Trap a képtárban

Giovanni Trapattoni játékosként bajnokságot, KEK-et és BEK-et nyert az AC Milannal, edzőként hét olasz bajnoki címet gyűjtött be (hatot a Juventusszal, egyet az Internazionaléval), a Heysel-ben játszott, Liverpool elleni győztes BEK-döntőn ő dirigálta a torinóiakat, majd bajnoki aranyat szerzett a Bundesligában (Bayern, 1997) és a portugál bajnokságban (Benfica, 2005), de volt az olasz válogatott szövetségi kapitánya is (2000–2004). Ehhez képest meglepő volt látni őt szombaton délelőtt a bécsi Belvedere Osztrák Galériában, ahogy éppen Oskar Kokoschkáról hallgat előadást.

Persze, miért ne érdekelhetné a művészet a futballistákat, ha a futball érdekli a művészeket: Albert Camus Nobel-díjas író például futballkapus volt Algírban, Luciano Pavarotti kölyökkorában a Modena csapatában játszott, Salman Rushdie pedig élt-halt a Lineker-féle Tottenhamért, még ha csak inkognitóban is (1989-ben Khomeini iráni ajatollah mondta ki a fatvát a Sátáni Versek szerzőjére, amit két és félmillió dolláros vérdíjjal tett exkluzívabbá egy iszlámista alapítvány). A James Bond-filmekből ismert Sean Connery állandó vendég a Barcelona meccsein, az utóbbi évek érzéki Bond-lánya, Halle Berry pedig egy interjúban elárulta: anyai ágon Everton-drukker (de felidézhetjük Jerzy Dudek „bizalmas értesüléseit”, aki vatikáni lengyel forrásokra hivatkozva évekkel ezelőtt azt állította, II. János Pál pápa számára „nem közömbös” az FC Liverpool).

Trap mesterhez és a képtárhoz visszakanyarodva: azon lepődtünk volna meg igazán, ha egy magyar futballedzővel találkozunk Kokoschka, Schiele és Klimt képei előtt, mondjuk Mészöly Kálmánnal, aki anno Izlandon lefejelte a válogatottat kritizáló magyar kamionsofőrt, vagy László Csabával, aki tavaly a Magyar Kupa döntőjében arra biztatta játékosait, hogy törjék el az ellenfél lábát. Magyar edző egy képtárban? Bizarr gondolat. Bizarrabb, mint egy Dali-féle látomás. (gj)