Tényleg a FIFA lesz a futball fő ellensége?

Azzal is, hogy rá akar erőltetni a világra egy átgondolatlan klubvilágbajnokságot, azzal is, hogy tudomást sem vesz a katari vébé örökségéről, és nem segíti anyagilag azokat az embereket, akik komoly veszteséget szenvedtek a 2022-es esemény kapcsán. Mint ahogy a tiltakozás ellenére 2034-re visszaviszi a tornát a Közel-Keletre, egy olyan országba, Szaúd-Arábiába, ahol szintén lábbal tiporják az emberi jogokat.

Miközben két éve a futballvilág a katari világbajnokságot és Argentína aranyérmét ünnepelte, a háttérben szomorúbb dolgok is napvilágra kerültek. Az egy dolog, hogy a FIFA 22 tagú végrehajtó bizottsága 2010. december 2-án, Zürichben egy olyan országnak adta a rendezési jogot, amelyet körbehálóztak a korrupciós vádak, és amely tornát előzetesen magas működési kockázatúnak minősítettek, azonban a következő 12 évben jobbára eltitkolt balesetek is borzolták a kedélyeket.

Azt a vébé során Hasszan al-Tavadi, a szervezőbizottság főtitkára is elismerte, hogy 400 és 500 közé tehető azon vendégmunkások száma, akik a focistadionok építéséhez köthetően vesztették életüket. 

Egy haláleset is sok, ez ilyen egyszerű. De évről évre javultak a biztonsági és az egészségügyi feltételek, legalább a mi oldalunkon, akik a világbajnokságért felelünk

– idézte a Guardian a sportvezetőt. A brit lap ugyanakkor egy tényfeltáró cikkében azt írta, több mint 6500, a focivébé munkálatain dolgozó vendégmunkás vesztette életét Katarban 2011 óta.

Nem lesz FIFA-kompenzáció

A héten megjelent egy régóta várt FIFA-jelentés a katari világbajnokság örökségéről, de csak azután láthatott napvilágot, hogy annak kulcsfontosságú ajánlását a szervezet elutasította. A FIFA emberi jogi és társadalmi felelősségvállalással foglalkozó albizottsága megállapította, a szervezet felelőssége, hogy anyagi jogorvoslatot biztosítson azoknak a munkavállalóknak, akik a 2022-es világbajnokságon munkaviszonyuk miatt veszteséget szenvedtek. 

Két nappal a jelentés közzététele előtt azonban a FIFA bejelentette, hogy az 50 millió dolláros hagyatéki alapot inkább nemzetközi fejlesztési projektekre fordítják, amelyet az Egészségügyi Világszervezet (WHO), a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) és az ENSZ menekültügyi ügynöksége finanszíroz. Ugyanakkor az alap nem tartalmaz semmilyen kompenzációt az érintett munkavállalók számára.

A két évvel ezelőtti vébét megelőzően az emberi jogi szervezetekből, szakszervezetekből, szurkolók képviselőcsoportjaiból és játékosok szakszervezeteiből álló széles koalíció azt kérte, hogy a FIFA legalább 440 millió dollár (420 millió euró) kompenzációt biztosítson a dolgozóknak – ami megegyezik a csapatoknak nyújtott pénzdíjjal. A felhívást számos labdarúgó-szövetség és FIFA-szponzor támogatta, míg a közvélemény-kutatások elsöprő támogatást mértek. A FIFA mindezt figyelmen kívül hagyta.

Annyit tett csupán, hogy 2023 márciusában független vizsgálatot rendelt el annak megállapítására, hogy van-e felelőssége a munkavállalók kizsákmányolásában. Bár 2023 decemberében véglegesítették, a jelentést csak 2024. november 29-én éjfélkor tették közzé. És ugyan a jelentés arra a következtetésre jutott, hogy a FIFA-nak jogorvoslatot kell biztosítania a munkavállalók számára, a szövetség november 27-én már elindította a 2022-es labdarúgó-világbajnoksággal kapcsolatos alapot (Legacy Fund), mellőzve a dolgozók mindenfajta kompenzációját.

Az Amnesty International azt írta, nem véletlenül rejtegette a FIFA a független jelentést a visszaéléseket elszenvedett migráns munkavállalók jogorvoslatáról.

Hihetetlen, hogy ugyanazon a héten, amikor a szervezet végre közzétette ezt a jelentést, nemcsak egy Legacy Fundot indított el, amelynek nincs jogorvoslati lehetősége a dolgozók számára, hanem Szaúd-Arábia vb-pályázatát is megindította, függetlenül mindentől. Hacsak nem tesz végre lépéseket a dolgozók kártalanítására, Szaúd-Arábia pedig valódi emberi jogi reformokat nem vezet be, a történelem megismétli önmagát, és a munkavállalók ismét megfizetik az árát

 – olvasható.

Csúcson a sportwashing

A FIFA-kongresszus jövő szerdán, december 11-én ülésezik ismét, ezen minden bizonnyal jóváhagyja az eddigi ajánlásokat, azaz megerősíti, hogy 2030-ban Portugália, Marokkó és Spanyolország, 2034-ben pedig Szaúd-Arábia lesz a világbajnokság házigazdája.

