„Talán kihagyjuk a budapesti Eb-t”

Zsinórban harmadszor az oberstdorfi Nebelhorn Trophyval kezdték a szezont, és sorozatban harmadszor meg is nyerték. Miért szeretik annyira ezt a versenyt?

Makszim: Először azért jöttünk, mert csak rövid ideje korcsolyáztunk együtt, és szükségünk volt a világranglistapontokra. Az végül egy nagyon sikeres szezon volt, és azóta már hagyománnyá vált számunkra, hogy Oberstdorfban mutatjuk be az új programjainkat.

A rövidprogramjukra 81,65 pontot kaptak, ami új világcsúcs. Számítottak rá, hogy ez a program ilyen sok pontot érhet?

Makszim: Ez számunkra is óriási meglepetés volt, hiszen még a szezon elején járunk, és a program még nincs tökéletesre csiszolva.

Tatjana: Nem is gondolkodtunk a pontszámokon. Tavaly nem sikerült túl jól a rövidprogramunk Oberstdorfban, ezért most csakis a korcsolyázásra koncentráltunk. De természetesen ez a pontszám nagy lökést ad nekünk a továbbiakra.

Rövidprogramjukat Hacsaturján Masquerade-jának keringőtételére futják. Ez inkább a jégtáncba illene, mint a páros műkorcsolyázásba.

Makszim: Nagyon nehéz volt megtanulni táncolni a jégen. Egy kicsit bíztunk abban, hogy ennek köszönhetően magasabb lesz a második pontszámunk, hiszen az előadásmód is kidolgozottabb. Örülünk, hogy a pontok is azt mutatják, jó döntés volt ezt a zenét választani. Nem egyszerű dolog számunkra táncolni, hiszen oda kell figyelnünk a kötelező elemekre, ugrásokra, emelésekre, ezeket be kell illesztenünk a táncba. És közben egyfolytában forogni kell! Elsőre nagyon beleszédültem, olyan érzésem volt, mintha legalább tíz piruettet csináltam volna egyhuzamban.

Tatjana: Lehet, hogy egy különleges szimulátorban kellene ezt gyakorolnod!

Makszim: Aha, mint az űrhajósok!

Jégen kívüli táncpróbáik is vannak?

Makszim: Eddig még nem voltak, de tervezzük. Még meg kell találnunk a megfelelő tanárt.

Hogyan választották egyébként ezt a zenét?

Makszim: Voltak egyéb javaslatok is, de azok nem igazán nyerték el a tetszésünket. Sokféle zenét hallgatok a telefonomon, és a Masquerade is köztük volt. Szeretem ezt a zenét, ezért megkérdeztem az edzőnket, Nina Mozert, hogy mit szólna hozzá. Neki is tetszett, és a koreográfusunk is azt mondta, százszázalékos ez a zene.

A kűrjüket a Jézus Krisztus Szupersztár zenéjére készítették. Honnan jött az ötlet?

Tatjana: Egy éve láttuk a musicalt a Brodway-n, és nagyon tetszett. Már akkor arra gondoltunk, hogy ez ideális kűr lehetne az olimpiai szezonra.

Makszim: Nagyon régóta imádtam ezt a zenét. Amikor tavaly New Yorkban voltunk, és felmerült, hogy elmegyünk egy musical-előadásra, azt kértem, hogy a Jézus Krisztus Szupersztárt nézzük meg, ez volt az álmom. Teljesen sokkolt minket az előadás. Ahogy kijöttünk a színházból, máris könyörögtem Ninának és Tatjanának: „Én erre akarok korcsolyázni, légyszi, légyszi, légyszi!” De akkor már készen volt az új kűrünk, és az edzőnk nem tartotta jó ötletnek, hogy az utolsó pillanatban csináljunk egy másikat. Viszont akkor elhatároztuk, hogy az olimpiai szezonban erre futunk majd.

Hogyan készültek fel a „szerepekre”?

Makszim: Sokat beszélgettünk szakértőkkel arról, hogyan jelenítsük meg Jézus és Mária Magdolna kapcsolatát minél hitelesebben. Tatjánának nehezebb dolga van, hiszen ő a szenvedélyes szerelmes, miközben én Jézusként megértéssel, de távolságtartással fogadom az ő túláradó érzelmeit. Oda kell figyelnem, hogy semmilyen erotikus vagy túlzottan szenvedélyes mozdulatot ne tegyek. Ami egy másik kűrbe beleférne, az itt megengedhetetlen. Emellett megnéztünk minden elérhető feldolgozást, a régi filmet, az új filmet, musical-előadásokat Amerikában és Oroszországban, interneten is kerestünk néhány jelenetet.

