„Újévkor megfogadtuk, érmet hozunk Zágrábból”

Zágrábban megtört a negyedik helyek átka: két Eb- és két vb-4. hely után bronzérmes lett.
Szuper érzés, érmet viszek haza!

Nem voltak rémálmai már a sok negyedik hely miatt?
Nem, igyekeztem nem gondolni erre, s úgy korcsolyázni, hogy megérdemeljem a dobogós helyet. Azt hiszem, ez sikerült is.

A rövidprogram után viszont megint negyedik volt…
Igen, megint. De ez nem volt annyira szörnyű, hiszen tudtam, hogy a kűrben még minden megváltozhat. Ezért nyugodt tudtam maradni.

Elterjedt a hír, hogy nem sokkal a verseny előtt megsérült a válla. Most már elmondhatja, mi történt?
A hétfői edzésen kificamodott a vállam. Amikor kedd reggel megint tréningre mentem, fogalmam sem volt, hogy képes leszek-e versenyezni… Szerencsére a zágrábi orvosok jól gondomat viselték, és összerakták a vállamat, mire kellett. Le kell kopognom, nem is volt gond.

A férfiak versenye csütörtökön kezdődött. Voltak még fájdalmai?
Akkor már nem. Közvetlenül a sérülés másnapján még fájdalmak között edzettem, de tudtam, hogy ha akkor nem mozgatom meg rendesen az ízületet, akkor búcsút mondhatok a versenynek. Amúgy már ötödször ugrott ki a vállam, tehát valamelyest már hozzászoktam, de az is igaz, hogy négy nappal a verseny előtt még sosem fordult elő, ez azért kicsit sokkolt.

A vállával nem lehet kezdeni semmit?
Gyerekkorom óta hipermobil vagyok, csak az operáció segíthetne. De ez csak az olimpia után jöhet szóba, mert utána fél évig egyáltalán nem edzhetnék, s akkor is csak fokozatosan terhelhetném az ízületeimet.

A zágrábi kűr napján úgy tűnt, ez nem a csehek napja lesz. Pavel Kaška belázasodott, és kénytelen volt visszalépni, Tomáš Verner pedig teljesen összeomlott a kűrben, s végül csak 11. lett.
Amikor Tomáš korcsolyázott, éppen bemelegítettünk, úgyhogy láttam a kűrjét a képernyőn. Kicsit furán éreztem magam tőle. Nagyon sajnáltam, mert láttam, hogy az edzéseken milyen jól mentek neki az ugrások, a kűrben meg semmi nem jött össze. Fogalmam sincs, mi történhetett vele, talán jövőre jobb lesz.

Nem zökkentette ki honfitársa gyenge teljesítménye?
Nem. Úgy vettem, szeretném megmutatni a cseh műkorcsolyázás erejét, hogy mindenki láthassa, képesek vagyunk jó eredményre, ha Tomnak nem jött is össze a kűr. Azon voltam, hogy legalább a két kvótát a következő Eb-re is megtartsuk az országnak, hogy erős csapatot állíthassunk össze.

A rövidprogram után 4,09 pont volt a lemaradása a harmadik helyen álló Brian Joubert-től, aki a kűrben kétszer is hibázott, és pont két kombinációja hiányzott. Ekkor már reménykedett az éremszerzésben?
Nem láttam Briant, ahogy senkit, aki az utolsó csoportban előttem korcsolyázott. Csak saját magamra koncentráltam.

A spanyol Javier Fernandez után lépett a jégre, aki három négyfordulatost ugrott, és hihetetlenül magas pontokat kapott. A közönség még hosszú percekig őt ünnepelte. Nem volt nehéz így összpontosítani?
Én már kiskoromban, amikor az apám üvöltözött velem, nagyon jól megtanultam, hogy ami az egyik fülemen be, az a másikon ki… Így a csarnokban uralkodó hangzavart is ki tudtam kapcsolni. Mindent kikapcsoltam, és már csak a kűröm létezett.

Mennyit változtatott a tavalyi szabadprogramján?
Csak a kűr elején lévő ugrások sorrendjén változtattunk, a többi úgy maradt, ahogy az előző szezonban volt. A rövidprogramom viszont új. A következő, olimpiai szezonban azonban természetesen mindkét programom új lesz.

A múlt szezon végén edzőt váltott, s a németországi Oberstdorfból Amerikába költözött, ahol Viktor Petrenko irányítása alatt gyakorol.
Nagy váltás volt, de örülök, hogy megléptem. Most már látszik, hogy megérte, bár az idény elején sokan azt hitték, hogy nagy hibát követtem el. Pedig minden változás után beletelik egy kis időbe, amíg az ember megtalálja a helyét, megszokja az új körülményeket. Mostanra teljesen kiismertük egymást Viktorral, tudjuk, mit várhatunk a másiktól. Nagyon örülök, hogy végre érmet szereztem, még ha ez nem is pusztán annak az eredménye, hogy elmentem Amerikába. Ez sokkal hosszabb folyamat és nagyon kemény munka gyümölcse, s nemcsak Viktornak tartozom köszönettel, hanem korábbi edzőimnek, Fajfr és Starec úrnak. Kiskoromtól ők foglalkoztak velem.

Sokáig tanakodott az edzőváltáson?
Nagyon sokáig. Főleg az volt a kérdés, kihez menjek, mert mindenképpen olyan edzőt kerestem, akinél én leszek az első számú korcsolyázó. Ezért is tartott olyan hosszú ideig a keresés, de Viktor Petrenko végül megfelelő döntésnek bizonyult. Én vagyok az első számú korcsolyázó a csapatban, minden energiáját belém fekteti. Más trénereknél ez nem lenne így.

Miben fejlődött a legtöbbet, amióta Petrenkónál edz?
Sokkal stabilabbak az ugrásaim, ez talán az Eb-n is látszott. A kűrben nagyon keveset hibáztam, elestem ugyan rögtön az elején a négyfordulatos salchowban – ráadásul jó hülyén estem el, mert már tulajdonképpen megvolt az ugrás, leérkeztem, csak megbillentem –, de utána mentem tovább, és hibátlanul végigcsináltam a kűrt.

Ha az éremtáblázatban az országok helyett városokat rangsorolnának, Brünn elég jó helyen állna két bronzzal. A szintén brünni Ondřej Hotárek párosban olasz színekben lett harmadik Stefania Bertonnal az oldalán.
Szerintem egy Eb-ről ennyi érmet Brünn még nem hozott! Főleg nem Židenice városrész!

Inspirálta önt Hotárekék bronza?
Igen. Ondrával újévkor megfogadtuk, hogy Zágrábból hozunk valamilyen érmet. Örülök, hogy végül mindkettőnknek sikerült dobogóra állni.

Ondra többször elmondta, hogy szinte már az edzőjüknek számít, mert szeme van a páros műkorcsolyázásra, észreveszi a hibákat.
Ez így van. Amikor mindannyian Oberstdorfban edzettünk, sokszor segítettem nekik. Nem tudom, miért, de látom, mit csinálnak rosszul, és azt is tudom, hogyan tudják kijavítani. Sajnos, eddig ez csak ennél az egyetlen párnál működik így, úgyhogy nem biztos, hogy párosedző leszek… De örülök, ha hasznos lehetek, és tudom, hogy Ondra is hálás az észrevételeimért. Ez egyébként kölcsönös, ő is sok jó tanácsot ad nekem. Ilyen a brünni kölcsönös segítségnyújtás. A versenyeken is nagyon jó érzés, hogy van mellettem egy barát.