„Tetszik nekem a magyar virtus”

Hogyan került kapcsolatba a dunaszerdahelyiekkel?Májusban a klub vendége voltam, s akkor beszélgettem először Világi Oszkárral. Az még csak egy kötetlen, baráti eszmecsere volt, de megadtuk egymásnak az elérhetőségeinket, és aztán fokozatosan épült ki a kapcsolat. Ezért vagyok most itt. Sok dolgunk lesz a DAC-ban, a klubban sok mindenen dolgozni kell. Az a feladatom, hogy a tapasztalataimmal és a javaslataimmal segítsem a klubot. Három évre szóló szerződést írt alá. Mit szeretne elérni ez alatt az idő alatt?A klub indítványozta, hogy hároméves szerződést kössünk. Amit garantálhatok, az a professzionális hozzáállás. Azon leszünk, hogy a csapat a táblázaton előbbre jusson, és abban is segíthetek, hogy kapcsolatai legyenek a klubnak Európában. Már most keressük a februári edzőtábor helyszínét. Hányszor látta már a DAC-ot játszani?Itt voltam a trencséniek és a rózsahegyiek elleni bajnokin is. Két teljesen ellentétes mérkőzés volt. De ilyen a futball, vannak benne kilengések. A pályán minden pillanatban új helyzet áll elő, ezt nem tudjuk befolyásolni. Amit viszont igen, az a professzionalitás és az infrastruktúra. Nagyon fontos, hogy a klub minden együttese méltó körülmények között készülhessen. Stabil alapok nélkül nem lehet erős házat építeni. Az említett két bajnoki alapján milyenek a benyomásai a DAC-ról? Min kellene javítani, hol kellene fejlődni?Erről fogok konzultálni az edzővel, és kialakítunk egy közös elképzelést a csapatról.  Kié lesz a végső szó?Ez csapatmunka, együttműködés. Mindig meg fogom hallgatni, mit mond az edző, de egy kiszemelt játékos megszerzése más tényezőktől is függ, például a klub anyagi helyzetétől. Minden véleményt és javaslatot figyelembe veszünk, aztán mérlegeljük, hogy anyagilag meg tudjuk-e valósítani, és hogy minőségi javulást jelent-e ez a csapatunknak.  A teljes interjú pénteki nyomtatott kiadásunkban olvasható.