Mi a helyzet a kűrruhájukkal? Azt mondta, számított rá, hogy most mindenki a sárga nadrágról fogja kérdezgetni.

Makszim: Ez még nem a végleges verzió, egy kicsit koptatottabb, sötétebb lesz, de hát még ki kell koptatnom, erre még nem volt időm. Másrészt meg a Jézus Krisztus Szupersztár a hetvenes évek hippikorszakában játszódik, a rockopera szellemiségéhez illik ez a szín. A napsütést, boldogságot, békét szeretném jelképezni, nem viselhetek sötét ruhákat.

Milyen gyakran gondolnak az olimpiára?

Makszim: Minden nap eszünkbe jut, mindig ott van a tudatunkban.

Tatjana: 132 nap múlva kezdődik! (A beszélgetés szeptember 28-án készült, akkor pontosan 132 nap volt hátra a megnyitóig – a szerk. megj.)

Makszim: Ha fáradtnak vagy lustának érezzük magunkat, akkor sem hagyjuk abba az edzést, mert mindig az olimpia jár az eszünkben.

Mekkora nyomást jelent, hogy az olimpia hazájukban, Oroszországban lesz?

Makszim: Mindenki várja a szocsi olimpiát, természetesen mi is nyerni akarunk. De próbálunk úgy hozzáállni, hogy ez is olyan verseny, mint a többi. Nekünk jól kell korcsolyáznunk, ha megcsináljuk azt, amire képesek vagyunk, akkor nyerni fogunk. Ha nem, akkor egy másik pár fog nyerni.

Az olimpiák történetében most először csapatversenyt is rendeznek műkorcsolyában. Mit gondolnak erről?

Tatjana: Jó ötletnek tartjuk, de az nem szerencsés, hogy a csapatverseny az egyéni verseny előtt lesz. Mi a rövidprogramban leszünk érdekeltek, a szövetség pedig még eldönti, hogy melyik páros képviseli majd Oroszországot a kűrben.

Milyen házigazda lesz Oroszország?

Makszim: Szerintem nagyon jó. Már többször korcsolyáztunk az Iceberg-jégpalotában, és nagyon jó csarnoknak találjuk. Először persze olyan volt, mintha egy építkezési terület közepén lennénk, de már az egész olimpiai park kezd rendes formát ölteni. Pálmafák, kertek, nagyon jól néz ki. Az olimpia egy nagy ünnep lesz egész Oroszország számára.

Az olimpia előtti utolsó nagy megmérettetés a budapesti Európa-bajnokság lesz, az lesz az a verseny, ahol mindenki igyekszik majd pszichológiai nyomást is gyakorolni az ellenfeleire, kicsit megfélemlíteni őket. Hogyan készülnek erre?

Tatjana: Az Eb előtt még vár ránk két Grand Prix, és ha minden jól megy, a GP-döntő is. Azokat is meg akarjuk nyerni!

Makszim: És egyébként is azon gondolkodunk, hogy kihagyjuk az Eb-t. Nagyon furcsa lett az Eb műsora, a páros rövidprogram pénteken délután, a kűr pedig vasárnap délelőtt van! Egyáltalán nem vagyunk biztosak benne, hogy ott akarunk lenni. Ez a lebonyolítási rend nekünk nem tetszik, és szerintem a többi párosnak sem.

Komolyan azt tervezik, hogy nem vesznek részt az Európa-bajnokságon?

Makszim: Még nem döntöttünk, 50–50% az esélye, hogy végül mégis ott leszünk. Semmi bajunk Budapesttel, csak ez a műsor nem tetszik. Elég nehéz vasárnap délelőtt kűrt futni, aztán néhány óra múlva a gálán is korcsolyázni… A páros műkorcsolyázók a legidősebbek a mezőnyben, nem ritkán harminc fölöttiek, akik számára nagy megterhelés egy nap két teljes értékű programot futni, az egyiket, a fontosabbat ráadásul délelőtt.

Úgy tudjuk, erről nem a szervezőbizottság tehet, hanem a közvetítési jogok birtokosa kérte.

Makszim: Pedig szerintem a tévétársaságoknak is az a jó, ha kemény csata folyik az aranyért, de lehet, hogy erre ilyen körülmények között végül nem kerül sor, mert több jó páros el sem megy az Eb-re.

Tatjana: És ki nézne vasárnap délelőtt műkorcsolyát? Akkor még alszanak az emberek!

Talán kellene írniuk egy petíciót a versenyzőtársakkal együtt, hogy változtassák meg a programot.

Makszim: Szerintem már nem fog változni, a tévétársaságok diktálnak. Egyébként a többiek, a jégtáncosok, a lányok és a fiúk sem értik ezt az egészet. Számomra elkeserítő, hogy megint a sportolók érdekei vannak az utolsó helyen.