Tóth Ivett ismét új arcát mutatja a jégen

Nyolcadik helyen végzett az idény első versenyén. Hogyan értékeli a pozsonyi szereplését?
Nem vagyok maradéktalanul elégedett. Úgy akartam kezdeni a szezont, hogy egy kicsit jobban elengedem magam, lazábban veszem, jobban élvezem a programokat, és ezáltal az ugrásokra is ellazulok. Nem volt tökéletes a mostani produkcióm, de sok pozitívum is volt a teljesítményemben. A rövidprogramban a forgások és a lépéssor nem sikerült olyan szintűre, amilyenre szerettem volna, ezért a kűrben jobban odafigyeltem ezekre, és ez meg is mutatkozott a pontokban. Az ugrások minősége még nem volt az ideális, de még csak a szezon elején járunk. Örülök, hogy most csak egy új programom van, a kűrt meghagytam tavalyról. 

Miért döntöttek úgy, hogy a kűrt megtartják?
Két új programot szerettünk volna, de nem jött össze az együttműködés a francia Benoit Richaud-val, aki a korábbi programjaimat koreografálta. Már nem lett volna idő két programot megcsinálni. A kűr így maradt, a rövidprogramot pedig az edzőimmel és Hoffmann Nórával raktuk össze. 

Ez a húszas éveket idéző rövidprogram nagyon jól hozza a zene hangulatát, a ruha és a frizura is remekül kiegészíti a produkciót. Hogyan választották ezt a zenét?
Ilyen swinges-jazzes programom még nem volt, ezért szerettem volna valami ilyesmit választani. Korábban a táncos, a modern, hip-hopos oldalamat láthatták a bírók és nézők, most olyan programot szerettem volna, amiben a csajos, nőies arcomat is meg tudom mutatni. 

Ez a swinges-jazzes stílus közel áll egyébként önhöz? Szabadidejében is hallgat ilyesmit, vagy ez a személyisége csak a jégen jelenik meg?
Nem mondhatom, hogy ilyen vagy olyan rajongó vagyok, mindenféle zenei irányzatot nagyon szeretek. Jazzt is szoktam hallgatni, és ha reggel hétkor le kell futni a rövidprogramot, akkor ez a jazzes zene sokkal könnyebbé teszi a dolgot. Még azon fogunk dolgozni, hogy jobban kijöjjön a programban a nőiesség, jobban kommunikáljak, kokettáljak mindenkivel, kinézzek a bírókra. Ez lesz még a cél a szezonban.

Milyen volt Hoffmann Nórával együtt dolgozni?
Korábban nem dolgoztam vele, de most nagyon élveztem. Nagyon tudja motiválni az embert, és bármilyen stílusa is van egy versenyzőnek, ki tudja hozni belőle azt a csajos, nőies, vad oldalát, amit talán nem is éreztem, hogy ez is ott volt bennem. Számomra is meglepő volt, hogy ilyenné is tudok válni, nagyon sok ruhát, szerepet fel tudok venni, és elő tudom adni, hitelesebben, mint ahogy gondoltam. 

Milyenek voltak az első visszajelzések ezzel a programmal kapcsolatban, mit mondtak a bírók, nézők, esetleg a versenyzőtársak?
Egy-két alkalommal már bemutattam ezt a rövidprogramot különféle gálákon is, ott elég pozitív volt a visszhang. Azt mondták, nagyon jól áll nekem ez a program, a ruhát is sikerült eltalálni, és megint valami új kezd csillogni a stílusomban. A bírók véleményét még nem nagyon hallottam, de az edzőim és a szurkolók nagyon pozitívan nyilatkoztak a zeneválasztásról, a kosztümről és az egész programról.

Hogyan zajlott a felkészülése? Változtatott valamit a korábbi évekhez képest?
Most annyiban volt más, hogy eljutottunk edzőtáborba. Szlovákiában, Námestovón töltöttünk másfél hetet. Tavaly nem sikerült, akkor végig otthon voltunk. Az edzőtáborban volt jéglehetőség, sokat tudtunk dolgozni, igaz, a hokisokhoz kellett alkalmazkodni, mi kora reggel vagy késő este mehettünk jégre. A felkészülés maga nem változott, nyilván szeretnék több programot futni edzéseken, ebben még lehet fejlődni. A fő dolog, amire szeretnék odafigyelni, hogy kicsit jobban élvezzem a programot, benne legyek a pillanatban, amikor versenyen vagyok, és ez hozzásegít ahhoz is, hogy az ugrások is jók legyenek. Ez nagyon közhelyesen hangzik, de az embernek mindig saját maga a legnagyobb ellenfele egy versenyen, és magában kell legyőznie azokat a gátakat, amelyeket áttörve a koreográfia is jó lesz, és az ezer éve gyakorolt ugrások is menni fognak.

Hasonlóról beszélt a januári minszki Eb-n is, hogy kicsit lazább szeretne lenni, nem annyira ráfeszülni a dolgokra. Hogy érzi, hol tart ezen az úton?
Én az a fajta vagyok, és szerintem az összes sportoló ilyen, hogy szeretnék tökéleteset futni. Azt érzem, hogy nagyon sokszor minden porcikám azon van, hogy teljesen tökéletesen csináljam meg a dolgokat, és ilyenkor elveszek a részletekben. Nagyon sokszor másképp jönnek ki a dolgok a versenyen, mint edzésen. Ott nyilván könnyebb, de edzésen a százalékok nagyon pozitívak, biztatóak. Most azon dolgozunk, hogy a versenyen is úgy tudjam venni, mintha az is edzés lenne.

A Nepela Memorialon ez mennyire sikerült? Nyugodtabbnak érezte magát, vagy azért stresszelt még?
Most nem izgultam olyan szinten, hogy elborítsa az agyamat az izgulás. De ha edzésen még jobb százalékban tudom csinálni az ugrásokat, akkor az a kicsi, ami még ehhez hiányzik, az is meglesz.

Milyen célokkal vágott neki a szezonnak? Van konkrét célkitűzése, vagy az a fő cél, hogy megtalálja a keresett lazaságot?
Ez a lazaság most eléggé a porondon van, de szeretnénk kiegyensúlyozottabb szezont, mint a tavalyi volt. Azt szeretnénk, hogy ne legyenek nagy hullámvölgyek, és számíthassak arra, hogy a versenyeken is tudom hozni azt a formát, amit edzéseken.