Svédországban a futás megszállottjává vált

Puskás Tünde futás iránti rajongása viszonylag későn kezdődött, de gyorsan a mindennapjai részévé vált. Mára már három különböző országban teljesítette a maratoni távot.

Út a maratonig
„Gyerekkoromban nagyon rossz élményeim voltak a testnevelésórákról, nem voltam egy atletikus alkat, és a labdajátékokhoz is kétbalkezes voltam – kezdi bemutatkozását Puskás Tünde. – 30 éves koromban doktoráltam Svédországban, akkor kezdtem futni napi szinten 3-5 kilométereket, és 40 éves koromra jutottam odáig, hogy lefussam az első félmaratonomat. Erre Stockholmban került sor, 20 ezer emberrel együtt, ami hatalmas élmény volt. Egyszerűen az akadémiai munkám mellett ki kellett találnom valamit, hogy a mentális állapotomat megőrizzem, illetve fejlesszem, így esett a választásom a futásra. Amikor 2009-ben a  disszertációmat írtam, rendszeresen futás közben jöttek elő a legjobb gondolataim.ˮ
Tünde a korosztályához képest már ekkor is nagyon jó eredményeket tudott felmutatni, kevesebb mint két óra alatt teljesíteni tudta a félmaratont. Ezután pedig tovább növelte a tétet.

„Az első maratonomra 2015-ben került sor Budapesten. Talán azért választottam ezt a várost, hogy ott lehessen a nézők között anyukám, másrészt a nyár folyamán jól fel tudtam készülni az őszi időpontra. Az első két maratonomat szélsőséges időjárás kísérte: a budapesti maratonon hatalmas volt a forróság, a stockholmin zuhogott az eső. Stockholmban már négy óra alatti időt futottam, amivel nagyon elégedett voltam.ˮ

Tünde egész futókarrierje Svédországban bontakozott ki, de amikor hazatér Alsószelibe, akkor sem pihen, itt is rendszeresen mozog.

Már az idő is számít
Mint ahogy az általában lenni szokott, minél több versenyen vett részt, számára is annál fontosabbá vált az idő. „A tavalyi, stockholmi maratonom már igazán jól sikerült. Jelenleg ahhoz mérem, hogy mi a jó, és mi a gyenge idő, akkor 3 óra 29 perc alatt teljesítettem a távot. Ha megkérdezik, hogy mi számít számomra jó maratoni időnek, akkor azt mondom, hogy a négy óra alatti idő.ˮ

Puskás Tünde évente átlagosan 2500–3500 kilométert fut le, de bevallása szerint az egyéb futások alkalmával nem szokott olyan sebességgel futni, mint a maratonon. 

Egy maratonra általában 3 hónapig tart felkészülni, de Tünde heti rendszerességgel fut 50–70 kilométereket, így számára csak annyiban más a felkészülés, hogy olyankor tervet is készít, és hétvégenként fokozatosan növeli a távolságot. 

Regeneráció? Minek!
„Nálam nem nagyon működik a maraton utáni pihenés sem – ismeri el. – Május végén futottam le a barátommal egy amolyan virtuális maratont, miután a stockholmit elhalasztották a koronavírus-járvány miatt. Ez egy szombati napon volt, vasárnap meg már azon gondolkodtunk, hogy hétfőn vagy kedden fussunk újra. Végül hétfőn lefutottam 13 kilométert.ˮ
Általában az a terve, hogy minden évben részt vesz a stockholmi versenyen, és ezen kívül még egyen valahol a nagyvilágban – így vett részt a párizsi maratonon is. A legnépszerűbb versenyekre, mint a londoni, berlini vagy a New York-i maratonra egyelőre még nem jutott el, mivel ezekre sorsjegyet kell venni, ahol vagy kisorsolják az embert, vagy nem. Eddig hét olyan hivatalos maratonon vett részt, amit mértek, de egyszer benevezett egy olyan versenyre is, ahol öt nap alatt öt maratont futott.
Érdeklődésünkre azt is részletezte, hogy milyen taktikát választ a nagy versenyeken: bevallása szerint az is előfordul, hogy a rajtnál egyszerűen elsírja magát, aztán az első öt kilométert eufóriában teljesíti, és ekkor inkább arra kell ügyelnie, hogy visszafogja a tempót. „Mindig meg szoktam magammal beszélni, hogy az adott sebesség mennyire tartható, aztán azt tartom 10 kilométerig. Ezután újra megvizsgálom az állapotomat, és ettől függően folytatom. Félmaratonnál hosszabb távokon mindig 5 kilométeres szakaszokra osztom szét a futást, sosem az jár a fejemben, hogy mondjuk hátravan még 41 vagy 32 kilométer. ˮ

Bevált szokások
„Régebben azt szoktam mondani, azért futok, hogy ehessek, mert nagyon szeretek enni. De már futni is nagyon szeretek, hozzátartozik a mindennapokhozˮ – hangzik Puskás Tünde hitvallása. Babonákat nem kapcsol a futáshoz, rituálékat nem igazán alkalmaz a versenyek előtt, alatt és után, viszont vannak jól bevált szokásai. Meg szokta figyelni mások stratégiáját, de sok dologra kísérletezés útján jön rá.
„Magam jöttem rá például arra, mi a számomra legmegfelelőbb taktika, hogy mit lehet enni. Nincs speciális étrendem, de a maraton napján nem eszek tojást és szalonnát. Maraton közben zenére futok, utána pedig tapasztalatom szerint a legjobban regeneráló ital az alkoholmentes sör. Egyéb rituálém nincs.ˮ