Előbbivel nincs is baj, de utóbbi éppen a katari példa miatt kemény ellenállásba ütközhetett… volna. Csak nem Gianni Infantino elnöknél, akinek határozott szándéka, hogy ott rendezzen világeseményt, ahol a pénzügyi keretek adottak hozzá. Márpedig Szaúd-Arábia körülbelül 5 milliárd fontot (hatmilliárd eurót) fektetett be a sportba 2021 óta, amikor az ország trónörököse meghirdette a gazdaság diverzifikálását célzó Vision 2030 programot. 

Az ország tökélyre fejlesztette a sportwashingot, azaz a politikai problémákról való figyelemelterelést a sporton keresztül. Így érkeznek világsztárok a helyi futball-ligába, rendeznek Forma–1-es futamokat, nagy bokszgálákat, és az állami befektetési alap pedig megvásárolta a Newcastle Unitedet.

Mit nekünk emberi jogok!?

És nem számít, ha emberi jogi kérdések merülnek fel, noha a halálbüntetések, a nők jogainak megsértése, a homoszexualitás kriminalizálása és a szólásszabadság korlátozása mind-mind élő probléma. Nem kormányzati szervezetek nemrég azt állították, 2024 első kilenc hónapjában legalább 200 embert végeztek ki, ami három évtizede a legmagasabb érték.

A világ talán még fel sem ocsúdott abból a 2018-as esetből, amikor Szaúd-Arábia törökországi nagykövetségén brutális körülmények között meggyilkolták a szaúdi abszolút monarchiát élesen kritizáló Dzsamál Hasogdzsit. Az újságíró özvegyének ügyvédje, Rodney Dixon is részt vett annak a jelentésnek az elkészítésében, amelyet neves jogászok állítottak össze. De hiába nyújtották be tiltakozásul, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség válaszra sem méltatta.

Sőt, szombaton közzétette a szaúdi vb-rendezés szándékáról szóló értékelést, amely a fentebb felsorolt, régóta fennálló aggodalmak ellenére ötös skálán 4,2-es osztályzattal jutalmazta a pályázatot, ami a valaha volt legmagasabb szám.

A FIFA szerint a torna megrendezése a királyságban „közepes emberi jogi kockázatot jelent, és jó potenciállal rendelkezik a reformok katalizátoraként”. Az értékelés szerint a szaúdi ajánlat nagyon erős, mindenre kiterjedő, amely világosan bizonyítja az ország alkalmasságát. 

Forradalom – de milyen?

A FIFA és Infantino feje felett ott lebeg Damoklész kardjaként a jövő évi klubvilágbajnokság is, amelynek sorsolására december 5-én került sor Miamiban. A tornát eddig évente rendezték meg hét csapat – a hat kontinensbajnok és a rendező ország képviselője – részvételével, de így is csak nyűg volt mindenki számára.

Ez az egyetlen dolog, amire a korábbi elnök, Sepp Blatter is azt mondta, nem kellett volna létrehoznia, hiszen a FIFA-nak a nemzeti szövetségekkel kell foglalkoznia, nem a klubokkal. Ez a hiba azonban Blatter örökségének része, amelyet utódja, Infantino habozás nélkül magáévá tett.

Az olasz–svájci sportvezető már 2016-ban, kilenc hónappal a megválasztása után javasolt egy kibővített változatot a régi formátum felváltására. 

Érdekesebbé kell tennünk a klubvilágbajnokságot a csapatok és a szurkolók számára világszerte. Ez több szponzort és televíziós társaságot vonz majd a világ minden tájáról

– jelentette ki.

Nagyszabású álmát a Covid keresztülhúzta, ám végül 2025-ben megvalósulhat: június 15-től július 13-ig egy négyhetes, 32 csapatos tornát rendeznek, Infantino szavaival élve „játékunk felejthetetlen ünnepét, amely forradalmasítja a klubfutballt”.

Hogy milyen lesz, még nem tudni. Európában a ligák és a játékosok globális szakszervezete pert indítottak Infantino és a FIFA egyoldalú lépései miatt, hogy további eseményekkel bővítsék az amúgy is túlterhelt, a játékosok egészségét veszélyeztető naptárat. A szurkolók csalódottságukat fejezték ki amiatt, hogy a siker érdekében Lionel Messi csapata, az Inter Miami is helyet kapott az indulók között, noha az MLS rájátszásának nyitókörében kiesett.

De kell a húzónév, ha már a nehézkes kvalifikációs kritériumai miatt olyan csapatok hiányoznak, mint a Liverpool, az Arsenal vagy a Barcelona.

A legnagyobb aggályok azonban továbbra is fennállnak az esemény üzleti modellje körül. Hét hónappal a nyitómérkőzés előtt még alig akad szponzor, nincs komolyan érdeklődő televíziós társaság, amelyekről Infantino azt hitte, hogy sorba fognak állni.