Túl „színes” rangadó

Pozsony. Nem állítható, hogy érdektelen és izgalommentes volt a Slovan–Petržalka derbi. Ez nem is annyira a színvonalnak tudható be (bár az első félidőben nagyjából erre sem lehet panasz), mint inkább az idegességnek, a tisztátalan játéknak, a sportszerűtlenségeknek, a színes lapoknak (két piros, nyolc sárga); na és nem utolsósorban annak, hogy a ligetiek kilenc emberrel majdnem egyenlítettek. Pedig a bő első fél órában szinte sehol sem voltak. Annyira berezeltek az égszínkékek támadó játékától, hogy azt sem tudták, merre van a kijárat. A sérült csatár Vittek helyett ezúttal a könnyű lábú Šlahor és Šesták ré-misztgették a keményfiúkból álló ligeti védelmet, amely egyszerűen nem tudott mit kezdeni a gyorsaságukkal, rendre felrúgták, lebirkózták, lerántották őket. Legszívesebben elfutottak volna a két szőkeség elől, hogy ne kelljen velük párharcot vívniuk, melyeket rendre elvesztettek. A fiatal Šesták többször a szédülésig megforgatta Ševinskýt, akinek már az elején szerencséje volt, nem ítélt ellene büntetőt a bíró, de aztán zavarában többször is hibázott. Állandóan ostrom alatt volt a ligetiek kapuja, az apró termetű Šlahor nemcsak gyors volt és határozott, hanem bátor és erőszakos, hihetetlen stabilitásának köszönhetően többnyire el sem tudták lökni. A 24. percben kis területen villámgyors cselekkel halomra döntött néhány komisz védőt, beadott és Šesták közelről, kapásból lőtt a hálóba. Szó se róla, a mezőnyben és a ligeti 16-os előtt nagy harc dúlt, az iramra sem lehetett panasz, de a jó játékhoz két csapatra lett volna szükség. A ligetiek 30 percig olyan gyengék voltak, mint a kétszer kilúgozott tea. Aztán Zvara elkezdte mozgatni a csapatot, volt egy Beckham-szabadrúgása és egy ívelése (a felfutó Soboňa centiméterekkel fejelte a kapufa mellé a labdát), majd jött a cserejátékos Šoltis, és 20 méterről akkora gólt lőtt a vinklibe, hogy Prole kapus még most sem hiszi el (42.). Váratlan fordulat. De meddig tartott ez? A kemény ligeti védők azt hitték, hogy a bíró minden, szabálytalanságot megbocsát nekik. Tévedtek. Már a rájátszásnál tartott az első félidő, amikor a sokat szabálytalankodó Ševinský felrúgta feltartóztathatatlan Šlahort, s a megítélt büntetőt N. Hrnčár – becsapva a kapust – biztosan lőtte felmagasan a hálóba.

Ami a második félidőben történt, arra kevés példa akad. Eleinte még tartott a versenyfutás a két Slovan-csatár és a vendégek védelme között (Šesták mindenkit lefutott, de beadás helyett „tévesen” lőtt), aztán egyre idegesebb, ingerültebb lett a légkör a pályán, a vendégek elkezdték aprítani a hazaiakat (a bíró már nem is sípolt le minden szabálytalanságot), azok nem hagyták magukat, így adok-kapok játékká alakult meccs, amely egy üzemi bajnokság presztízs csatájának kezdetleges nívójára süllyedt. A vendégek méregből futballoztak, túlzott agresszivitással és ráfizettek. Előbb Kindert állította ki a bíró (66.), aztán Maixnert (69.). Ezek után még magasabbra csapott a vendégek harci kedve, kezdtek focizni is, kiegyenlítették a játékot, támadtak. De hiába. Az emberelőnyben lévő Slovannak nem nagyon akaródzott játszani, az előny tartására törekedett.