhető ez a hozzájárulás?

Nem csak az én hozzájárulásomról van szó. Csapatmunka eredménye, a képviselő-testület, az illetékes szakbizottság, a klubvezetők, a szülők ennek mindannyian részesei. Ezt név szerint nem én kaptam, hanem a város jelenlegi polgármestereként vehettem át. Ebben benne lehet a nyolcéves fociklubelnöki tevékenységem, gyerekkori szerelmem a sport iránt és sok minden más is, de leginkább az, hogy megépült nálunk a csölösztői létesítményben egy világszínvonalú atlétikai stadion is, amilyen Szlovákiában ezelőtt sem volt, és jó darabig nem is lesz. Ez nem nekem köszönhető, se nem a városnak, hanem a beruházónak, aki létrehozta. Megpróbáltunk ide európai szintű sportrendezvényt hozni – összefogva. Megpályáztuk a 2017-es mezeifutó-Európa-bajnokságot, s megkaptuk a rendezés jogát, miután fölényesen nyertünk a Dublin elleni nyilvános szavazáson. Ugyanakkor a somorjai Asványi László közreműködésével idén újra életre hívtuk hamvaiból a P-T-S atlétikai viadalt, amely szintén e létesítményben volt. Mindez együttvéve eredményezte, hogy a szlovák atlétikai szövetség engem javasolt erre a kitüntetésre.

Mögöttünk van a riói nyári olimpia. Annak tudatában, hogy Csölösztőn micsoda sportlétesítmények épültek, mi jut eszébe az ötkarikás játékokról?

Azt merem remélni és hinni, hogy Közép-Európa néhány ilyen létesítménye együttműködésével a közeljövőben olyan eredményeket érhet el a térség az olimpiákon, amelyekre a várható nagyságrendben eddig nem volt példa.

Mire gondol?

Vegyük csak a csehországi Nymburkot, amihez hozzáadom Tatát, Somorját, esetleg Besztercebányát és Trencsént, vagy a befejezés előtt álló győri egyetemi sportközpontot a maga létesítményeivel, felszereltségével, akkor van Közép-Európa kellős közepén egy olyan potenciál, amiből számos olimpiai sportág meríthet versenyzői felkészítésében. Ebből a térségből a jövőben építkezhet az olimpiai mozgalom nagyon jó eredményeket elérő sportolókkal. De az olimpiai mozgalom nem csak ebből áll, e mögé nagyobb befolyású emberek is kellenek, s ezzel már gondom akad. Én attól félek, hogy az egész mozgalom még a mainál is keményebb kommersz irányba megy el. Sokfelé volt már olimpia, különböző földrészeken, de szinte borítékolni merem, sajna, hogy megint Észak-Amerikáé lesz a következő nyári olimpia. Megint elorozhatják a rendezés jogát Európa elől. London volt már háromszor is házigazda, szerencsére, most jön újra Tokió. És aztán? Szerintem a nemzetközi ötkarikás mozgalom gyógykezelésre szorul, elkerülhetetlennek tűnik ez a lépés.